168198. lajstromszámú szabadalom • Kinoxalin-vegyületeket tartalmazó fungicid készítmény és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 168198 4 A (VII) általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert módszerekkel állíthatók elő. A (VIII) képletű reagens előállítása során diciánt fölöslegben vett metanollal reagáltatunk, a reakciót előnyösen bázikus katalizátor jelenlétében végezzük. Az 5 utóbbi reakció hőmérséklete és nyomása nem döntő jelentőségű tényező, a reakció hőmérsékletéi és nyomását azonban célszerűen úgy állítjuk be, hogy a gázalakú diciánt könnyen tudjuk kezelni. Kívánt esetben a dimetil-oxáldiimidátot, amelynek 10 forráspontja 43 Hgmm nyomáson 65 C°, desztillációval elkülöníthetjük a reakcióelegyből, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a kapott dimetil-oxáldiimidátot közvetlenül további reagáltatjuk a (VII) általános képletű vegyületekkel. Ezt a reak- 15 ciót előnyösen metanol jelenlétében, szobahőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióelegyhez kismennyiségű savat adunk. Az (V) általános képletű 2,3-diamino-kinoxalin-vegyületeket a Bei. 36, 4039 (1903) és J. Am. 20 Chem. Soc. 73, 5672 (1951) szakcikkekben közölt módszerekkel is előállíthatjuk. Az (V) és (VI) általános képletű vegyületek reakcióját előnyösen szobahőmérsékleten, közömbös oldószerben, például tetrahidrofuránban, di- >5 oxánban vagy acetonitrilben hajtjuk végre. Ebben az esetben a reakció rendszerint egy éjszaka alatt (körülbelül 15 óra) végetér. A reakciót 45-35 C°-on végezhetjük, és a (VI) és (V) általános képletű vegyületeket körülbelül 1:1-4:1 30 mólarányban adagolhatjuk. A reakció a hőmérséklettől és mólaránytól függően általában 4—48 óra alatt ér véget. A reagensek adagolási sorrendje nem döntő jelentőségű. A (VI) általános képletű savanhidridek helyett a megfelelő R^COCl általános 35 képletű savkloridokat is felhasználhatjuk, ebben az esetben a reakciót savmegkötőszer, például piridin jelenlétében végezzük. Minthogy a szakirodalom szerint (J. Am. Chem. Soc. 73, 5672 (1951)] 2,3-diamino-kinoxalinokból és savanhidridekből a 40 reakcióelegy forráspontján imidazo-kinoxalinok képződnek, az (V) és (VI) általános képletű vegyületek reakcióját nem hajthatjuk végre magas hőmérsékleten. Az (I) általános képletű vegyületek kitűnő 45 fungicid hatással rendelkeznek, és előnyösen alkalmazhatók növények gombás fertőzéseinek megelőzésére, vagy a fertőzés visszaszorítására. Az (I) általános képletű vegyületek különösen jó hatást fejtenek ki az Erysiphaceae családba tartozó liszt- 50 harmat-gombákkal szemben. Az (I) általános képletű vegyületek egyaránt alkalmazhatók fertőzetlen növények kezelésére a fertőzés megelőzése céljából, valamint fertőzött növények kezelésére, a fertőzés visszaszorítása céljából. Az (I) általános képletű 55 vegyületek szisztematikus hatást fejtenek ki, azaz keresztülhaladnak a növényen, és a felvitel helyétől eltérő növényrészeken is kifejtik aktivitásukat. Az új hatóanyagok a növekedésben levő növények levelein, gyümölcsein és szárán kitűnő 60 lisztharmat-ellenes hatást fejtenek ki anélkül, hogy a gazdanövényt károsítanák. Az (I) általános képletű vegyületek a megfelelő helyre megfelelő mennyiségben felvive meggátolják a növények lisztharmat-fertőzését. Az új ható- 65 anyagok különösen előnyösen alkalmazhatók élő növények védelmére. Az elő növények lisztharmat-fertőzésének megakadályozása ' érdekében az (I) általános képletű hatóanyagokat a talajba, vagy az élő növények levélzetére, szárára vagy gyümölcseire juttatjuk. A hatóanyagokat vetés, ültetés vagy kikelés előtt, vagy a növények kikelése után juttathatjuk a talajba. Hatásos védelmet biztosíthatunk úgy is, hogy a növények gyökereit a hatóanyagba merítjük, vagy a növények gyökereibe vagy szárába egy vagy több (I) általános képletű hatóanyagot fecskendezünk. Az (I) általános képletű vegyületeket porok, granulátumok, pasztillák, szuszpenziók vagy oldatok formájában juttathatjuk a talajba. A talaj vetés vagy ültetés előtti vagy utáni kezelésére a gyökerekkel átszőtt talaj rész súlyára számítva 1—100 milliomodrész hatóanyagot használunk fel. A növények magvait, gumóit, hagymáit vagy más szaporítószerveit 50 kg növényi anyagra számítva 10-1000 g (I) általános képletű hatóanyaggal kezelhetjük. A hatóanyagot por, szuszpenzió vagy oldat formájában vihetjük fel e növényi részekre. Az élő növények levélzetének, szárának vagy gyümölcseinek kezelésére 0,1—10 kg/hektár mennyiségű (I) általános képletű hatóanyagot használhatunk fel. A hatóanyag optimális mennyisége a megadott határokon belül igen sok tényezőtől — például a kezelendő fertőzés fajtájától és mértékétől, a várható időjárási körülményektől, a kezelendő növény fajtájától és fejlettségi fokától, a kezelések között eltelt időtől stb. — függ. A fenti határokon belül eső hatóanyagmennyiséggel végzett kezelést egyes esetekben 1—60 napos időközönként többször meg kell ismételnünk. A hatóanyagokat por, szuszpenzió vagy oldat formájában vihetjük fel a kezelendő növényre. A találmány szerinti fungicid készítmények az (I) általános képletű hatóanyagokon kívül egyéb biológiai hatású anyagokat, például inszekticid, miticid, bakteriad, nematodicid vagy más fungicid szereket, valamint más mezőgazdasági vegyszereket, például érést elősegítő anyagokat, termésritkító szereket, műtrágyákat vagy hasonlókat is tartalmazhatnak. Ezek a kombinációs készítmények a fungicid hatáson kívül egyéb kedvező hatást is kifejtenek a kezelt növényekre. Az egyes biológiailag aktív anyagok arányának helyes megállapítása szakember számára nem okoz nehézséget. Az (I) általános képletű vegyületek kitűnő lisztharmat-ellenes hatásának igazolására a következőkben egy üvegházban végzett, fertőzés megelőzésére szolgáló kísérlet eredményeit ismertetjük. Az 1. táblázatban feltüntetett hatóanyagokat az ott megadott mennyiségben, vizes szuszpenzió formájában kifejlődésben levő uborka-palántákra permeteztük. A kezelt palántákat megszárítottuk, és Erysiphe cichoracearum konidiumaival oltottuk be. A növényeket üvegházban tartottuk. 8 nap elteltével a megfertőzött, kezeletlen növényeket 85—100%-ban borította be lisztharmat. A hatóanyagok aktivitásának fokát a lisztharmattal nem borított levélrészek %-os arányában adtuk meg. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. 2