167963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(fenoxialkiltio)- imidazolok előállítására
9 167963 10 rofenetol és 600 sr. dioxán elegyét 12 óra hosszat 90°-on melegítjük. Eközben az oldószer eltávozik. A maradék 1 -metil-2-{[2-(p-nitro-fenoxi)-etil ]-tio} -imidazol-hidrobromid. Olvadáspontja: 163-166°. 35 sr. l-metil-2-{[(p-nitro-fenoxi)-etil]-tio} -imidazol-hidrobromid minimális mennyiségű forró vízzel készült oldatát 5%-os vizes nátrium-karbonát-oldattal közömbösítjük. A kivált olaj hűtésre megdermed. A szilárd terméket szűréssel elkülönítjük, és levegőn szárítva 1 -metil-2-í [2-(p-nitro-fenoxi)-etil ]-tip}- -imidazolt kapunk. 13. példa 28 sr. l-metü-2-^2-(p-nitro-fenoxi)-etü]-tio}-imidazol 42 sr. tömény salétromsavval és 20 sr. vízzel készült oldatát 45 percig 90°-on melegítjük, majd 10 tfr. jégre öntjük, majd 5%-os vizes nátrium-karbonátoldattal közömbösítjük, és a keveréket diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat csapadékleválásig bepároljuk, aktívszénnel kezeljük, majd leszűrjük.. Hűtéskor a szüredékből l-metil-5-nitro-2-•{[2-(p-nitro-fenoxi)-etil]-tic>-imidazol válik ki. Szűréssel elkülönítve és acetonból átkristályosítva 137,5-138,5°-on olvad. 14. példa 250 sr. p-cianofenol, 630 sr. 1,2-dibróm-etán, 84 sr. nátrium-hidroxid és 1250 sr. víz keverékét visszafolyatás közben öt és fél órán át keverjük, majd lehűtjük, a szerves fázist elkülönítjük, 2%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, végül a csapadékkiválás megindulásához szükséges mennyiségű hexánnal hígítjuk. A kivált szilárd terméket leszűrjük, és 2-propanolból átkristályosítva /J-bróm-p-cianofenetolt kapunk. Olvadáspontja 56-58°. 16 sr. 1-metil-imidazol-2-tiol, 33 sr. )3-bróm-p-cianofenetol és 120 sr. 2-propanol keverékét éjjelen át 90°-on keverjük. Lehűtéskor megindul a csapadékkiválás. A csapadékot szűréssel elválasztva és metanol és 2-propanol elegyéből átkristályosítva 2-([2-(pciano-fenoxi-etil]-tiq>-l-metil-iniidazol-hidroDromidot kapunk. Olvadáspontja 179,5-182°. 34 sr. 2-{J2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio}-l-metilimidazol-hidrobromidot minimális mennyiségű forró vízben oldunk. Az oldatot 5%-os vizes nátrium-karbonát-oldattal közömbösítjük. A kivált szilárd termék 2-{[2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio). -1 -metil-imidazol. Levegőn szárítva olvadáspontja 85—85,5°. 15. példa 79 sr. 2-^[2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tiq)-l-metilimidazol 140 sr. tömény salétromsav és 225 sr. víz elegyével készült oldatát 1 órán át 90°-on melegítjük, majd további 110 sr. tömény salétromsavat adunk hozzá, és még 3 órán át 90°-on melegítjük. A felesleges savat 5%-os nátrium-karbonát-oldattal közömbösítjük, és a kapott elegyet diklórmetánnal extraháljuk. A kivonatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradékot benzolban oldjuk, kovasavgélen kromatografáljuk, eluálószerként növekvő mennyiségű etanolt tartalmazó benzolt használva, az 5% etanolt tartalmazó benzollal kapott eluátumból az oldószer elpárologtatása és a maradék aceton és etiléter elegyéből való átkristályosítása után 2 - {[2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tic3-l -metfl-5-nitro-imidazolt kapunk. Olvadáspontja 142,5-145°. 5 16. példa 22 sr. 2-{j2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio}.-l-metil-5-nitro-imidazol 375 sr. kloroformmal készült oldatához, azt 5°-on tartva, keverés közben lassan 19 sr. 67,5%-os tisztaságú m-klórperbenzoesavat adunk. A 10 reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük. A szüredéket kovasavgélen kromatografáljuk, eluálószerként kloroformot alkalmazva. A kezdeti, szennyezéseket tartalmazó eluátumokat kiontjuk. Az oldószer egymás után következő 15 eluátumokból való elpárologtatása és a maradék acetonból való átkristályosítása után 2-{[2-(p-cianofenoxi)-etil ]-szulfinil}-l-metil-5-nitro-imidazolt kapunkT Olvadáspontja 159,5—161°. 20 17. példa 239 sr. l-metil-imidazol-2-tiol, 486 sr. 4-(2-brómetoxi)-benzaldehid és 1300 sr. metanol keverékét visszafolyatás közben 6 órán át forraljuk. Ezután az oldószert vákuumdesztillálással eltávolítjuk, és a ma-25 radékot 3 tfr. vízzel keverjük. Ezt ä keveréket 5%os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal közömbösítjük, és a kapott oldatot éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumdesztillációval eltá-30 volítjuk. A maradékot benzolban oldjuk, és kovasavgélen kromatografáljuk, eluálószerként növekvő mennyiségű etilacetátot tartalmazó benzolt alkalmazva. A 15-20% etilacetátot tartalmazó benzolos eluátumból az oldószer elpárologtatása után 2--([2 (p-for-35 mil-fenoxi)-etil]-tio3'-l-metil-imidazol marad vissza. MMR spektruma CDCl3-ban: 6 = 7,91, 7,7, 7,07, 6,9 és 3,63 p.p.m. 18. példa 40 8 sr. 2-£[2-(p-formil-fenoxi)-etil]'tiqy-l-metil-imidazol, 78 sr. tömény salétromsav és 22 sr. víz keverékét 2 órán át melegítjük, majd 5 tfr. vízbe öntjük. Gyantaszerű termék keletkezik, amelyet acetonnal eldörzsölünk. A kapott szilárd terméket szűréssel 45 elválasztjuk, és ecetsavból átkristályosítva 2- {[(pkarboxi-fenoxi)-etil]-tio}-l -metil-5-nitro-imidazolt kapunk. Olvadáspontja 212-213,5°. 19. példa 50 37 sr. l-héxil-imidazol-2-tiol, 45 sr. ß-brom-p-cianofenetol és 200 sr. 2-propanol keverékét 18 órán át 95°-on melegítjük, majd az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk, és a maradékot 500 sr. vízben oldjuk. A kapott oldatot 5%-os vizes nátrium-karbo-55 nát-oldattal közömbösítjük. A kapott kétfázisú keveréket diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános kivonatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradékot benzolban oldva, a benzolos oldatot kovasavgé-60 len kromatografáljuk (kifejlesztőszer: benzol és ennek növekvő mennyiségű etilacetáttal való elegye). A benzolban 2 tf.% etilacetátot tartalmazó eluátumból i az oldószer elpárologtatása után a maradékban 2- [2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio -1-hexil-imidazolt kapunk. MMR 65 spektrumaGHCl3 -ban: 0=7,65, 7,50,7,05 és 6,90p. p.m. 5
