167942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antioxidánsok extrakciójára növényi eredetű szerves anyagokból
167942 zetbe helyezzük és a vizes lúgot az edényzetben keringetjük. E módszer egyik variánsa szerint úgy járunk el, hogy a szerves anyagot a vizes lúghoz képest ellenáramban mozgatjuk. Ez utóbbi két esetben a folyadék szilárd anyag súlyarányt a szilárd és a 5 folyékony fázis viszonylagos sebessége és a cirkuláltatás módja határozza meg. Amennyiben a találmány szerinti eljárást közömbös atmoszférában valósítjuk meg, úgy a vizes lúgot az extrakció megkezdése előtt oxigénmentesít- 10 jük. Ennek érdekében az extrakció megkezése előtt 1—2 órával közömbös gázt buborékoltatunk a vizes lúgoldaton keresztül. Az extraktum adott esetben sorrakerülő kezelés sét többféle módon hajtjuk végre. A folyadékfázist 15 például szerves oldószerrel, így metilénkloriddal extraháltatjuk, majd az emulzióképzés után a szerves fázist dekantálással elkülöníthetjük. Az extraktumot adott esetben csontszénnel deríthetjük; a csontszenes derítést egyébként az összes kezelésmóddal kombinál- 20 hatjuk. Ha az extraktumot csupán szagtalanítani kívánjuk, úgy a folyadékfázison alkalmas hőmérsékleten és nyomáson gázt — adott esetben közömbös gázt - buborékoltathatunk keresztül. A folyadékfázissal érintkező gáz magával viszi az extraktum illóanyag- 25 tartalmát. Adott esetben elegendő, ha a folyadékfázist részleges vákuumban állni hagyjuk. Mint említettük, a találmány szerinti eljárással extrahált antioxidánsok savas karakterű vegyületek. E termékeket a szóban forgó eljárásban vizes lúgban 30 oldott formában, azaz só formájában különítjük el. Az extrakció során kapott oldható frakciót további kezelés nélkül felhasználhatjuk, előnyösen azonban úgy járunk el, hogy az oldatból a vizet eltávolítjuk és az antioxidáns hatású anyagot száraz 35 állapotban különítjük el. Ez különösen akkor ajánlatos, ha az antioxidánsokat tárolni kívánjuk. Ebben az utóbbi esetben végtermékként antioxidánsok és ásványi sók viszonylag vízoldható keverékét kapjuk. Az ásványi sókat adott esetben bármely ismert 40 eljárással, így kristályosítással vagy ioncserélő műgyantával végzett kezeléssel eltávolíthatjuk az elegyből. Amennyiben zsíroldható antioxidánsokat kívánunk előállítani., úgy a sókból savanyítással savakat 45 állítunk elő. A sókat legalább pH 2 értékig savanyítjuk, a pH pontos értéke függ magától a sótól is. A savakat például így szabadíthatjuk fel, hogy az oldható fázishoz ásványi vagy szerves savat, például sósavat adunk. Amennyiben az extrakciót hidrogénkarbonát puffer jelenlétében hajtottuk végre, úgy a sav felszabadítását célszerű óvatosan végezni. Ha az extraktum az antioxidánsokat megfelelő koncentrációban tartalmazta, akkor a szabad savak kicsapódnak és az oldatból egyszerű szűréssel elkülöníthetők. Hígabb extraktumok esetén az antioxidáns hatású savak az oldatból nem válnak ki; ebben az esetben a folyadékfázist a kiválás megkezdéséig vagy teljesen bepároljuk vagy vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, így petroléterrel vagy metilénkloriddal extraháljuk. A találmány egy további foganatosítási módja szerint a folyadékfázist savanyítás előtt töményítjük be. " Adott esetben azt is megtehetjük, hogy az extraktumot részlegesen savanyítjuk meg, például pH-ját 6-ra állítjuk be; ilyen módon részben vízoldható, részben zsíroldható antioxidánsokat különíthetünk el. A találmány egy további foganatosítási módja" szerint a részleges vagy teljes savanyítást csak az oxidációra hajlamos anyaggal történő elegyítés után hajtjuk végre. Ez a lehetőség a találmány szerinti eljárás további igen fontos előnye: a szóban forgó eljárással tehát a kívánt felhasználás függvényében különböző mértékben víz- és zsíroldható antioxidánsokat állíthatunk elő. A fentiek szerint előállított antioxidánsokat bármely ismert eljárással összekeverhetjük az oxidációra hajlamos anyaggal, például élelmiszerrel. Az elegyítést például oldószerrel, cseppfolyósított gázzal vagy egyéb hordozó anyaggal készített oldatban, szuszpenzióban vagy emulzióban hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárással elkülönített antioxidánsokat adott esetben egyéb, ún. „másodlagos" antioxidánsokkal alkotott keverékeik formájában alkalmazhatjuk. A másodlagos antioxidánsok egy része (aszkorbinsav, borkősav vagy etiléndiamin-tetraacetát) a közegben levő prooxidánsokkal kelátot képez, más része (nátrium-aszkorbát, nátrium-metabiszulfit vagy nátrium-pirofoszfát) a közeg redoxipotenciálját csökkentik. Amennyiben az elegy a fenti savak közül valamelyiket tartalmazza, a sav segítségével az antioxidáns hatású savak részleges felszabadítása is elérhető idegen anyag bevitele nélkül. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban az oltalmi kör korlátozása nélkül példák segítségével mutatjuk be. Az alábbi táblázatban a példákban leírt extrakciók főbb paramétereit foglaljuk össze. Példa szerves anyag vizes lúgoldat atmoszféérintkezési kezelési hőmérszáma ra idő séklet, °C 1 rozmaring NaHC03 8,6 N2 3 óra 55 °C 2 rozmaring NaHC03 8,6 levegő 2 óra 90 °C 3 rozmaring KHC03 8,7 levegő 2,5 óra 65 °C 4 rozmaring Na2 HP0 4 9,3 N2 2 óra 55 °C 5 zsálya NaHC03 8,6 N2 1,45 óra 55 °C 6 petrezselyem NaHC03 8,6 levegő 2 óra 60 °C 1. példa 50 liter kb. 4%-os nátrium-hidrogén-karbonát-olda-2ot (pH = 8,6) 2 órán keresztül nitrogénárammal öblítünk keresztül, majd az oldatba beadagolunk 5 kg szitált és őrölt rozmaring-levelet (a levélrészecskék átmérője kb. 3 mm). A szuszpenziót nitrogén áram-60 65 ban tartjuk és erősen keverjük. Az elegyet további keverés közben 55 C°-ra melegítjük fel; az elegyet olyan erősen keverjük, hogy a szuszpenzió homogén maradjon. 3 órai keverés után a két fázist alfa-laval centrifuga segítségével gyorsan szétválasztjuk. A kapott 12 kg centrifuganedves masszát kidobjuk, a 43 3
