167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
167985 11 12 felhasznált diazokomponens mólszáma, ajánlatos még aktív karbonilcsoportot tartalmazó vegyületet, célszerűen formaldehidet adni a reakció-keverékhez. Egy molekula formaldehid kondenzációs ekvivalense 2 —CHRa vagy — OR b csoport. A formaldehidet olyan mennyiségben kell hozzáadni, hogy a 1^ -komponens és a karbonilkomponens kondenzációs ekvivalensei együtt egyenlőek legyenek a diazovegyületével. Lehet a kondenzációt még további formaldehid mennyiség hozzáadásával is végezni. A kondenzációs ekvivalensek fentiek szerint megállapított összege azonban ne haladja meg a 4-et. Egyes különleges célok esetén nagyobb formaldehid mennyiség adagolása is lehetséges. Ha olyan B! -komponensből indulunk ki, melynél m = 1 és magasabb kondenzációs fokú termék előállítása a cél, megoldható az is, hogy a karbonilcsoportot tartalmazó vegyületet, célszerűen formaldehidet, a kondenzáció folyamán adagoljuk. Ez különösen akkor célszerű, ha a !$! -komponens móljainak száma egyenlő vagy nagyobb, mint a diazokomponens móljainak száma Ha a B! -komponens mólszáma kisebb mint a diazokomponens mólszáma, akkor legalább egy fél mól formaldehidet kell adni minden mól Bi -komponens és a feleslegben levő diazokomponens után. Általában a kondenzációhoz felhasznált formaldehid mennyisége molárisán legfeljebb kétszerese a diazo vegyület és a Bt-komponens mólszámának. Láthatjuk, hogy a kondenzációs termék átlagmolekulasúlya széles határok között változhat, a kondenzáció kiindulási anyagainak és körülményeinek függvényében. Azt találtuk, hogy jó minőségű fénymásoló anyagok előállításához olyan kevert kondenzátumokra van szükség, melyek molekulasúlya célszerűen 500 és 10 000 között van. Természetesen figyelembe kell azt venni, hogy ezek átlag molekulasúlyokat jelentenek, és az egyes kondenzátumok egyedi molekulasúlyai az átlagos molekulasúlynak megfelelő statisztikus szórást adnak. A példák ismertetésénél tárgyaljuk a kondenzátumok frakcionálását és bemutatunk néhány molekulasúly-megoszlási típust. A kondenzációnál kapott keveréket vagy közvetlenül felhasználjuk, vagy további műveletekkel tisztítjuk. A keverékek feldolgozásánál az egyes kondenzátumokat általában szilárd formában nyerjük ki. A kondenzációs keverék feldolgozása többféle módon lehetséges. A megválasztandó eljárás függ a reakciótermék kémiai és fizikai tulajdonságaitól. Ha a keverék kondenzátumok viszonylag nagy mennyiséget tartalmaznak a második komponensből, az első elkülönítés úgy történik, hogy a kondenzátumot vízbe keverjük be. Ilyen esetben gyakran megtörténik, hogy az egyébként vízben oldódó keverék-kondenzátum egy rosszul oldódó sója formájában elválik az anyalúgtól. Ha a keverék-kondenzátum vízben jól oldódik, de egyes szerves oldószerekben csak alig oldódik, az elkülönítés megoldható oly módon, hogy a reakciókeveréket a szerves oldószerrel hígítjuk. Ilyen oldószer lehet pl. valamelyik rövidszénláncú alkohol vagy keton stb. A találmány szerinti másolóanyagokban levő kondenzátumoknak egyik előnyös tulajdonsága az, hogy sót képezve velük könnyen el lehet őket különíteni, és e sók nem képeznek fémkomplexeket. Egyes kondenzációs termékek pl. olyan szulfátokat, kloridokat és bromidokat adnak, melyek vízben gyengén oldódnak és ezért a vizes oldataikból könnyen kicsaphatok, ha a kondenzáció keverékéhez a megfelelő savat vagy egy vízben oldható sóját adjuk. 5 A keverék-kondenzátumok néhány elválasztási módját a példáknál ismertetni fogjuk. A kondenzáció kiviteléhez elvileg minden olyan diazo-komponens és B-típusú vegyület alkalmas, mely savas közegben aktív karbonil-vegyülettel kondenzáló cióra képes és a kondenzáció körülményei között nem bomlik el. A kondenzáció szempontjából a diazovegyületekben és a B-típusú vegyületekben a következő csoportok a lényegesek. 15 1. Arii-gyökök és heterociklusos gyökök, ha elektronszerkezetük folytán kondenzációra képesek. Előnyösek az olyan gyökök, melyben a reakcióképes hely aktiválva van. Az aktiválás megvalósítható pl. aromás gyűrűk bekapcsolásával, vagy az alábbi cso-20 portokkal való szubsztituálással: -OH, -O—alkil, -O-aril, -SH, —S-alkil, —S—aril, -alkil, -aril, -amino, alkilamino, -dialkilamino, -arilamino, -diarilamino stb. A kondenzációt elősegítő szubsztituenseken kívül, a kondenzálható aromás vagy heterociklusos gyökök 25 tartalmazhatnak még kondenzációt gátló csoportokat is, pl. nitro-csoportot vagy szulfonsavakat is. Lényeges az, hogy a gátló csoportok hatása az aktiváló csoportok hatását legfeljebb csak csökkentse, de ne szüntesse meg. 30 2. Gyökök, melyek önmaguk is képesek kondenzálásra és közvetlenül hozzákapcsolhatók izociklusos, heterociklusos, alifás-gyökökhöz vagy, ha célszerű egymással is kondenzálhatok. Ilyen gyököket az alábbi csoportok képezhetnek: 35 karbonsav-amid, szulfonsav-amid, N-alkilszulfosavamid, N-arilszulfosav-amid, nitril, karbamid, tiokarbamid, uretán, ureido, tioureido, glioxáldiurein, imidazolon, guanidin, dicianodiamid és aromás gyűrűkhöz közvetlenül kapcsolt amino-csoportok. 40 A találmány szerinti másoló anyagban levő diazocsoportot tartalmazó kondenzációs termék előállításához felhasznált kiindulási anyagokat, melyeket A-N2 X-el, B-vel és Bi -el jelöltünk, a következőkben részletesebben bemutatjuk néhány vegyület-típus 45 vagy egyedi vegyület formájában. Diazónium-vegyületek A—N2 X Figyeljünk arra, hogy a diazo-csoportot hordó benzolgyűrű olyan mértékben "dezaktiválva legyen, hogy a gyűrű vázát alkotó atomok csak igen erélyes 50 körülmények között vehessenek részt kondenzációban. Kivételt csak néhány ide nem tartozó diazo-vegyület képez, pl. a 4-diazofenol. A diazónium-vegyületek, mint említettük, az alábbi általános képletnek felelnek meg: 55 (R, -R3 -) p R 2 -N 2 X, ahol p egy pozitív egész szám 1 és 3 között, előnyösen 1, 60 X a diazóniumsó anionja, Ri egy aromás izociklusos vagy aromás heterociklusos csoport, melyben legalább egy kondenzálásra hajlamos atom van, ilyen pl. a fenilcsoport, esetleg szubsztituált formában. 65 Előnyösek az olyan szubsztituensek, melyek nőve-
