168017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7béta-amino-3-cefem-3-ol- 4-karbonsavszármazékok előállítására

35 168017 36 kettőskötést tartalmazó enolt a 3-helyzetben -0-R3 általános képletű, funkcionálisan átalakított hidroxil­csoportot tartalmazó enolszármazékká alakítjuk át és - ha szükséges - a -C(=0)-R2A általános képletű védett karboxücsoportot szabad, vagy más csoporttal 5 védett karboxilcsoporttá alakítjuk át. Az enolszárma­zékok előállítása a fent leírt eljárás szerint történhet. A II általános képletű kiindulási anyagok ugyan­csak előállíthatók úgy, hogy VIII általános képletű 2-cefemvegyületet megfelelő 3-cefemvegyületté izo- 10 merizálunk és - szükség esetén — kiegészítő lépéseket hajtunk végre. VIII általános képletű 2-cefemvegyületben szabad funkciós csoportok adott esetben, például a fentiek szerint, átmenetileg megvédhetők, és például VI 15 általános képletű vegyületeket is előállíthatunk, me­lyekben a -C(=0)-R2 általános képletű csoport szabad vagy védett karboxücsoportot jelent, de védett karboxilcsoport a reakció folyamán is képezhető. így VIII általános képletű 2-cefemvegyületet izo- 20 merizálhatunk úgy, hogy gyengén bázikus reagenssel kezeljük és a 2- és 3-cefemvegyület adott esetben kapott egyensúlyi keverékéből a II általános képletű 3-cefemvegyületet izoláljuk. Alkalmas izomerizáló reagensek például szerves 25 nitrogéntartalmú bázisok, mint aromás jellegű tercier heterociklikus bázisok, és elsősorban tercier alifás, aza-cikloalifás vagy aralifás bázisok, mint N,N,N-(kis­szénatomszámú)-trialkil-aminok, például N,N,N-tri­metil-amin, NJM-dimetil-N-etü-amin, N,N,N-trietil- 30 amin vagy N,N-diizopropil-N-etil-amin, N-(kisszén­atomszámú)-alkil-aza-cikloalkánok, például N-metil­piperidin, vagy N-fenil-dimetil-amin, valamint keveré­kek, mint piridin-típusú bázis, például piridin és N,N,N-(kisszénatomszámú)-trialkil-amin, például tri- 35 etil-amin keveréke. Továbbá használhatók bázisok, különösen középerős-erős bázisok gyenge savakkal képezett sói, mint kisszénatomszámú alkán-karbon­savak alkálifém- vagy ammóniumsói, például nátrium­acetát, trietil-amin-acetát vagy N-metil-piperidin- 40 acetát, valamint más hasonló bázisok vagy ilyen bázikus vegyületek keverékei. A bázikus reagensekkel történő izomerizálást olyan karbonsavszármazék jelenlétében hajthatjuk végre, amely alkalmas vegyes anhidrid képzésére, mint 45 karbonsavanhidrid vagy -halogenid, például piridin ecetsavanhidrid jelenlétében. Előnyösen vízmentes közegben dolgozunk, oldószer jelenlétében vagy anél­kül, mint adott esetben halogénezett, például klóro­zott alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén, vagy 50 olyan oldószerkeverék jelenlétében, ahol a reagens­ként használt és a reakció körülményei között folyé­kony bázisok egyidejűleg oldószerként is szolgálhat­nak, szükség esetén hűtés vagy melegítés mellett, előnyösen -30 és +100 °C hőmérséklettartomány- 55 ban, közömbös gáz-, például nitrogénatmoszférában és/vagy zárt edényben. Az így előállítható II általános képletű 3-cefemve­gyületek ismert módon, például adszorpció és/vagy kristályosítás útján, elválaszthatók az adott esetben 60 még jelenlevő XVI általános képletű 2-cefemvegyüle­tektől. XVI általános képletű 2-cefemvegyületek izomeri­zálását úgy is végrehajthatjuk, hogy