167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
77 167985 78 dimetilol-borostyánkősav-diamidot (1. táblázat, B]komponens, 26. sz.). Adagolás közben az elegyet hűtjük és így a hőmérsékletet 25 C°-on tartjuk. A keveréket ezután szobahőmérsékleten 15,5 óra hosszat kondenzáljuk. A nyers kondenzátumot felold- 5 juk 500 térfogatrész vízben és a kondenzátumot 80 térfogatrész 50%-os cink-klorid-oldat hozzáadásával lecsapjuk. A csapadékot leszűrjük, 500 térfogatrész vízben 50 C°-on felodjuk, hozzáadunk újra 50 térfogatrész 50%-os cink-klorid-oldatot és újra lecsapjuk. A 10 csapadékot porcelán szűrőn leszűrjük és csökkentett nyomáson megszárítjuk. A termék súlya 18,6 súlyrész. (C 40,8%, N 11,6%, ND 5,35%; az atomok aránya: L7,8 : 4,35 : 2.) Az elemzés alapján feltehető, hogy a kondenzátumban második komponens is van. 15 Ugy látszik azonban, hogy a karbonamidcsoportok bizonyos mértékig el vannak szappanosodva. 82. példa Ez a példa azt bizonyítja, hogy egyes kevert 20 kondenzátumok alkalmasak a vízben oldható hidrofil kolloidok keményítésére, mint az ismert diazocsoportot tartalmazó difenilamin-formaldehid kondenzátumok. A hidrofil kikeményíthető kolloidok különösen fontosak a pozitív nyomóformák előállításánál. Ilyen 25 előre érzékenyített nyomóformákat tárgyal a 3 085 008 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom. A szabadalom szerinti másolólemezek hidrofilpolimernek és egy diazovegyületnek keverékei, melyek egy oleofíllé tett hordozóanyag felületére vannak 30 felvíve. Egy pozitív raszter alatt a képen át megvilágítva a kolloidrétegben térhálós kötések alakulnak ki és hozzákötődik az oleofilréteghez. A felület meg nem világított részeit ezután el lehet távolítani és azok a részek, ahol az oleofil hordozóanyag csupasszá vált, 35 fogják a nyomófestéket felvenni, ily módon egy pozitív nyomóforma állítható elő. Tekintettel arra, hogy az ismert formaldehides kondenzátumok megvilágítás hatására keletkező bomlástermékeinek oleofil tulajdonságai vannak, a má- 40 solórétegben a diazo-kondenzátum mennyisége nem lehet túl magas. Másrészt minél több térhálós szerkezet alakul ki a másolórétegben, annál tartósabb lesz a réteg a nyomás közben fellépő igénybevétellel szemben és ez szükségessé teszi, hogy a diazovegyületek 45 aránya minél nagyobb legyen. A következő példában összehasonlítunk két ilyen típusú nyomólemezt, melyben a) az egyiket a 3 311605 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom 1. példájában leírt eljárással 50 készítettük, difenilamin-4-diazónium-kloridot formaldehiddel kondenzáltunk és a kondenzátumot kloridja formájában használtuk fel. b) A másik mintánál difenilamin-4-diazónium-sót és dimetilol-karbamidot a később ismertetendő mó- 55 don kondenzáltunk és a kevert kondenzátum kloridját használtuk fel. A 3 396 019 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom 1. példájában leírt eljárással előre érzékenyített síknyomólemezt állítottunk elő és azt közben- 60 ső kép nélkül ívlámpa fényével erősen megvilágítottuk. A lemezt ezután vízzel lemostuk, majd megszárítottuk. A lemezt ezután kettévágtuk és egyik felét az 1. sz. bevonóoldattal kezeltük, a másik felét a 2. sz. oldattal vontuk be, (az oldatok összetételét a követ- 65' rákben közöljük) majd a bevonatokat megszántuk. Az oldatok összetétele: 1. 0,125 súlyrész a) pontban leírt kondenzátum, 0,38 súlyrész poliakrilamid (Cyanamer P 250), és 100 térfogatrész víz. 2. 0,125 súlyrész kevert kondenzátum b) pont szerint elkészítve, 0,38 súlyrész poliakrilamid (Cyanamer P 250), és 100 térfogatrész víz. A bevonatot pozitív képpel megvilágítottuk, a lemezeket ezután vízzel való lemosással hívtuk elő, majd megszárítottuk. A lemezek zsíros festékkel jól színezhetők. Az 1. mintából olyan pozitív nyomóforma keletkezett, mely a képpel nem árnyékolt helyeken teljesen tönkrement. A 2. oldattal olyan síknyomólemezt kaptunk, mely a képpel nem árnyékolt felületein is még teljesen elfogadható, eltekintve kisebb bevonathiányosságoktól, és a hidrofilkolloid keményítése után a képet nem tartalmazó felületek nem veszik fel a zsíros nyomdafestéket. A példában felhasznált kevert kondenzátumot a következő módon állítottuk elő: 23,2 súlyrész difenilamin-4-diazónium-kloridot (1. táblázat, 1. sz. diazovegyület, klorid) feloldunk 50 térfogatrész 36,5%-os sósavban. Az oldathoz erős keverés közben 12 súlyrész finoman porított dimetilol-karbamidot adunk (1. táblázat, Bi-komponens, 29. sz.). Az elegyet szobahőmérsékleten először 3 óra hosszat keverjük, majd 40 C°-ra melegítve még 1 óra hosszat utánakeverünk. A keveréket hűtőszekrényben egy éjszakán át állni hagyjuk, 80 térfogatrész metanollal felhígítjuk és 1200 térfogatrész izopropanolba öntjük. Csapadék válik ki, melyet porcelán szűrőn leszűrünk, kétszer gyorsan átmosunk 400-400 térfogatrész izopropanollal, majd 40 C°-on vákuumban megszárítjuk. A termék súlya 15 súlyrész (klorid). Vízben jól oldódó sárga port kapunk, mely az analízis szerint "diazocsoportonként 0,9 mól karbamidot tartalmaz. (N 19,6%, ND 8,2%, Cl 10,8%; az atomok aránya: 4,8 : 2 :1,04.) 83. példa Ugyanolyan alumínium hordozót használunk, mint az 57. példában, melyet a következő összetételű oldattal vonunk be: 1,0 súlyrész később leírandó kevert kondenzátum, 2,0 térfogatrész 1 n.sósav, 0,4 súlyrész diazo-kondenzátum, melyet a 3 406 159. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom 1. példája szerint állítottunk elő és 2,8 mól foszforsavat tartalmaz diazocsoportonként, 1,0 súlyrész polivinilacetát (molekulasúlya fénydiffúziós eljárással meghatározva közepes, kb. 110 000), 4,0 súlyrész víz, 77,0 súlyrész etilénglikol-monometiléter és 19,0 súlyrész butilacetát. A bevonatot megszárítjuk és így nagy fényérzékenységű másolóanyagot állítunk elő. Az 57. példában leírt előhívóoldattal kezelve nyomóformává alakíthatjuk át. -30