167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
167985 10 PL, ha egy keverékkondehzátumban a B komponens moláris aránya 0,11=, a dia^ö-komponensekhez képest, akkor a kondenzátumt)án 10 mól%-os mennyiségben van jelen. • l < A kondenzátum minden .molekulájában ideáhs 5 esetben 9 egység A-N2 X és egy egység B-komponens van. Jól összekevert anyagok kondenzálásánál ilyen arány esetén a kondenzációs foknak legalább 10-nek kell lennie. A kondenzációs fok azonban gyakran 10-nél kisebb. Egyes komponensek hajlamosak a 10 homo-kondenzációra, ezeknél a kondenzált molekula azonos alapegységekből tevődik össze. Keverékek kondenzációja esetén is gyakran előfordul, hogy a termék kevert- és homokondenzátumok keverékéből áll, melyek egymástól való szétválasztása sokszor nem 15 könnyű feladat. A találmány leírásánál, ha „kevert kondenzátumot" említünk, mindenkor, a homo- és a hetero-kondenzátumok említett keverékét értjük. Kevert kondenzátumok esetén-, melyekben a komponensek aránya A—N2 X: B = a : b, az előállítás 20 műveleti sorrendje függ a komponensek reaktivitásától. Ha a két komponens vegyületnek az aktív karbonilcsoportot tartalmazó Vegyület iránti aktivitása körülbelül egyforma, akkor, a a:b arányú komponenseket alaposan összekeverjük és a,keveréket kon- 25 denzáljuk. Ha a komponens vegyületek reaktivitása a karbonilvegyület, pl. a formaldehid iránt nem egyforma, akkor előnyösebb a reagensek arányát és a kondenzáció körülményeit előzetes kísérlet-sorozattal beállítani, hogy a kívánt összetételű kondenzátumhoz 30 jussunk. Ha az A-N2 X-típusú vegyület reaktivitása a karbonilcsoportot tartalmazó vegyület iránt lényegesen különbözik a B-típüsú vegyület reaktivitásától, akkor a kondenzációt a kevésbé reakcióképes vegyülettel kell elkezdeni, a másik' komponenst célszerű 35 később, a reakció közben bevinni a keverékbe. A kondenzáció^ legegyszerűbbe» úgy hajtható végre, hogy az A—N2 .X komponenst és a B-komponenst feloldjuk a kondenzációs közegként felhasznált savban és keverés közben ,beadagoljuk a karbonil- 40 vegyületet tisztán vagy megfelelő" oldószerben oldva. Az előzőekben leírt • eljárás." nem 32 egyetlen módszer kevert kondenzátumok« előállítására. Egyes esetekben. lehetséges az, hogy ä két komponenst az A—N2 X és a B-komponenst előzetesen összekeverjük 45 a karbonilvegyülettel és e keveréket adagoljuk a savhoz. Megvalósítható a kondenzáció esetleg úgy is, hogy az egyes komponensekét külön-külön adagoljuk a savhoz akár tisztán;' akár ' oldott for mában. A kondenzáció egy másik változatánál a karbonilvegyü- 50 letet oldjuk fel a savban és a két komponens-vegyületet adagoljuk külön-külön vagy keverék formájában a savas oldathoz, a komponenseket ez esetben tisztán vagy oldott formában alkalmazzuk» Egy további változatnál az egyik komponenst oldjuk fel a savban, 55 és az oldathoz adagoljuk, a másik köhíponehst és a karbonilvegyületet külön-külön,"' vagy előzetesen összekeverve őket, természetesen itt is szerepelhet a tiszta vegyületnek Vagy-Oldatának felhasználása. További kiviteli változat áz> hogy a kondenzációt 60 az egyik komponenssel kezdjük meg, a másik komponenst később adagoljuk és ftá szükséged, a karbonil ' vegyület egy részét is folyamatosan később