168222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 17a-oxa-D-homo-androszta- 1,4,6-trién-3,17-dion előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ipr^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. XI. 29. (GO-1254) Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1977.1.31. 168222 Nemzetközi osztályozás: C 07 j 63/00, C 12 D 13/00, C 07 B 29/02 Feltalálók: Barta István vegyész 30%, Albrecht Károly gyógyszerész 20%, dr. Ambrus Gábor vegyészmérnök 18%, dr. Csányi Endre orvos 14%, dr. Gyimesi József vegyész 10%, Király Ernó'né gyógyszerész 8%, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás 17a-oxa-D-homo-androszta-1,4,6-trién-3,17-dion előállítására A találmány tárgya eljárás az I képletű 17a-oxa•D-homo-androszta-1,4,6-trién-3,l 7-dion előállítására. Ismeretes, hogy a tesztololakton 1,2-dehidro-származékát, a mikrobiológiai úton előállított 17a-oxa-D-homo-androszta-l,4-dién-3,17-diont elő- 5 nyösen alkalmazzák az emlőkarcinoma kezelésére [A. N. Papaioannou és H. Volk: Cancer Chemother. Rep. 50 (6), 323 (1966), E. Richiger de Arranz és munkatársai: Rev. Lat. Amer. Quimoter. Antineoplastica 2 (4), 172 (1969), K. Rieche és 10 G.Wolf: Vlllth Int. Congr. Chemotherapy, Athens, 1973, Abstracts-B21]. A hormondependens emlőrákot eredményesen kezelik nemi hormonokkal, leggyakrabban tesz- 15 toszteronnal, a hím nemi hormonnal. A tesztoszteron androgen hatása azonban káros a női szervezetre. A A1 -tesztololakton előnye, hogy az emlőrákra jelentős gátló hatást gyakorol, ugyanakkor nincs 20 számottevő androgen hatása. A találmány célja új, emlőkarcinoma-ellenes hatású, androgen hatással nem rendelkező, lassan metabolizálódó tesztololakton-származék előállítása. 25 Kísérleteink során olyan új tesztololakton-származékot állítottunk elő, mely a A1 -tesztololakton A-gyűrűben levő két kettős kötésén kívül a B-gyűrűben is tartalmaz a 6,7-helyzetben kettős kötést. 30 A fentiek alapján a találmány eljárás az I képletű 17a-oxa-D-homo-androszta-1,4,6-trién-3,17--dion előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a) az androszta-4,6-dién-3,17-diont mikrobiológiai úton Pénicillium lilacinum (MNG 112) törzzsel végzett oxidációval 17a-oxa-D-homo-androszta-4,6-dién-3,17-dionná alakítjuk, és ezt 1,2-helyzetben 2,3-diklór-5,6-diciano-l ,4-benzokinonnal dehidrogénezzük, vagy b) az androszta-4,6-dién-3,l7-dion 1,2-dehidrogénezését és oxidációját egy fermentációs lépésben Fusarium caucasicum (MNG 90) törzzsel végezzük, vagy c) a 17a-oxa-D-homo-androszta-l,4-dién-3,17--diont benzoil-peroxid katalizátor jelenlétében N-bróm-szukcinimiddel brómozzuk, és a kapott 6a-bróm-17 a-oxa-D-homo-androszta-1,4-dién-3,l 7--dionból hidrogénbromidot hasítunk ki. A találmány szerinti eljárás a) és b) változatában a 6,7-helyzetben dehidrogénezett tesztololakton-származékok mikrobiológiai előállításához kiindulási anyagul androszta-4,6-dién-3,17-diont használunk, amely ismert módon androszt-4-én-3,17--dionból tercier-butanolos közegben klóranillal végzett dehidrogénezéssel állítható elő [E.J. Agnello és G. D. Laubach: J. Am. Chem. Soc, 82, 4293 (I960)]. Kísérleti tapasztalataink szerint az and-168222