azokat 1-helyzet­ben oxidáljuk, szükség esetén a II általános képletű 65 3-cefemvegyületek 1-oxidjainak izomer keverékét szétválasztjuk és a II általános képletű 3-cefemvegyü­letek 1-oxidjait redukáljuk. A 2-cefemvegyületek 1-helyzetű oxidációjához al­kalmas oxidálószerek szervetlen persavak, melyeknek redoxipotenciálja legalább +1,5 Volt és nem-fémes elemekből állnak, továbbá szerves persavak, vagy hidrogén-peroxid és savak elegyi, különösen szerves savaké, melyeknek disszociációs állandója legalább 10~s . Alkalmas szervetlen persavak perjód- és per­klórsav. Szerves persavak megfelelő perkarbon- és perszulfonsavak, melyeket ebben a formában alkal­mazunk, vagy in situ képezzük őket, a karbonsavak­hoz legalább ekvivalens mennyiségű hidrogén-peroxi­dot véve. Célszerű azonban nagy karbonsav-felesleget használni, ha például ecetsavat alkalmazunk oldószer­ként. Alkalmas persavak például perhangyasav, per­ecetsav, pertrifluor-ecetsav, permaleinsav-, perbenzoe­sav, monoperftálsav, p-toluolperszulfonsav. Az oxidációt hidrogén-peroxiddal és katalitikus mennyiségű, legalább 10~s disszociációs állandójú savval is végrehajthatjuk, amikor a savat kis koncent­rációban, például 1-2% vagy kevesebb, de nagyobb mennyiségben is alkalmazhatjuk. Az elegy hatásossága elsősorban a sav erősségétől függ. Alkalmas elegyek például hidrogén-peroxid és ecetsav, perklórsav és trifluor-ecetsav elegyei. A fenti oxidációt alkalmas katalizátorok jelenlé­tében hajtjuk végre. így például perkarbonsavakkal végzett oxidáció legalább 10~s disszociációs állandó­jú sav jelenlétével katalizálható, és hatásossága az erősségtől függ. Katalizátorként alkalmazható savak például ecetsav, perklórsav és trifluor-ecetsav. Szokás szerint az oxidálószert legalább ekvimolekuláris mennyiségben használjuk, előnyösen 10-20%-os kis feleslegben. Az oxidációt enyhe körülmények között, például -50 C°-tól +100 C°-ig, előnyösen -10 °C és +40 °C között hajtjuk végre. 2-cefemvegyületeket a megfelelő 3-cefemvegyü­letek 1-oxidjaivá ózonkezeléssel is átalakíthatjuk, továbbá szerves hipohalogenit-vegyületekkel, mint kisszénatomszámú-hipokloritok, például terc-butil­hipoklorit, melyeket közömbös oldószerek, mint adott esetben halogénezett szénhidrogének, például metilénklorid jelenlétében és körülbelül -10 °C és +30 °C között használunk, perjodátvegyületekkel, mint alkálifém-perjodátok, például káliumperjodát, melyeket előnyösen vizes közegben körülbelül pH 6-nál, -10 °C és +30 °C között használunk, jód-ben­zol-dikloriddal, melyet vizes közegben, előnyösen szerves bázis, például piridin jelenlétében és hűtés mellett, például -20 °C és 0 °C között használunk, vagy valamilyen más oxidálószerrel, amely alkalmas tiocsoportnak szulfoxidcsoporttá való átalakítására. A II általános képletű 3-cefemvegyületek 1-oxidjai­ban, különösen azokban, melyekben R2 a fent megadott előnyben részesített jelentésű, az R2 cso­portot a meghatározott kereteken belül más R2 csoporttá alakíthatjuk át. Alfa- és béta-1-oxidok izomerjeinek keveréke például kromatográfiásan szétválasztható. A II általános képletű 3-cefemvegyületek 1-oxidjai­nak redukcióját ismert módon redukálószer segítségé­vel, szükség esetén aktív vegyület jelenlétében hajtjuk végre. Redukálószerként szóbajöhet: katalitikusan ak-18

Next

/
Thumbnails
Contents