168241. lajstromszámú szabadalom • Termikus kapcsolóberendezés
3 168241 4 kialakításával az érintkezőtávolságnak a házrészek mechanikus deformálása útján, főként összenyomásával való beállítását is. Az ismert kialakításoknál a beszabályozás a gyakorlatban különféle nehézségekkel jár. így a S különböző hosszúságú mozgásátvívő elemek alkalmazása a szerkezet többszöri szétszedését és összerakását teszi szükségessé, és a beszabályozási helyzet minden összerakás utáni újabb próbáját. Az érintkezőtartó vagy az érintkezőrugó meghajlítása 10 azzal a veszéllyel jár, hogy a hajlítással beállított helyzet az anyag rugalmas nyúlása miatt nem marad állandó. Csavarok elforgatásával történő beállításnál fenáll a veszély, hogy a beállított pozíció megváltozik, amely például rázás hatására 15 következhet be. Végül a házrészek összenyomásával történő beszabályozás azzal a hátránnyal jár, hogy a beszabályozás kiegészítő lépésként csak a kapcsolóberendezés szerelése után hajtható végre, ami az előállítást nem kívánatos módon megdrágítja, 20 Ezenkívül deformálható házrészekként csak fémalkatrészek jöhetnek szóba, amelyeket az e területen szokásos műanyag házrészek helyett vagy között kell elhelyezni, miáltal az ilyen kapcsolóberendezés előállítása bonyolult és drága. 25 A találmánnyal az előzőekben ismertetett típusú olyan kapcsolóberendezés kialakítását tűztük ki célul, mely a leírt hátrányoktól mentes, és egyszerű beszabályozás már szerelés közben megtör- 30 ténhet. A találmány tehát termikus kapcsolóberendezés átbillenő bimetáll elemes hőérzékefővel és a bimetáll elemhez szigetelő mozgásátvivő elem útján csatlakoztatott érintkezőrendszerrel, ahol mind a 35 hőérzékélő, mind pedig az érintkezőrendszer külön házrészben van elhelyezve. A találmány szerinti megoldást az jellemzi, hogy a hőérzékélő és az érintkezőrendszer közötti távolság beállítására a hőérzékélő és az érintkezó'rendszer házrészei közül 40 legalább az egyik házrésznek a másik házrészhez illeszkedő része a hőérzékélő és az érintkezőrendszer közötti távolság beállítására ékalakú kiképzéssel van ellátva. 45 A találmány tárgyának egyik előnyös kiviteli alakja szerint mindkét házrész közös érintkezési felületét képező részeit ékalakban képezzük ki, ahol a két házrész ékalakú részei egymáson felfekszenek. .50 A találmány tárgyának további kialakításánál a két házrész ékalakúra kiképzett részei több ékalakúra kiképzésből állanak, és ezek az ékalakúan kiképzett részek célszerűen a hengeralakú házrészek mentén egymás mellett vannak kialakítva. 55 A hőérzékélő és az érintkezőrendszer közötti távolság megváltoztatása a találmány szerint tehát azáltal történik, hogy a koaxiálisán elhelyezett két házrészt egymáshoz viszonyítva elfordítjuk, miáltal a hőérzékélő és az érintkezőrendszer relatív távol- 60 sága az ékalakúra kiképzett részeken való csúszás révén megváltozik. Az ékalakúra kiképzett részek magassága olyan, hogy a két házrész egymáshoz képesti koaxiális elforgatásakor a beszabályozáshoz maximálisan szükségts távolságváltozás álljon elő. 65 A találmány egy kiviteli alakja szerint a két házrész közös érintkezési felületet alkotó részei lépcsősen vannak kiképezve, ahol a két házrész együttműködő lépcsős részei ellentétes irányban emelkednek. A lépcső magassága itt megfelel a legkisebb lehetséges beszabályozási lépésnek. A találmány szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli alakja szerint a hőérzékelőt, illetve az érintkezőrendszert tartalmazó házrészek legalább a közös érintkezési felület tartományában hengeralakúra vannak kiképezve, ahol az ékalakúra vagy lépcsősen kiképzett részek a közös érintkezési felületen gyűrűalakban vannak elhelyezve. A találmány szerinti berendezés azt a nagy előnyt nyújtja, hogy a találmány szerinti berendezéssel szükséges beszabályozás a berendezés cserélésének ideje alatt egy lépésben elvégezhető, és a beszabályozáshoz nem szükséges külön kiegészítő munkafázis a szerelés befejezése után. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmány tárgyát kiviteli példákat szemléltető rajzok alapján, ahol az 1. ábra átbillenő, korong alakú bimetáll elemes hőérzékélő elmozdulás-hőmérséklet diagramját, a 2. ábra a találmány szerinti kapcsolóberendezés egy kiviteli alakját metszetben, a 3A. és 3B. ábrák a 2. ábra szerinti kiviteli alaknak egy részletét axonometrikus ábrázolásban, és a 4. ábra a találmány egy további kiviteli alakját mutatja részben metszetben. Az 1. ábrán bemutatott átbillenő, korong alakú bimetáll elemes hőérzékélő elmozdidásdiőmérséklet diagramja az elem kiterjedési illetve összehúzódás! útját szemlélteti meghatározott hőeérséklettartományban, am§iy az elem átbillenés hőmérsékletét is magábafoglalja. A görbék példaképpeni hőmérsékleti- és út-adatoloa vonatkoznak, mivel ezek esetenként különbözőek. Az 1. ábra szerinti diagram, melynek gfafikus megoldása és ábrázolása szakemberek előtt ismert, és melyet például az átbillenő bimetáll elem gyártója szállíthat, a Ti-tői a T2 -ig tartó hőmérséklettartományban szemlélteti a lassú felfutású kiterjedést illetve a lassú felfutású összehúzódást. A T2 hőmérséklet növekvő hőmérsékletnél, a T3 hőmérséklet csökkenő hőmérsékletnél ábrázolja azt a hőmérsékletet, melynél a bimetáll elem a meglevő ívelésével ellentétes irányú íveltségbe billen át, és amelynél az 1. ábrán látható nagy elmozdulás keletkezik, mely munkalöketként használható az érintkezőrendszernek a szigetelt mozgásátvivő .elem útján való működtetéséhez. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti berendezés ugrásjellegű kontaktusadását biztosítsuk, és a lassú felfutású kontaktusadást biztosan kizárjuk, az szükséges, hogy az átbillenő bimetáll elem okozta kontaktusadás az S i -tői S2-ig terjedő elmozdulástartományban történjék, azaz az átbillenés! folyamat munkalökete alatt, és ne az szt a tartományt mindig megelőző szakaszon levő lassú méretváltozás alatt. A kontaktusadásnak ez a követelménye a bimetáll elem munkalöketének kihasználása mellett a termikus kapcsolóberendezés megfelelő beszabályozását is feltételezi, melyet azáltal érünk el, hogy a távolságot az átbillenő 2
