168378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orgotein kromotográfiás elkülönítésére egy lépésben

168378 9 10 lényegében tiszta orgoteint tartalmazó eluátum-frak­ciót kapjunk. Ennek elérésere az adszorbeálódott fehérjéket az oszlopból fokozatosan eluáljuk, és mérjük az eluátum kétvegyértékű fémtartalmát, vala­mint előnyösen az eluátum A265 és/vagy A 280 abszorpcióját. Mint azt már korábban említettük, döntő, hogy a használt ionerősségek esetén az eluálószer pH-értéke mintegy 6 legyen. Más pH-értéken más fehérjék eluálódnak az orgoteinnel egyidejűleg olyan mennyi­ségekben, melyek eredményeképpen lényegében tisz­ta orgotein helyett nagy mértékben szennyezett terméket kapunk. A gyantáról az adszorbeált fehérjék egymást köve­tő eluálására ismert módszer olyan puffer használata, melynek ionerőssége fokozatosan nő mintegy 0,01 mól alatti értékről mintegy 0,03 mól értékre. DEAE-cellulóz esetén a nem kívánt fehérjék legnagyobb részét olyan eluálószerrel eluáljuk, melynek ionerőssé­ge kisebb, mint 0,02 mól. Az orgoteint olyan puffer­rel eluáljuk, melynek ionerőssége mintegy 0,02-0,03 mól, míg a még az oszlopban maradt egyéb fehérjéket olyan eluálószerrel eluáljuk, melynek ionerőssége a pufferénél nagyobb. Általában a végső ionerősség legalább mintegy 0,1 mól és legfeljebb mintegy 2 mól, miáltal az oszlop megtisztul, és így regenerálódik újbóli fehasználásra. A folyamatosan növekvő ionerősség-gradiens helyett lépcsőzetes gradiens is használható az eluálás során, azaz mintegy 0,001—0,005 mólos puffer a könnyen eluálható szennyező fehérjék eluálására, mintegy 0,02—0,03 mólos puffer az orgotein eluálásá­ra, és mintegy 0,1—2,0 mólos puffer az oszlop megtisztítására az adszorbeálva maradt szennyező fehérjéktől. Függetlenül attól, hogy a gyantát folyamatosan vagy ugrásszerűen növekvő ionerősségű pufferrel elu­áljuk, nagy tisztaságú orgotein előállítása szempontjá­ból igen fontos, hogy a frakciót helyesen válasszuk meg. Ez annyit jelent, hogy bizonyos mértékben az összesített termelési hányad és a végső tisztaság között egyensúlyt kell találni. Ha azonban a frakciót pontosan az optimális helyen vesszük le, az esetben lényegében tiszta orgoteint magas termelési hányad­dal kapunk. A találmány szerinti eljárás egyik döntő tényezője tehát annak a pontnak a pontos és helyes megválasztása, ahol az orgotein-frakciót elvesszük. Az eluátum lényegében tiszta orgoteint tartalmazó frakciójának elhelyezkedése meghatározható a két­vegyértékű fémtartalom és előnyösen az eluátum 280 mm-en 265 nm-en mérhető abszorpciója közül lega­lább az egyik abszorpció folyamatos vagy meghatáro­zottan ismétlődő periódusokban végzett mérése útján. Minthogy az eluátum rendszerint egyébként nem tartalmaz jelentős mennyiségben kétvegyértékű fém­iont, az orgotein eluálása detektálható azáltal, hogy az eluátumban jelentősen megnő a kétvegyértékű fémtartalom. Minthogy az orgotein rendszerint termé­szetes állapotban nem más, mint egy vegyes réz-cink­kelát, a réztartalom vagy előnyösen mind a réz-, mind a cinktartalom mérése útján az eluátumban az orgote­in megjelenése igen pontosan meghatározható. Igen nagy tisztaságú orgoteint tartalmazó frakció elkülönítésére az eluátum A28 o és A 265 abszorpció­ját is mérjük. A