167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag

167985 39 40 foszforsav is használható, ahogy ezt a 35. sz. példában ismertetjük. A 4, 5 és 24. sz. példákban utalunk arra, hogy a nyers kondenzátumok bevonásra közvetlenül felhasználhatók, anélkül, hogy a foszforsavas kondenzációs közeget előzőleg elválasztanánk. E példákban azt is bemutatjuk, hogy a B vagy B!-komponensekből már kis mennyiségek is elegendők arra, hogy jól értékelhető javító hatást idézzenek elő, a találmánynak megfelelően. E hatás akkor is érvényesül, ha a diazocsoportot tartalmazó molekulánként csak 0,15 mól B-komponest használunk, azonban ilyen esetben nem érjük el a legjobb eredményeket. A 25, 26, 29 és 33 sz. példákban bemutatjuk, hogy az új kondenzációs termékek jobbak, mint a kénsavas közegben készített formaldehides kondenzátumok, melyeket cinkkloriddal képezett kettős sóik formájában lecsapva, előszeretettel alkalmaztak eddig diazocsoportot tartalmazó gyantaként. Jó festékfelvevő képességű nyomóformát kaphatunk még akkor is, ha az új kevert kondenzátumokat 0,1%-os oldat formájában használjuk és diazocsoportonként 2 molekula foszforsavat adunk, ahogy ezt a 25. sz. példában leírjuk. Az ilyen nyomóformák a szokásos offset-nyomógépeken jól használhatók. Összehasonlításként a 26. sz. példában leírjuk a megfelelő formaldehid kondenzátum felhasználásával készített 0,1%-os oldat alkalmazását, az így előállított rétegnek gyakorlatilag nincs festékfelvevő képessége. Egy éppen hogy kielégítő festékfelvevő képességű réteget csak úgy állíthatunk elő, ha a diazovegyületet tartalmazó készítmény koncentrációját többszörösére növeljük. A kevert kondenzátumok előállítását és összetételét a következő 1-35. sz. példában részletesen leírjuk: 1. példa 10,8 súlyrész 3-metoxi-difenilamin-4-diazónium kloridot (l.sz. táblázat, 2. sz. diazovegyület kloridja), mely 97%-os tisztaságú, feloldunk 16 térfogatrész metánszulfonsavban (90%-os). 1,8 súlyrész paraformaldehidet adunk az oldathoz és a kondenzációt 10 percen keresztül folytatjuk, a hőmérsékletet 30 C°-on tartva. 4,3 súlyrész 4-nitro-difenilamint (1. táblázat 6. sz. B-komponense) feloldunk 32 térfogatrész 90%-os metánszulfosavban és az oldatot 25 C°-on cseppenként keverés közben hozzáadjuk az előző oldathoz, a keverést még 1,75 óra hosszat folytatjuk. A nyers kondenzátumot ezután belekeverjük 600 térfogatrész vízbe, ekkor a kevert kondenzátum I. frakciója gyantamassza formájában kicsapódik. Tisztítás végett ezt a gyanta-masszát feloldjuk 120 térfogatrész etilénglikol-monometiléterben, az oldatot 750 térfogatrész izopropanolba keverjük és így a gyantát újra kicsapjuk. A keveréket szivószűrőn leszűrjük és a kicsapódott gyantát levegőn megszárítjuk. A kicsapás első frakciója: 5,3 súly% kevert kondenzátum metánszulfonát formájában, mely az elemzés szerint diazocsoportonként 1,5 egység 4-nitro-difenilamint tartalmaz (N 11,6%, ND 3,8%, S 4,8%; az atomarány: 6,08 :2 : 1,1). Az előző keverék szűrésénél keletkezett gyantacsapadék (I. frakció) elkülönítése után még további gyantát is kinyerhetünk (II. frakció), ha a szűrlethez cink-kloridot és nátrium-kloridot adunk. A kicsapódott gyantát (II. frakció) feloldjuk vízben és újra kicsaphatjuk, ha ismételten cink-kloridot és nátriumkloridot adunk hozzá. A kitermelés 8 súlyrész. A II. frakció egy kevert kondenzátum, mely a diazocsoportot tartalmazó molekulánként 0,5 mól 5 4-nitro-difenilamin mólt tartalmaz. (Elemzés: N 8,2%, ND 4,1%, Cl 29,2%, Zn 5,1%; az atomok aránya: 4 : 2 : 5,6:0,54.) 