168349. lajstromszámú szabadalom • Elektromos érintkezőelemek és csatlakozók

3 178349 4 rés a keresztirányú peremekre is kiterjed, a huzal belső ere nem sérülhet meg akkor sem ha teljesen a rés aljára nyomjuk. Végül pedig normális kezelés esetén a huzalt nem lehet a rés érintkező szakasza mögé nyomni. 5 A találmány szerinti csatlakozóhoz egy szigetelő ház tartozik, amelynek üreges alsó része egy sorozat elektromos érintkezőelemet képes befogadni, és egy nyitott oldallal rendelkezik, amelybe egy fedél illeszthető. Mindegyik elektromos érintkezőelemnek van io egy első és egy második, egymássál szemben fekvő oldala. Az említett két oldalt az egyik végükön egy könyökszakasz köti össze. Mindkét oldalt egy rés töri át, amely a könyökbe is behatol, és ott egy huzal-fogadó szájat alkot Az érintkezőelemek úgy 15 illeszkednek az üregbe, hogy a szájuk a fedél felé irányul. A ház minden egyes huzal részére egy kivezető járattal rendelkezik. A találmány szerinti csatlakozóhoz tartozó mindegyik érintkező elem első és második oldala a könyöktől távolodva széthajlik 20 egymástól, és ezen első és második oldalak szabad végei egy-egy keresztirányú lábbal vagy peremmel vannak megtoldva, amelyekbe a rés részben belenyúlik. A fedélre pedig rugalmas lábak vannak felfüggesztve, amelyek az ellendarabba (a ház alsó részébe) 25 csúszva megakadnak, és a megfelelően elhelyezett huzalokat benyomják a nyílásokba, amikor a fedelet az alsórész nyílásába illesztjük. A találmány további céljai, és a javasolt kiviteli alakjainak előnyei az alábbi leírásokból fognak ki- 30 tűnni. A továbbiakban a találmány szerinti érintkezőelemek és csatlakozók kiviteli példáit fogjuk leírni, miközben az alábbi rajzokra hivatkozunk: 1. ábra Egy érintkezőelem perspektivikus 35 rajza. 2. ábra Az 1. ábra szerinti érintkezőelem perspektivikus rajza a huzal benyomásakor keletkező deformáció feltüntetésével. A deformáció mértéke 40 az illusztráció kedvéért el van túlozva. 2A. ábra A 2. ábra 2A-2A vonal metszete. 3. és 4. ábra Az érintkezőelem oldalnézetei, amelyek azt szemléltetik, hogy a 45 rés szélei és a huzal között az utóbbi benyomódásakor hogyan jön létre az elektromos érintkezés. 5. ábra Az érintkezőelem oldalnézete, amely a kétfajta megfeszülést il- 50 lusztrálja. 6. ábra A 4. ábrán bemutatott érintkezőelem egy kinagyított részlete. 7. ábra Az érintkezőelem egy másik kiviteli alakjának perspektivikus nézete. 55 8. ábra Egy szétszerelt csatlakozó egy részének perspektivikus nézete, ill metszete. 9. ábra A 8. ábrán bemutatott csatlakozó metszete összeszerelt állapotban. 60 10. ábra Egy más kivitelű csatlakozó egy részének perspektivikus nézete, ül. metszete szétszerelt állapotban. 11. ábra A 10. ábra szerinti csatlakozó metszete összeszerelt állapotban.^ ,65 12. ábra Egy harmadikfajta csatlakozó egy részletének perspektivikus rajza ül. metszete szétszerelt állapotban. 13. ábra Az érintkezőelem egy további kiviteli alakjának perspektivikus rajza. 14. ábra A 13. ábrabeli érintkezőelem felülnézete. Egy letört rész el van távolítva. 15. és 16. ábra Az érintkezőelem még további két kiviteli alakjának perspektivikus rajzai. Amint az 1—6. ábrákon láthatjuk, a fémlemezből készült 2 érintkezőelem közepe fordított V alakban meg van hajlítva úgy, hogy a középső 8 könyökhöz két széttartó 10 oldal csatlakozik. A 10 oldalak által bezárt szög nagysága nem kritikus, egy kb. 60°-os szög a legtöbb esetben megfelelő. A 10 oldalak szabad végei a 12-es jeleknél kifelé vannak hajlítva és eUentétes irányú 14 peremeket vagy lábakat alkotnak. Az érintkezőelem középső részén egy 16 rést találunk, amely részben a 14 peremekre is kiterjed. Ez a rés a 8 könyök közelében kiszélesedik, ezáltal egy 20 huzal-fogadó szájat képez. A rés egyébként egyenletes szélességű. A résnek a 14 peremekbe nyúló szakaszai mindkét peremet két 22 részre osztják. Ezek a részek különálló torziós rugóként szerepelnek egy későbbi szakaszban ismertetett módon. A találmány szerinti érintkezőelemek számos különféle anyagból gyárthatók, pl. sárgarézből, berilliumbronzból vagy foszforbronzból, és az alkalmazni kívánt huzalvastagságnak megfelelően méretezhetők. Megemlítjük, hogy egy adott érintkezőelem bizonyos határok között többféle méretű huzal megfogására képes. A 6 huzal 4 vezető erét úgy hozzuk elektromos érintkezésbe („kötjük össze") a 2 érintkezőelemmel, hogy a huzalt a 16 rés fölé helyezzük, majd a 20 szájon keresztül a saját tengelyére merőlegesen benyomjuk a résnek a 10 oldalak mentén húzódó szakaszába. Bekötött állapotban a huzal a résben párhuzamosan fekszik a 14 peremekkel, amint a 2. ábrán a szaggatottan rajzolt vonalak szemléltetik. Amikor a huzal elkezd a résbe hatolni, a szigetelésre beleütközik a rés széleibe, amelyeket a 3. ábrán a 24-es számokkal jelöltünk. Tovább nyomva lefelé a huzalt, ezek a 24 szélek bevágódnak a huzal szigetelésébe. A huzal behatolás folyamán a levágódási helyek távolodnak egymástól a huzal tengelye mentén vagyis így a rés szélei lefaragják, ül. lekaparják a szigetelést a huzal vezető eréről. A 4. ábrán már a megvalósult bekötött állapotot láthatjuk, amikor a huzal vezető ere a 10 oldalak közepén elektromos érintkezésben van a rés széleivel. A benyomott huzal többféle módon rugalmas deformációt edéz elő a 2 érintkezőelemben. így a huzal és a rés szélei között ébredő rugalmas szorítóerők tartják fenn az elektromos érintkezést. A rugalmas deformáció egyik megnyilvánulása az, hogy a huzal a 12 hajlatok körül enyhén ívelt pályán elfordítja ül. eltávolítja a rés széleit egymástól. Ennek következtében a 2. ábrán 13-mal jelölt helyek körül nyomatékok ébrednek, tehát a 22 részek a hossztengelyük mentén csavaró igénybevételnek vannak kitéve. Ez a csavaró igénybevétel azért alakulhat ki, mert a 16 rés kiterjed a keresztirányú 14 peremekre, és 2