168194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formilezésre

3 168194 4 vagy különböző lehet. Előnyösen hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben helyettesített alkil-, alkenil- vagy alkil-aril-csoportokat, vagy elágazó vagy egyenes láncú, gyűrűt képező, adott esetben szubsztituált alkil- vagy 5 alkenilcsoportokat jelentenek. Az alkil- vagy alkenilcsoportok különösen legfeljebb 6 szénatomszámúak, az alkil-aril-csoportok alkilrésze különösen legfeljebb 3 szénatomszámú, a gyűrűt képező alkilvagy alkenilcsoportok különösen 5—12 szénatom- 10 számúak. Tiazolidin-4-karbonsavak formilezésére közbenső műveletként például optikailag aktív lenicillamin előállításánál lehet szükség, az NSZK nyilvánosságra hozatali irat szerint. A szerves bázikus nitrogénvegyületeket sók, 15 különösen ásványi savas sók formájában használjuk. Mint sók elsősorban kénsav, foszforsav és előnyösen hidrogén-halogenidek, főleg hidrogén-klorid sói jönnek tekintetbe. Különösen a tiazolidin-4-karbonsav hidrogén-klorid sóit használjuk. 20 A találmány szerint formilezőszerként alkáli-formiátok vagy ammónium-formiát, előnyösen nátrium- vagy kálium-formiát alkalmazható. Általában különösen előnyös a formiátból és a nitrogénvegyületből azonos mennyiséget használni. Ez külö- 25 nősen érvényes tiazolidin-4-karbonsavak formilezésének esetére. Más mennyiségi arányok is választhatók, de a legtöbb esetben nem célszerű 100%-nál, különösen 20%-nál nagyobb formiát-felesleget venni. 30 A reakciót ecetsavanhidrid jelenlétében hajtjuk végre. Általában 1 mól nitrogénvegyülethez mintegy 1,5-2,5 mól, különösen 2,0 mól ecetsavanhidridet használunk. 4 mólnál több is használható. A találmány szerinti eljárás értelmében a 35 formilezést közömbös, vízzel korlátoltan elegyedő szerves oldószerekben hajtjuk végre. Például alifás szénhidrogének, mint petroléter, halogénezett alifás szénhidrogének, mint metilén-klorid, triklór-metán, tetraklór-metán, aromás szénhidrogének, mint ben- 40 zol, toluol, xilol, vagy éterek, mint dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán jönnek tekintetbe. Oldószerkeverékek is alkalmazhatók. Az oldószer kiválasztását egyes esetekben az átalakítandó anyagok tulajdonságai szabják meg. Általában 45 — különösen tiazolidin-4-karbonsavak formilezése esetében — az aromás szénhidrogéneket részesítjük előnyben. Az átalakítandó anyagok tulajdonságai adott esetben a használandó oldószer-mennyiséget is befolyásolják. 1 mól aminhoz különösen 50 1 -3 liter oldószert használunk. A reakciót általában 0-100 C° között, különösen 20—60 C° között, tiazolidin-4-karbonsavak formilezése esetében főleg 20—50 C° között hajtjuk végre. 55 1. példa 13 g (0,1 M) anilin-hidroklorid, 7,5 g (0,1 IM) 60 vízmentes nátrium-formiát és 150 ml petroléter elegyéhez cseppenként 22,5 g (0,22 M) ecetsavanhidridet adunk. Eközben az elegy hőmérséklete 20 C°-ról 40 C°-ra emelkedik. Az elegyet 2 óráig 40 C°-on keverjük, majd lehűtjük 20 C°-ra és 65 2 x 30 ml vízzel mossuk. Végül a petrolétert ledesztilláljuk és a maradékot petroléterből átkristályosítjuk. 10,5 g 46-47 C° olvadáspontú formanilidet állítunk elő (87% kitermelés). 2. példa Az 1. példában leírtak szerint járunk el, de 12 g (0,1 M) piperidin-hidrokloridból indulunk ki és oldószerként 100 ml benzolt használunk. 7,9 g n-formil-piperidint állítunk elő (70% kitermelés). Forráspont 100-104 C°/16 millibar. 3. példa 16 g (0,10 M) piperazin-hidrokloridhoz hozzáadunk 150 ml toluolt, 15 g (0,22 M) nátrium-formiátot és 45 g (0,44 M) ecetsavanhidridet. Az elegyet 4 óráig 40-45 C°on tartjuk, majd lehűtjük 20C°-ra és 2x50 ml ví^el mossuk. 12 125-127 C°-on olvadó 1,4-diformil-piperazint kapunk (85% kitermelés). 4. példa 22,5 g (0,10 M) 2,2,5,5-tetrametil-tiazolidin-4--karbonsav-hidroklorid, 7,5 g (0,11 M) nátrium-formiát, 22,5 g (0,22 M) ecetsavanhidrid és 150 ml toluol elegyét 5 óráig 40C°-on tartjuk. 18,5 g 139-141 C° olvadáspontú 3-formil-2,2,5,5-tetrametil-tiazolidin-4-karbonsavat kapunk (85% kitermelés). 5. példa 27,5 g (0,2 M) 2-amino-tiazol-hidrokloridot és 13,6 g (0,2 M) nátrium-formiátot 100 ml benzolban szuszpendálunk. 40-45 C°-on cseppenként hozzáadunk 41 g (0,4 M) ecetsavanhidridet. Az elegyet 2 óráig 40-45 C°-on tartjuk, majd lehűtjük 20 C°-ra, 2 x 50 ml vízzel mossuk, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. 21 g 142-143 C°-on olvadó 2-formü-amino-tiazolt kapunk (82% kitermelés). 6. példa 81,5 g (ÍM) dimetil-amin-hidroklorid és 68 g (1 M) nátrium-formiát és 500 ml benzol szuszpenziójához cseppenként 204 g (2 M) ecetsavanhidridet adunk. Eközben az elegy hőmérséklete 20C°-ról 40 C°-ra emelkedik. Az elegyet a továbbiakban az 1. példában leírtak szerint kezeljük. Légköri nyomáson végzett frakcionált desztülációval 62 g dimetil-formamidot kapunk (85% kitermelés). Forráspont 154-155 C°/l bar. 2