adagoljuk. Lehetséges az is, hogy a Telktfölt váítözatok valamelyike szerint elkészítjük aJdiazo-csoportot tartalmazó 65 gyantát, pl. a 4-difenilamin-diazóniumsót savas közegben reagáltatjuk egy karbonilvegyülettel, alacsonyabb kondenzációs fokig, majd a kondenzációt folytatjuk égy Vagy többféle B-komponens és egy további aktív karbonil-csoportot tartalmazó vegyület hozzáadásával. Megoldható az is, hogy a keverék kondenzátum készítésénél először egy kisebb molekulasúlyú homokondenzátumot állítunk elő az A—N2 X-típusú vegyülettel karbonil-csoportot tartalmazó vegyület jelenlétében savas közegben, és egy vagy több ilyen homokondenzátumot reagáltatunk tovább egy vagy több B-típusú komponenssel savas közegben egy vagy több karbonil-csoportot tartalmazó vegyület jelenlétében és így jutunk el a kevert kondenzátumhoz. A kondenzáció körülményeinek változtatásával különböző végtermékeket állíthatunk elő (eltérő kondenzációs fokkal oldhatósággal stb.) még akkor is, ha a kondenzációt azonos kiindulási anyagokkal és azonos komponens-arányokkal végezzük. Feltétlenül szükséges ezért, hogy a kondenzáció körülményei teljesen azonosak legyenek, ha egyforma és egyenletes minőségű kevert kondenzátumokat kívánunk előállítani. Oldható kondenzátumok előállításánál, ha Bj-típusú vegyületeket is használunk, akár egyedül, akár más komponensekkel keverve, ügyelni kell arra, hogy m értéke 2, vagy 2-nél nem sokkal nagyobb, pl. 3 vagy 4 legyen. Az ilyen típusú kondenzátumok között előnyösek azok, melyek m = 2 komponensekkel készültek és így a termék egyszerűbb szerkezetű. H az A—N2 X-típusú komponenshez mólonként több mól Bi-típusú komponenst veszünk, megnövekszik a keresztkötések kialakulásának lehetősége, és így gyakran nem oldódó kondenzációs termékek keletkeznek. Ez különösen akkor fontos, ha a kondenzációt szigorúbb körülmények között végezzük. Ha a B!komponensben az m nagyobb mint 2, akkor lehetőleg B! -komponensből csak kis mennyiséget használjunk. Ilyen esetben a Bi-komponens mennyisége molárisán ne haladja meg a diazovegyület móljainak számát. A Bj -komponens mennyiségének felső határát minden egyes felhasználási területre kísérletileg kell megállapítani. A Bt -típusú vegyületek felhasználásánál fontos az, hogy olyan komponenseket, melyeknél m nagyobb, mint 2, ne használjunk tisztán, hanem csak m = 2 típusú vegyületekkel keverve. Felhasználható a Bi-típusú komponens kondenzációhoz akkor is, ha m= 1, de ilyen esetben olyan diazo-kondenzátumok keletkeznek, melyekben molekulánként csak 1 diazocsoport van, feltéve, hogy az A—N2 X típusú vegyületben az n = 1-el. Ilyen típusú kondenzációs termékek felhasználása reprodukciós rétegek gyártásánál általában nem előnyös. Ha Bj-típusú komponensekkel dolgozunk, célszerű olyan keveréket alkalmazni, melyben m= 1, m = 2, és m > 2-nél jellegű vegyületek vannak. Olyan Bt -típusú vegyületek, melyeknél m = 1, alkalmasak arra, hogy velük a kondenzáció folyamán a molekula méretét pontosan be tudjuk állítani. Olyan Bt vegyület, melynél m = 2, egyenértékű olyan diazovegyülettel, melyben két -CHRa -OR b típusú csoport van. Ha a B! -vegyületben m = 2, vagy az m 2-nél nagyobb szám és a felhasznált B-komponens móljainak száma lényegesen kisebb, mint a
