168362. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid és akaracid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható benzizoxazolo-tiono-(tiol)-foszfor (foszfon) savészterek illetve-észteramidok előállítására

168362 3 4 izopropil-, O-metil-0-etil-, O-metil-0-izo-propil-, 0-etil-0-izo-propil-, O-metil-0-butil-, 0,0-dibutil-, 0,0-diizobutil-, O-terc.-butil-0-metil-tionofoszforsav-észterklorid valamint 0-metilmetán-, 0-etil-propán-, 0-izopropil-etán-, 0-butil-metán-, O-metil-izopropán-, 0-me- 5 til-etán-, 0-etiletán-, 0-propil-metán-, 0-butil-etán-, 0-metil-fenil-, 0-etil-fenil-, O-n-propil-fenil-tionofoszforsavészterklorid valamint 0,S-dimetil-, 0,S-dietil-, 0,S-di-n-propil-, 0,S-di-izo-propil-, 0,S-di-n-butil-, O-metil-S-etil-, O-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izo-propil-, 10 0-n-propil-S-n-butil-tionotiolfoszforsavészterklorid, továbbá O-metíl-N-metil-, O-metil-N-etil-, 0-metil-N-n-propil-, O-metil-N-izo-propil-, O-metil-N-n-butil-, O-etil-N-etil-, O-n-propil-N-etil-, O-n-propil-N-n-propiltionofoszforsav-észteramid-klorid. " 15 A kiindulási anyagként alkalmazott (III) általános képletű tiono-(tiol)-foszfor(foszfon)-savészter-, illetve -észteramid-halogenidek ismertek, és ismert eljárással állíthatók elő; ismertek továbbá a (II) általános képletű 3-hidroxi-benzizoxazolok is (lásd: Chem. Ber. 20 100,954-960(1967)). A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek jelenlétében foganatosítjuk. Oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag bármely közömbös szerves oldószert használhatjuk, így alifás 25 és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt, xilolt, benzint, metilén-kloridot , kloroformot, széntetrakloridot, klórbenzolt, továbbá étereket, így dietíl- és dibutilétert, dioxánt, valamint ketonokat, például acetont, metil-etil-, me- 30 til-izopropil- és metil-izobutil-ketont, és nitrileket, így aceto- és propionitrilt. Savmegkötő szerként bármely szokásos savmegkötő szert alkalmazhatjuk. Különösen előnyösnek az alkáli-karbonátok és -alkoholátok, így nátrium- és 35 kálium-karbonát, -metilát illetve -etilát, továbbá alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például trietil-amin, dimetil-amin, dimetil-anilin, dimetil-benzilamin és piridin alkalmazása bizonyult. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül 40 változtathatjuk. Általában 0-120 °C közötti, előnyösen 40-70 C°-on dolgozunk. A reakciót általában légköri nyomáson valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárásban a benzizoxazolkomponenst általában 10—20%-os feleslegben alkal- 45 mázzuk. A reakciót előnyösen a fentiekben felsorolt oldószerek bármelyikében és valamely savmegkötő szer jelenlétében a megadott hőmérsékleten folytatjuk le. A reakcióelegyet adott esetben melegítve több órán keresztül keverjük, majd a szokásos módon 50 dolgozzuk fel. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek legtöbbször színtelen, vagy enyhén színes, bomlás nélkül nem desztillálható olajok alakjában képződnek. Tisztításukat úgy végezzük, hogy az olajokat 55 huzamosabb időn keresztül csökkentett nyomáson mérsékelten melegítjük, amikor is az utolsó illékony szennyeződések is eltűnnek. A termékeket elsősorban a törésmutató segítségével jellemezhetjük. A vegyületek egy részét éles olvadáspontú kristályok alak- 6Qi jában kapjuk. Mint már többször említettük, az új (I) általános képletű [ benzizoxazolo-tiono(tiol)-foszfor(foszfon)savészterek, illetve -észteramidok kitűnő inszekticid és akaricid hatással rendelkeznek. Jó hatást mutatnak 65 mind szívó, mind maró (

rovarok és atkák esetében is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek eredményesen alkalmazhatók az állatgyógyászatban állati kártevők, így élősdi légylárvák ellen. Egyidejűleg fitotoxidtásuk csekély, és részben taljainszekticid tulajdonságokkal is rendelkeznek. Fentiek alapján a találmány Szerinti eljárással előállítható vegyületek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemben, a raktározott termények védelmében, valamint az egészségvédelemben és az állatgyógyászat területén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levél? tetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-levéltetűj (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), a zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), a borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és a Nephotettix bipunctatus. A i maró rovarokhoz tartoznak a lepkehernyók (Lepidőptera), így a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az aranyfarkú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosma neustria), továbbá a káposztabagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brumata), a tölgyszövő (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), továbbá a pókhálós almamoly (Hyponomeuta padella), a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria meÜonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleaptera) például a gabonazsizsik (Sitophilus granarius = Calandra granaria), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), a sóskabogár (Gastrophysa viridula), a tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), a málnalevélbogár (Byturus tomentosus), a bablevélbogár (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), a szalonnabogár (Dermetes frischi), a Trogoderma granarium, a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), a -kukoricabogár (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyérbogár (Stegobium paniceum), a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajták, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattella germanica), az amerikai csótány (Periplaneta americana), a madeirái csótány (Laucophaea vagy Rhyparobia maderae), a konyhai csótány (Blattá orientális), az óriáscsótány (Blaberus gjganteus) és a fekete óriáscsótány (Blaberus fuscus), valamint a Hanschoutedenia fiexivitta, 2