168239. lajstromszámú szabadalom • Állórész, egyfázisú, leginkább kétpólusú indukciós motorhoz
3 168239 4 A forgórész egyik oldalán történő csapágyazásából ismerten nemcsak az aszimmetrikus légrés, hanem a mágneses húzásból adódó besúrlódás veszélye is fennáll. Utóbbi veszély elhárításának érdekében a légrést 5 viszonylag nagyra választják. Ennek viszont az a hátránya, hogy megnő a motor üresjárási árama. Közismert, hogy a hermetikus motorkompresszoroknál az elpárolgási és kondenzációs hőmérséklet függvényében a motor tekercsének hőmér- 10 séklete, melegedése jelentősen változik. A magasabb elpárolgási hőmérséklet tartományában a tekercs hőmérséklete csökken, jóllehet a motor által felvett áramerősség, illetve teljesítmény jelentősen nő. Ennek az a magyarázata, hogy az elpárolgási 15 hőmérséklet növelésével a kompresszor hűtőteljesítménye nő, ezáltal a nagyobb mennyiségű beszívott hűtőközeg intenzíven hűti a motort. A mély elpárolgási hőmérséklet tartományában a motor hűtése kedvezőtlen lesz a kevés beszívott hűtő- 2 ° közeg miatt. Az összefüggéseket -azonos kondenzációs hőmérséklet mellett — a 2. ábra szerinti jelleggörbék szemléltetik. Az ábrán az X tengelyre a t0 elpárolgási hőmérséklet és a motor Mf forgatónyomatéka, az Y tengelyre a kompresszor 25 Q0 hűtőteljesítménye, a motor P! felvett és a P 2 leadott teljesítménye, valamint I áramfelvétele, végül Tt tekercshőmérséklete van feltüntetve. A toi_t o2 a motorkompresszor működésére szavatolt elpárolgási hőmérséklettartomány. 30 A 2. ábrából kitűnik, hogy a motor áramfelvétele a to! elpárolgási hőmérsékletnél közelítően az I0 üresjárási árammal megegyezik, ennek ellenére — a kedvezőtlen hőelvezetés miatt — a motor hőmérséklete — hacsak nincs túlméretezve — a meg- 35 engedett értéket általában túllépi. A hűtőgép betétmotoroknál további követelmény, hogy a kiváló villamos jellemzők mellett a súlya minél kisebb legyen. A felsorolt követelményeket az eddig gyártott 40 motorok maradék nélkül korántsem elégítik ki. A korszerű motorkompresszorokkal szemben támasztott követelmények kielégítése érdekében elengedhetetlenül szükséges olyan főleg kétpólusú állórész lemez kialakítása, amely a szokásosnál 45 nagyobb forgórész átmérő és kisebb légrés mellett lehetővé teszi az eddigieknél kevesebb tekercsanyag és dinamólemez felhasználását és a méretek csökkentésén túl elősegíti a motor villamos jellemzőinek javítását. 50 A dinamólemez gazdaságosabb kihasználására ismeretes a 952 366 számú NSZK szabadalom, amely négyszögletes állórészlemezre vonatkozik, a sarkokban hosszú és keskeny, az oldalfalak felé egyre rövidebb és szélesebb hornyokkal, melyek 5 $ területe állandó. A horonyosztás a sarkokból kiindulva az oldalak felé folyamatosan növekszik. A fogak szélessége hasonlóképpen a sarokban levő kisebb értékről az oldal közepéig a legnagyobb értékre folyamatosan növekszik és a méretei úgy 60 vannak megválasztva, hogy a főfluxus mágneses ellenállása a kerület mentén állandó legyen. A megoldás hátránya, hogy hasznosítása egyfázisú kétpólusú motoroknál nem gazdaságos, mivel az azonos horonyterület miatt a hűtőgépmoto- 65 roknál előnyösen alkalmazott szinuszos mezőgörbét adó tekercselés esetén a főfázistekercs, de különösen a segédfázistekercs részére fenntartott hornyok kitöltése nem lesz egyenletes. Ez egyrészt gyártási és üzembiztonsági szempontból hátrányos. Mint ismeretes, a hűtőgép betétmotorok tekercseit nem impregnálják, ezért a vezeték szilárd megfogását úgy lehet elérni, ha a hornyok kitöltési tényezője az impregnált gépekhez képest általában nagyobb és minden horonynál közel állandó. A megoldás hátránya még, hogy az előbbiek figyelembevételével az azonos horonyterületek alkalmazása nem teszi lehetővé a dinamólemez felhasználásának csökkentését. Ezáltal a motor mérete nagy lesz, előállítása pedig költséges. A megoldás további hátránya hogy kétpólusú, főleg hűtőgép motoroknál nem alkalmazható, mivel a lemez sarkaiban elhelyezendő legtöbb menetet tartalmazó főfázis tekercsláb — főleg a hosszúkás horony miatt — megnöveli a tekercsfej hosszát és átmérőjét. Ugyanis a sarkokban elhelyezett hosszúkás hornyokból kilépő vezetőköteg a kívánt irányba történő elhajlításakor megcsavarodik, ezáltal nincs lehetőség a kisméretű tekercsfej kialakítására. A tekercsfej méretét még az is növeli, hogy a vezetőköteg elcsavarodásakor az egyes vezetők egymást keresztezik. Ez • természetesen a méret növekedésén túl, a fokozott menetzárlat veszély miatt is hátrányos. Végül a megoldás további hátránya, hogy a nagyméretű tekercsfej a gép méretein kívül növeli az anyagköltséget, ezen túlmenően a tekercs nagy Xt szórási reaktanciája rontja a motor villamos jellemzőit. Továbbá ismeretes, az 1123 039 számú NSZK szabadalom, amely szintén négyszögletes állórész lemezkötegre vonatkozik és amelyre az jellemző, hogy a lemezköteg sarkaiban keskeny és mély hornyok vannak elhelyezve és a lemezköteg oldalának közepe felé haladva a horonymélység és horonyterület folyamatosan csökken és a horonyosztás, valamint a fogvastagság és a horonykeresztmetszet változása a lemezköteg sarkától, oldalának közepéig úgy van méretezve, hogy a főfluxussal szembeni mágneses ellenállás önmagában ismert módon a terület bármely helyén köze! azonos értékű legyen. E megoldás hátránya, hogy egyfázisú kétpólusú motoroknál a lemezköteg két sarkában levő hornyok területe nem lesz kihasználva, mivel a segédfázis tekercs számára jelentősen kisebb horonyterület szükséges, mint a főfázis tekercs részére. Ez a megoldás csak egyfázisú négy pólusú gépek számára alkalmas. A megoldás további hátrányai a 952 366 számú NSZK szabadalommá kapcsolatban felhozottakkal megegyeznek. A találmány kiküszöböli az említett hátrányokat és a kitűzött feladatokat részben nem radiális horonyelrendezéssel és az egyfázisú kétpólusú hűtőgép motorhoz ideális horonyméretek kialakításával oldja meg, ezáltal kevesebb dinamólemez és tekercsanyag válik szükségessé, jelentősen csökken a tekercsfejszórás, így javulnak a gép villamos jellemzői. 2