2. példa 10 14,6 súlyrész 4-metil-difenilamint (1. táblázat 5. sz. B-komponense) 80 C°-on feloldunk 120 térfogatrész 86,7%-os foszforsavban. Az oldatot lehűjtük 40 C°-ra, majd hozzáadunk 25,8 súlyrész 3-metoxidifenilamin-4-diazóniumfoszfátot (1. táblázat 2. sz. 15 diazovegyület foszfátja). A keverést addig folytatjuk, míg az összes komponens feloldódik, majd az egész anyagot szobahőmérsékletre hűtjük. 4,8 súlyrész paraformaldehidet feloldunk 48 térfogatrész 86,7%-os foszforsavban és ezt az oldatot szobahőmérsékleten 20 cseppenként, keverés közben hozzáadjuk az előző oldathoz. A keverést még 15 órán keresztül folytatjuk. Az így keletkezett nyers kondenzátum vízbe öntve teljesen feloldódik. A kondenzátum lecsapása végett a reakciókeveréket először 440 térfogatrész 25 metanolba öntjük, majd hozzáadunk 6000 térfogatrész izopropanolt. Finom szuszpenzió keletkezik, melyet 40 C°-ra melegítünk keverés közben, addig keverjük, míg olyan csapadék keletkezik, mely a keverés leálltakor gyorsan leülepszik. A keveréket 30 porcelán szűrőn leszűrjük, a csapadékot kétszer 1000—1000 térfogatrész izopropanollal mossuk, majd 40 C°-on vákuumban megszárítjuk. 32,5 súlyrész szárazanyagot kapunk. Az elemzés szerint a kevert kondenzátum savanyú foszfát formájában van jelen és 35 0,75 mól 4-metil-difenilamint tartalmaz a diazocsoportot tartalmazó vegyület molekulája után számolva. (Elemzés: C 48,4%, ND 4,6%, P 10,8%; az atomok aránya: 24,5 :2 : 2,12). A felületén elszappanosított cellulózacetát alaple-40 mezt bevonhatunk egy olyan kevert kondenzátummal, melyet hasonló módon készítettünk, azzal a különbséggel, hogy a difenil-amin 20%-át 4-metil-difenilaminnal helyettesítettük. 45 3. példa Megismételjük a 2. példában leírt eljárást, kiindulási anyagként azonban a következőket használjuk: 7,3 súlyrész 4-metil-difenilamúr (1. táblázat 5. sz. B-komponense), 80 térfogatrész 86,7%-os foszforsav, 50 25,8 súlyrész 3-metoxi-difenilamin-4-diazóniumforzfát (1. táblázat 2.sz. diazo-vegyület foszfát), és 3,6 súlyrész paraformaldehid feloldva 32 térfogatrész 86,7%-os foszforsavban. A lecsapást először 400 térfogatrész metanol, majd 5000 térfogatrész izopro-55 panol hozzáadásával végezzük. A csapadékot kétszer mossuk, mindkétszer 600—600 térfogatrész izopropanollal. A kitermelés 33,2 súlyrész. A kevert kondenzátum savanyú foszfát formájában van jelen, az elemzés szerint 0,42 mól 4-metil-difenilamint tartalmaz a 60 diazocsoportos vegyület molekulájára számítva. (Elemzés: C 43,5%, ND 5,1%, P 12,4%; az atomok aránya: 19,9 :2 : 2,2.) 4. példa 65 3-metoxi-difenilarnin-4-diazóniumkloridból (1. sz.