168223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás
5 168223 6 A táblázatban szereplő A és B komponens egyelőre ismeretlen flavonoidokat tartalmaz, a C komponens szilidianin, a D komponens szilimarin és az E komponens szilimarin és ismeretlen flavonoid keveréke. 5 A termés mechanikai feltárására irányuló kísérleteink azt mutatták, hogy az őrlés finomságának növelése egy bizonyos határig kedvező mind a zsírtalanítás, mind a flavon dúsulás szempontjából. A „lisztfinomságon" túl már nem érdemes a jo szemcseméretet csökkenteni, mert a zsírextrakciónál flavon veszteséget okozhat. A magőrleményekből szitálással, illetve fluidizációs berendezésen végzett * szélfajtázással a maghéj részek nem választhatók el. Növekvő sűrűségű zsíroldószerekkel 15 végzett szisztémás flotálási kísérleteink azt mutatták, hogy a Silybum őrlemény maghéja pentántól (fs.:0,64) a metilénkloridig (fs.: 1,34) üledékként, a keményítős rész pedig, a felettes folyadékban található. Triklóretilénben (fs.: 1,47), 2C kloroformban (fs.: 1,5) és széntetrakloridban (fs.: 1,59) azonban a folyadék felszínén úszik a maghéj és alatta helyezkedik el a viszonylag stabil keményítős szuszpenzió. Egyszerű megfigyelésünk a maghéj, a keményítőrész és az abban levő 25 zsírosolaj szelektív elválasztásához vezetett. Előnyösen úgy járunk el, hogy zsíroldószerként széntetrakloridot alkalmazunk, mert az nem tűzveszélyes, továbbá az olajból állás közben kristályosodó C16 — Ci g természetes zsírsavésztert (op.: 30 79-84 C°) is jól oldja. A széntetraklorid forráspontján a flavonoidokat termikus bomlás nem éri, és ebben az oldószerben a flavonoidok oldhatatlanok. Az erősen poláris oldószerrel végzett feltárást 35 úgy végezzük, hogy a termés őrleményét vagy a zsírtalanított maghéjat a dúsított maghéj súlyára számított 1 : 0,5 - 2 g/v arányban vagy az őrölt termés esetén 10:0,5 — 2 g/v arányban összekeverjük az oldószerrel, majd 5—15 órán át szoba- 40 hőmérsékleten állni hagyjuk. A drog közben szemmelláthatóan megváltozik: kezdetben habosodik, majd barnul, megduzzad, üveges gyantaszerű lesz a poláris oldószer hatására. A gélszerű kolloid diszperz rendszer a flavonoi- 45 dóknak könnyen átjárhatóvá válik. A kimerítő extrakciót szobahőmérsékleten végzett drog-extrakcióval, például perkolációval vagy gőztérben megvalósított visszafolyató hűtő alatti forralással végezzük. Szobahőmérsékleten végzett 50 perkoláció esetén a feltárt anyag súlyára számítva célszerűen négyszeres mennyiségű oldószert használunk. Forrásponton, gőztérben végzett extrakció esetén a feltárt anyag és az oldószer súlyaránya célszerűen 1:1. 55 A szilimarin előállítására a lila vagy fehér színváltozatú S. marianum, a szilidianin fokomponens izolálására a S. eburneum az optimális nyersanyag. A követett eljárás lényegét ez nem változtatja meg. A feldolgozás során aszerint kell 60 különbséget tenni, hogy az extraháláshoz vízzel elegyedő vagy vízzel nem elegyedő (etilacetát) oldószerrendszert alkalmaztunk-e. A gazdaságos és folyamatos üzem biztosítására folyadék/folyadék, kétfázisú rendszer kialakítása látszik célravezetőnek. 65 A drog szobahőmérsékleten végzett perkolációjához előnyösen etilacetátot használunk. A perkolátumhoz elegyített 2—4%-os vizes nátriumklorid-oldattal azonnal kialakul a kétfázisú, terner oldószer-rendszer (etilacetát-formamid-nátriumklorid-oldat, előnyösen 50 : 25 ': 25 térfogatarány, Gfi : 1,4). Az extrakciós művelethez bármilyen ismert folyadék/folyadék extraktor használható, előnyösen kvázifolyamatos, ellenáramú keverő-ülepítő (mixer-settler) extraktort alkalmazunk. A világossárga színű etilacetátos fázis részleges bepárlása után a flavonoidokat kismennyiségű, kalcium-klorid-dal telített etilénglikolba folyamatosan úgy visszük át, hogy erőteljes keverés közben a felső fázist apoláris szénhidrogén oldószerrel, célszerűen petroléterrel fokozatosan telítjük. A felső fázisban a maradék zsírosolaj, klorofil és sárga színű színezőanyagok, az alsó fázisban pedig a flavonoidok dúsulnak fel. Végül az etilénglikol alsó fázist folyamatosan keverve vízbe diszpergáljuk (1:5—1: lOv/v). Az extraktum finom sárga por alakban válik le, ami jól szűrhető, a felettes folyadék tiszta. Hozam: a drog minőségétől függően 1-4%, op.: 150—160 C°. Eljárhatunk úgy is, hogy az etilacetátos fázist vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot 10% kalcium-klorid-ot tartalmazó metanolban oldva valamely apoláris szénhidrogénnel, célszerűen petroléterrel kimerítően extraháljuk, majd lecsapjuk. Ha a kimerítő extrakcióhoz acetont vagy metanolt használunk és az extrakciót gőztérben, visszafolyató hűtő alatti forralással valósítjuk meg, kisebb az oldószerigény és a feldolgozási idő. így az alacsony forráspontú acetonból már 1 :0,5 — 1 : 1 arányú mennyiség is elegendő, és az extrakció ideje 2—4 óra. A találmány szerinti eljárással először sikerült a flavonoid komponenseket megosztani két oldószer között. A megosztást etilacetát- erősen poláris oldószer vizes-nátriumklorid-oldat rendszerrel végzett frakcionált extrakcióval valósítjuk meg, előnyösen 60:25:15 térfogat arányú etilacetát-formamid 2%-os vizes nátriumklorid-oldat rendszert használunk (Gn : 0,91). Az egyes komponenseket nagy tisztaságban kapjuk, és fizikai jellemzőik az irodalmi adatokkal megegyeznek. A komponenseket megoszlásos-oszlopkromatográfia segítségével is elválaszthatjuk hordozóként szilikagél oszlopot, álló fázisként valamely poláris oldószert és mozgó fázisként kloroform, n-butilacetát, továbbá etilacetát megfelelő összetételű eluotrop sorát alkalmazzuk. Ha tiszta szilidianint állítunk elő, kiindulási anyagként a Silybum eburneum termését használjuk fel és a vízben kicsapott nyersterméket kevés metanolból kristályosítjuk, és kívánt esetben aceton-metanol elegyből vagy kalcium-klorid-os metanol-formamid-víz rendszerből átkristályosítjuk. Ha tiszta szilimarint állítunk elő, kiindulási anyagként a lila- vagy iehér színváltozatú Silybum marianum termését használjuk fel és a vízben kicsapott kevés metanolból kristályosítjuk és kívánt esetben aceton-metanol elegyből átkristályosítjuk. 3
