168401. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofén-származékok előállítására

3 168401 4 egyenes- vagy elágazó láncú, 1—4 szénatomos szénhidrogén-csoportokra vonatkozik (pl. metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, tercier butil- csoport stb.) A „sók" kifejezésen a gyógyászatban megfelelő fiziológiai tulajdonságaik (kis toxicitás, felszívódás stb.) révén felhasználható sók értendők. Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, melyekben R^ jelentése (A) képletű csoport és R2 jelentése hidrogénatom. Különösen előnyös tulajdonságokkal rendelkezik a 3-(3,5-dinitro-2-tienil)-tiazolidin. Az (I) általános képletű vegyületek különösen előnyös képviselői az alábbi származékok: 2-klór-N-(3,5-dinitro-2-tienil)-acetamid; 2-bróm-N-(3,5-dinitro-2-tienil)-acetamid; 4-klór-N-(3,5-dinitro-2-tienil)-butiramid; 2-klór-N-(3,5-dinitro-2-tienil)-N-metil-acetamid; 4- Í2-[(3,5-dinitro-2-tienil)-amino]-etilj -morfolin; N-izobutil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-szekunder butil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-izopropil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-etil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-butil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-izobutil-N-metil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin; N-etil-N-metil-3,5-dinitro-2-tiofén-amin. Eljárásunk a) változata szerint valamely (II) általános képletű vegyületből egy dinitro vegyületet állítunk elő..A (II) általános képletű vegyületekben Y hidrogénatomot és nitrocsoportot egyaránt jelenthet. Célszerűen oly módon járhatunk el, hogy a (II) általános képletű vegyületet előbb alacsonyabb hőmérsékleten (pl. 0-20 C°-on) tömény kénsavban oldjuk, majd az elegyhez hűtés közben tömény kénsav és tömény salétromsav pl. 0—20 C°-ra előhűtött oldatát adjuk. A salétromsav beadagolásának módja nem döntő jelentőségű tényező. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a kénsavhoz nátriumnitrátot adunk. Az a fontos, hogy a salétromsavat mintegy sztöchiometrikus mennyiségben vagy kis feleslegben alkalmazzuk és a hőmérsékletet a reakció kézbentartásához megfelelő alacsony értéken tartsuk. E célból a nitrálósavat előnyösen óvatosan csepegtetjük be. A nitrálósav hozzáadása után a reakcióelegyet jégre öntjük és pl. etilacetáttal extraháljuk. Az etilacetátos extraktot vízzel többször mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szokásos módon tisztítjuk. Eljárásunk b) változata szerint valamely (III) általános képletű kiindulási anyagot egy (IV) általános képletű aminnal reagáltatunk. A reakciót iners oldószerben (pl. kis szénatomszámú vizes alkanolban, előnyösen metanolban vagy etanolban; vagy dimetilformamidban, valamely klórozott szénhidrogén ban, pl. metilénkloridban vagy kloroformban, vagy dimetilszulfoxidban) végezhetjük el. A reakciót előnyösen 0 C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Különösen előnyösen 15—40 C°-on dolgozhatunk. A nyomás nem döntő jelentőségű tényező; a reakciót előnyösen nyitott edényben végezhetjük el. Amennyiben a (IV) általános képletű amint valamely sója (pl. hidrogénhalogenidje) alakjában alkalmazzuk, a reakcióelegyhez célszerűen gyenge bázist (pl. kálium-karbonátot) adhatunk. A reakcióelegy feldolgozását szokásos módszerekkel, az oldószer eltávolítása és a maradék átkristályosítása útján végezhetjük el. Az eljárás c) változata szerint valamely (V) általános képletű vegyületet kis szénatomszámú alkilcsoport bevitelére alkalmas ágenssel reagáltatunk. Az (V) általános képletű vegyületet kis szénatomszámú alka-5 nolban (pl. metanolban vagy etanolban), valamely éterben (pl. dioxánban), di-(kisszénatomszámú)-alkilketonban (pl. acetonban) vagy dimetilformamidban oldjuk és az elegyet alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonáttal (pl. nátrium- vagy kálium-karbonáttal) rea-10 gáltatjuk. Az ily módon kapott elegyet ezután alkilezőszerrel hozzuk reakcióba. A szokásos alkilezőszereket alkalmazhatjuk, így pl. halogenideket (fluoridok kivételével), alkilszulfoniloxi-vegyületeket (előnyösen mezil-15 oxi-származékokat) vagy arilszulfoniloxi-vegyületeket (pl. toziloxi-származékokat). A reakciót előnyösen 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralása közben végez-20 hetjük el. A nyomás nem döntő jelentőségű tényező és a reakciót nyitott edényben végezhetjük el. Az (V) általános képletű vegyületek alkanoilezését a megfelelő karbonsavak funkcionális származékaival végezhetjük el. így pl. kis szénatomszámú alkánkar-25 bonsavak (pl. ecetsav) reakcióképes funkcionális származékait alkalmazhatjuk. Funkcionális reakcióképes savszármazékként pl. savanhidrideket (pl. klórecetsav-anhidridet) vagy savhalogenideket vagy acilezésre alkalmas más származékokat alkalmazhatunk. 30 A reakció-körülményeket a szakember az adott acilezőszertől függően minden további nélkül megválaszthatja, így pl. szobahőmérsékleten vagy ennél magasabb vagy alacsonyabb értéken dolgozhatunk -az adott acilezőszertől függően. A reakciót célszerűen 35 szokásos iners szerves oldószerekben (pl. szénhidrogénekben, mint pl. benzolban, toluolban stb; klórozott szénhidrogénekben, pl. metilénkloridban stb; éterekben, pl. tetrahidrofuránban stb., dimetilformamidban, piridinben stb.) végezhetjük el. 40 Adott esetben külön oldószer nélkül is dolgozhatunk, mikoris az acilezőszer tölti be az oldószer szerepét. A reakcióelegyhez továbbá célszerűen kevés dimetilformamidot adhatunk. Eljárásunk d) változata szerint valamely (VI) álta-45 lános képletű vegyületet morfolinnal reagáltatunk. A reakciót önmagukban ismert módszerekkel végezhetjük el. A morfolint célszerűen feleslegben alkalmazhatjuk, mikoris oldószerként is szolgál. A reakciót azonban iners szerves oldószer (pl. szénhidrogének, 50 mint pl. benzol vagy toluol; klórozott szénhidrogének, mint pl. metilén-klorid; éterek, pl. dietiléter stb.) jelenlétében is elvégezhetjük. A morfolin feleslege a savmegkötőszer szerepét is betöltheti. E célra továbbá bázisokat (pl. kálium-karbonátot, nátrium-karbo-55 nátot stb.) is alkalmazhatunk. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező; előnyösen mintegy 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek egy része 60 bázikus jellegű és e vegyületek sóinak - különösen gyógyászatilag alkalmas sóinak - előállítása ugyancsak találmányunk tárgyát képezi. A sókat a megfelelő bázisokból általánosan ismert módszerekkel a megfelelő szervetlen vagy szerves savval történő rea-65 gáltatással állíthatjuk elő. A sóképzéshez pl. sósavat^ i