jelentős mennyiségű cinket vagy rezet tartalmazó eluátum-frakción belül az orgoteint tartal­mazó frakció ott kezdődik - ha kiindulási anyagként állati szövetekből elkülönített oldható fehérjéket használunk —, ahol a rézr és cinktartalom növekedése 5 együtt jár a 265 nm-nél és 280-nm-nél mérhető abszorpció csökkenésével. A frakció végét jelzi a réz- és cinktartalom éles visszaesése, valamint a 265-nm-nél és 280 nm-nél mérhető abszorpció éles megnövekedése. Csak az egyik fémtartalom, valamint 10 az egyik hullámhosszon mérhető abszorpció figyelése is elegendő az említett pontok meghatározásához. Előnyösen azonban mind a négy értéket meghatároz­zuk. Ha mind a 280 nm-nél, mind a 265 nm-nél mérhető abszorpciót észleljük, úgy az orgoteint tartal-15 mázó frakció kezdete meghatározható az A2 65 /A2R0 aránnyal, azaz az orgoteint tartalmazó frakciót ott vesszük el, ahol ez az arány maximális, illetve közeli vagy nagyobb mint a maximum. Az orgoteint tartal­mazó frakció elkülönítését ott fejezzük be, ahol az 20 A2 6s/A 2 8o arány ugrásszerűen lecsökken, jelezve az orgoteintől idegen fehérjetartalom megnövekedését az eluátumban. Vörös vérsejtekből elkülönített oldható fehérjék esetén — amikor is az elutátum jelentős mennyiségű 25 rezet és cinket tartalmaz — az orgoteint tartalmazó frakció elkülönítését azon a ponton kezdjük meg, amikor az A265 /A 28u arány eléri a maximumot, illetve közel van vagy nagyobb a maximumnál. Az . orgotein-frakció végét jelzi, ha a réz- és cinktartalom 30 csökken, valamint az A265 /A 2 so arány esik, jelezve az orgoteintől idegen fehérjetartalom növekedését az eluátumban. A kétvegyértékű fémtartalom pillanatszerű megha­tározására szolgáló ismert módszer az atomabszorp-35 ciós spektrofotometria. Réz és cink egyidejű mérésére alkalmas berendezés az Instrument Laboratories, Inc. (Lexigton, Massachusetts, Amerikai Egyesült Álla­mok) cég által gyártott „Model 353" nevű berende­zés. 40 Az A2 6s és A 280 abszorpciók meghatározhatók folyamatosan vagy megszakításokkal ismert módon, míg arányuk meghatározható közvetlenül differenci­ál-spektrofotométerrel. Ioncserélő kromatográfia során az eluátum réz és 45 cinktartalmának, valamint az A2 65 és A 2 go abszorp­cióknak grafikusan ábrázolt görbéje - mint azt a 2. példában később ismertetjük, az eluátum minden aliquotját mérve — megmutatja, hogy a réz- és cinktartalom meredeken nő, ha az eluátum molaritása 50 eléri a mintegy 0,018 mól értéket. A mintegy 0,022-0,025 mólnál jelentkező csúcs elérése után a fémtartalom meredeken csökken. Az A26s és A 2g0 abszorpciók 0,022 mólkoncentráció esetén az orgote­intől idegen fehérjék jelentős növekedését mutatják, 55 egyidejűleg az A2 g 5 /A 2 8o arány csökken. Ezt követi az abszorpció fokozatos növekedése mintegy 0,04 mólkoncentrációig. A 4. példában ismertetett ioncse­rélő kromatográfia során kapott eluátum réz- és cintartalmának, valamint az A2 6s éa A 2 go abszorp-60 cióknak megfelelő grafikusan ábrázolt görbék -melyek az eluátum minden aliquotjának méréséből adódnak - megmutatják, hogy a réz- és cinktartalom meredeken nő, míg az eluátum molaritása a mintegy 0,02 mól értéket el nem éri. Mintegy 0,02 mól esetén 65 jelentkező csúcs után a fémtartalom meredeken.

Next

/
Thumbnails
Contents