168290. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektrosztatikus képek előhívására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 168290 Bejelentés napja: 1969. II. 20. (RA-494) Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1977. II. 28. Nemzetközi osztályozás: G 03 g 15/08 ^^^fe^ ' .~i ..^^^H Bejelentés napja: 1969. II. 20. (RA-494) Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1977. II. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1969. II. 20. (RA-494) Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1977. II. 28. "' —'" -• .. - ., ". 3* - •••'"" Feltaláló: Prabhulal Premji Chawda kutató főmérnök, Rochester, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Rank Xerox Limited, London, Anglia Eljárás és berendezés elektrosztatikus képek előhívására 1 A találmány általában xerográfiára vonatkozik és különösképpen elektrosztatikus kép előhívására való eljárás és berendezés. A xerográfiai technikában, amint Carlson 2 297 691 számú USA szabadalmában eredetileg le 5 van írva, villamosvezető hátlapját fotovezető, villamosszigetelő anyaggal vonják be és ezt egyenletesen villamostöltéssel látják el, majd a fotóvezető felületet valamely reprodukálandó eredeti tárgy fénylő képével exponálják. A fotovezető 10 réteg a fénylő kép hatása alatt vezetővé válik, így a rajta levő elektrosztatikus töltést szelektíven közömbösíti és ezzel úgynevezett latens elektrosztatikus képet hoz létre. A latens elektrosztatikus képet általában úgy hívják elő, hogy a lemezhez a I5 képet tartalmazó felületrészekre színezékes gyantát elektrosztatikusán vonzanak. A képet tartalmazó felületrészek töltésmennyisége meghatározza á felületrészekre vonzott gyanta mennyiségét. A töltés mennyisége általában arányos a kép tömörségével. 20 Ennek következtében kis töltéskoncentrációjú felületrészeken a tonersűrűség csekély, viszont a nagy töltéskoncentrációjú felületrészek megfelelően nagyobb tonersűrűséggel rendelkeznek. Az eredeti tárgy állandó (permanens) képét azzal érik el, hogy 25 az előhívott képet végső hordozóanyagra viszik át és ezen rögzítik. A latens elektrosztatikus képek előhívására már igen sokféle színezékes gyantát dolgoztak ki, amelyeket általában „toner"-nek nevezünk. A 30 toneranyagot rendszerint viszonylag durvább anyag útján visszük a képfelületekre. Ezt az anyagot hordozónak nevezzük. A hordozó alkalmas arra, hogy felületén tonert rögzítsen. A két alkotót, nevezetesen a tonert és a hordozót úgy választjuk meg, hogy az anyagok elektrosztatikusán hassanak egymásra, amikor közöttük fellépő dörzsvillamos vonzás létesítése végett egymáshoz dörzsölődnek. A xerográfiai technikában ezt a kétalkotós anyagot „előhívó anyag"-nak nevezzük. A továbbiakban ezt a fogalmat hordozóból és toneranyagból álló kétalkotós előhívó anyag megjelölésére használjuk. Jóllehet számos működésképes xerográfiai előhívó rendszer ismeretes, kereskedelmi szempontból e rendszerek legtöbbje gyakorlatilag alkalmatlannak bizonyult, minthogy vagy túl lassúak és nem eléggé hatásosak, vagy túl bonyolultak ahhoz, hogy önműködő xerográfiai gépekben könnyen alkalmazhatók legyenek. A permetező előhívás, amely a Walkup és tsa 2 573 881 számú USA szabadalmában és Carlson 2,990 278 számú USA szabadalmában van leírva, számos előnye miatt latens elektrosztatikus képek előhívására a legalkalmasabb eljárások egyikének bizonyult. A permetező előhívó rendszerben a kétalkotós előhívó anyagot például kanalakkal a képhordozó xerográfiai lemez feletti szintre emelik, ahonnan a lemezfelületre öntik vagy permetezik. Az itt közrejátszó mechanikai és elektrosztatikus erők következtében a toner elválik a hordozó anyagtól és vonzó hatás alatt a 168290