168026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,5-dihidroxi-benzoszulfonsav-származékok mono-és diészterei előállítására
IÖ8U2Ö 5 6 2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot kapunk, amelynek olvadáspontja 172-174 °C. A kapott anyag infravörös spektrumát KBr tablettában vizsgáljuk. 1595, 1360, 1250, 1150, 1005, 840 és 740 cm-^ mutatkoznak maximumok. 13. példa 17 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot 30 ml etanolban oldunk, majd az oldathoz melegen 8,0 g piperazin-hexahidrátot adunk. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 13 g piperazinium - 2,5 -dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot kapunk, amelynek olvadáspontja 171—174 °C. A kapott anyag infravörös spektrumában 3300,1420, 1350, 1150, 1005, 905 és 750 cm_1 -nél észlelhetünk maximumot. 14. példa 8,5 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot 10 ml etanolban oldunk. Az oldathoz melegen 2,0 g piperazin hexahidrátot adunk. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 6,9 g piperazinium -2,5 - dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot kapunk, amelynek olvadáspontja 242—245 °C. Az infravörös spektrumban 1595, 1420, 1370,1180, 1020, 910, 840 és 810 cm_1 -en észlelünk maximumokat. 15. példa 4,2 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot 10 ml etanolban oldunk, majd az oldathoz melegen 1,0 g piperidint adunk. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 3,9 g piriperidinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-monotozilátot kapunk, amelynek olvadáspontja 170—171 °C. A kapott anyag infravörös spektrumát megvizsgálva 1500, 1290, 1190, 1020, 910 és 840 cm-*-en észlelhetünk maximumot. 16. példa 159 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonátdibenzoátot 500 ml etanolban oldunk. Az oldathoz szobahőmérsékleten dietil-amint adunk feleslegben; az elegyet három óra hosszat keverjük, majd leszűrjük. Az így kapott szilárd anyagot kevés dietil-aminnal felvesszük és enyhén megmelegítjük. Az elegyet lehűtjük, majd szűrjük. 93 g dietilammónium- 2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot kapunk. Op.: 229 °C. Az infravörös spektrumban az alábbi frekvenciákon észlelünk maximumot: 1740, 1470, 1240,1170, 1020 és 700 cm-1 . 17. példa 24 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot 100 ml etanolban oldunk. Az oldathoz melegen 9,7 g piperazin-hexahidrátot adunk 20 ml eatnolban oldva. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 21,7 g piperazinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot kapunk. Op.: 144—147 °C. A kapott anyag infravörös spektrumát megvizsgálva 3280, 1735, 1450, 1240, 1060, 1025, 860 és 710 cm-1 -en észlelünk maximumot. 18. példa 4,8 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot 15 ml etanolban oldunk. Az oldathoz melegen 0,9 g morfolint adunk. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 4,2 g morfolinium- 2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot kapunk. Op.: 5 212-215 °C. A kapott anyag infravörös spektrumát megvizsgálva 1740, 1480, 1240, 1180, 1030, 1020, 725 és 710 cm-1 -en jelentkeznek maximumok. 19. példa 10 4,8 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot 20 ml etanolban oldunk. Az oldathoz melegen 0,9 piperidint adunk. A kapott csapadékot szűréssel elkülönítjük. 4,3 g piperidinium-2,5- dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot kapunk. Op.: 15 190—193 °C. A kapott anyag infravörös spektruma 1730, 1455, 1270, 1240, 1170, 1080, 1060, 1010, 900 és 705 cm-1 -nél mutat maximumot. 20. példa 20 47,7 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonátdibenzoátot 200 ml etanolban oldunk. Az oldathoz 9,7 g piperazin-hexahidrátot adunk. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük. 44 g piperazinium-2,5-hidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot kapunk. Op.: 25 226 °C. A kapott anyag infravörös spektrumában 1720, 1600, 1470, 1445, 1235, 1160, 1470 1445, 1235, 1160, 1250, 1210 és 700 cm^-en észlelhetünk maximumot. 30 21. példa 4,8 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzoátot 50 ml etanolban oldunk. Az oldathoz 0,4 g nátrium-hidroxidot adunk minimális vízben oldva. A keletkező csapadékot vízben átkristályosítjuk. 2,8 g 35 nátrium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-dibenzátot kapunk. A kapott anyag infravörös spektruma 1740, 1480, 1455, 1240, 1175, 1060, 1025 és 705 cm-nél mutat maximumot. 40 22. példa Keverővel és hűtéssel felszerelt Erlenmeyer-lombikba 50—60 ml 18 N kénsavoldatot mérünk be. A savhoz 13,8 g piridinium-2,5-dihidroxi-benzolszulfonát-mono-p-klór-fenoxi-izobutirátot adunk, ts az ele-45 gyet hűtés közben 10 percig keverjük. Ezután az elegyhez 50 ml étert adunk, és a rendszert addig keverjük, amíg két teljesen átlátszó fázist nem kapunk. A szerves fázist választótölcsérben elválasztjuk, és a vizes fázist 2 X 50 ml éterrel extraháljuk. A 50 szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük, és csökkentett nyomáson,, 35 C°-on bepároljuk. Olajos maradékként 10,1 g 2,5- dihidroxi - benzolszulfonsav -mono - p -klór-fenoxiizobutirátot kapunk. A termék KBr-pasztillában fel-55 vett infravörös spektrumában a következő maximumok észlelhetők: 3290, 1740, 1480, 1220, 1110, 1000, 815 és 700 cm"1 . 23. példa 60 1,0 g piperazin-hexahidrát 10 ml etanollal készített oldatához 1,9 g, a 22. példa szerint előállított 2,5- dihidroxi-benzolszulfonsav-mono-p -klór-fenoxiizobutirát 10 ml etanollal készített oldatát adjuk. A csapadékot leszűrjük. 202—205 °C-onol-65 vadó, kristályos piperazinium-2,5-dihidroxi-benzol -3
