168241. lajstromszámú szabadalom • Termikus kapcsolóberendezés
, 168241 bimetáll elem és az érintkezőrendszer között, a köztük elhelyezett mozgásátvivő elem hosszának figyelembevételével, oly módon állítjuk be, hogy a lassú méretváltozás tartományában még ne következzék be az érintkezőrendszer működése, hanem csak sokkal nagyobb méretváltozás hatására, azaz a bimetáll elem átbillenésekor. A gyakorlatban a beszabályozást, hogy bizonyos biztonsági sávot nyerjünk, az S3 —S 4 elmozdulástartományra végezzük, amely az S^től S2 -ig tartó maximálisan rendelkezésre álló elmozdulástartományon belül fekszik. A találmány szerinti kapcsolóberendezés beszabályozása a gyakorlatban célszerűen úgy történhet, hogy a két házrészt egymáshoz képest koaxiálisán addig fordítjuk el, míg azt a helyzetet el nem érjük, amelynél a bimetáll elem például szobahőmérsékleten az érintkezőt nyitja illetve zárja. A beállítást magasabb vagy alacsonyabb névleges értékre, melynél a találmány szerinti berendezésnek a gyakorlatban ténylegesen kapcsolnia kell, ezekután az 1. ábra szerinti diagram alapján végezzük, amelyről a szobahőmérséklet és a névleges kapcsolási hőmérséklet között megteendő elmozdulás leolvasható. Ha az 1. ábra szerinti diagramú átbillenő bimetáll elemnek például a T2 hőmérsékletnél kell kapcsolnia, úgy a berendezés beszabályozása után a T, hőmérsékleten a hőérzékélő és az érintkezőrendszer közti távolságot még S0 -tói Si-ig tartó elmozdulás szakasszal kell meghosszabbítani, hogy biztosítsuk, hogy a Ti-tői T2 -ig terjedő hőmérséklettartományban ne legyen kontaktusadás, mivel ebben a hőmérséklettartományban a lassú kiterjedésnek éppen az S0 — Sí elmozdulás felel meg. A gyakorlatban mint már említettük, az érintkezőrendszer és a hőérzékélő közötti távolság beállításakor nemcsak az S0 -tól Sí -ig terjedő elmozdulást vesszük figyelembe, hanem ténylegesen a valamivel nagyobb S0-S 4 elmozdulást, hogy biztosak legyünk abban, hogy a kapcsolási folyamat valóban az átbillenéskor fellépő munkalöket alatt történik. A pótlólagos távolságváltoztatást a bimetáll elem és az érintkezőrendszer között ismét a két házrészt egymáshoz képesti elfordításával hozzuk létre. Az S0 :tól S4 -ig terjedő elmozdulásnál nagyobb elmozdulás eléréséhez szükséges elcsavarás mértékét a házrészek közös érintkezési felületének jellege alapján, például az ékalakúra kiképzett részek meredeksége alapján számítjuk ki, illetve határozhatjuk meg úgy, hogy tudjuk azt, hogy a két házrészt egymáshoz képest meghatározott értékkel történő elfordításakor a távolság a bimetáll elem és az érintkezőrendszer között meghatározott értékkel változik. A találmány szerinti berendezés 2. ábra szerinti kiviteli alakja tartalmazza az 1 házrészben elhelyezett két 2, 3 érintkezőt, melyek a 4 és 5 csatlakozókhoz vannak kapcsolva és amelyeket 6 vezető híddal lehet összekötni. A 7 házrészben, amelyet az 1 házrésszel peremezett 8 kupak tart össze, található az átbillenő 9 bimetáll elem, pl. korong, amely az ábrázolt kiviteli alaknál alulra ívelt. Az átbillenő 9 bimetállelem és a 6 vezető híd közötti kapcsolat a szigetelt mozgásátvivő 10 elem útján jön létre, amely a 7 házrészben úgy van elhelyezve, hogy a 6 vezető hídnak a 2 és 3 érintkezők L-alakúra hajlított végére való felfekvésekor a 10 elem felső vége a 6 vezető hídtól 5 bizonyos távolságra van. A 2. ábrán látható távolság megfelel például az 1. ábra szerinti diagramon ábrázolt S0 - S4 -ig terjedő elmozdulásnak és hőmérsékletnövekedéskor engedi a 9 bimetáll elem kinyúlását a lassú kinyúlási tarto-10 mányában, anélkül, hogy már a lassú kinyúlásnál az érintkezőrendszer működése bekövetkezne. A 2. ábra szerinti kapcsolóberendezésnél az ábrázolt kapcsolási helyzetben a 2 és 3 érintkezők közötti vezetés megszakítása a 9 bimetáll elem felfelé való 15 átbillenésekor a 6 vezető híd felemelése révén történik. Az ezt követő hőmérsékletcsökkenéskor fordított folyamat játszódik le. Az átbillenési hőmérséklet elérésekor a 9 bimetáll elem ismét átbillen a 2. ábrán ábrázolt helyzetbe. A 6 vezető 20 hid ismét összeköti a 2 és 3 érintkezőket, mivel a 6 vezető hídnak a 2 és 3 érintkezőkre történő ráfekvését a 11 rugó biztosítja. A találmány 2. ábra szerinti kiviteli alakjánál az 25 1 és 7 házrészek érintkezési felületei ékalakú 12 ill. 13 kiképzésekkel vannak ellátva, mint ez a 3. ábrán látható. Az 1 házrészben elhelyezett érintkezőrendszer és a 7 házrészben elhelyezett hőérzékélő közötti távoftág ennél a kiviteli alaknál 30 egyszerű módon, az 1 és 7 házrészeknek egymáshoz képest koaxiális elfordításával csökkenthető vagy növelhető. Ha a kívánt távolságot elértük, a 8 kupakot beperemezzük, miáltal az 1 és 7 házrészeket egymáshoz képest rögzítjük. A bepereme-35 zésnél megfelelő intézkedésekkel biztosítjuk, hogy az 1 és 7 házrészek sikeres összeillesztése után egymáshoz képesti elfordulás ne léphessen fel. Ez például úgy történhet, hogy a 8 kupakban összefogott alkatrészeket bemélyítésekkel vagy bordá-40 zással vagy hasonlókkal látjuk el, és ezáltal biztosítjuk az 1 házrész szélére való peremezés után a két házrész közötti elfordulásmentes kapcsolatot. Dyen elrendezés kialakítása a szakember feladata. A találmány 2. ábra szerinti kiviteli alakja egy 45 megfelelő 14 bemélyítést szemléltet, amelybe a 8 kupak be peremezés után belenyúlik. A 3. ábrán az 1 és 7 házrészek közös érintkezési felületének ékalakú 12 ill. 13 kiképzése 50 van szemléltetve. Látható, hogy a két házrész egymáshoz képest koaxiális elfordításakor a két házrész egymáshoz képesti távolsága megváltozik. A 4. ábrán a találmány egy további kiviteli 55 alakját ábrázoljuk, melynél a közös érintkezési felületek ékalakú kiképzései több, közvetlenül egymás melletti ékalakú 12, 12', 12", 12'" illetve 13, 13", 13'" kiképzésekből állanak. Egyebekben a 4. ábra szerinti kiviteli alak megfelel a 2. ábra szerinti 60 kiviteli alaknak, ezért az ugyanazon hivatkozási számok ugyanazon alkatrészeket jelölik. Mindkét kiviteli alaknál a 8 kúpokat mindig jó hővezető anyagból készítjük, hogy biztosítsuk a környezeti hőmérsékletnek az átbillenő 9 bimetáll 65 elemre való jó átadását. 3
