167839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányként és élelmiszer alapanyagként használható termékek előállításáraa fehérjetartalmú növényi anyagokból

167839 3 4 rűbbnek. A szakirodalom szerint azonban hő hatására csak a tiszta fehérjék csapódnak ki. Az olyan fehérjék, amelyek — mint esetünkben is — rostos anyagokhoz vannak kötve, nehezebben vagy egyáltalán nem koaguláltathatók hő hatására. A rostok tehát akadályozzák a fehérjék hővel való kicsapását. (F. Haurowitz: Chemistry and Biology of Proteins AP. N. Y. 1950. 129. oldal és Solution Properties of Natural Polymers, The Chemical Society of London 1968. 2. oldal.) A növényi fehérjékkel kapcsolatban a szakemberek úgy vélekedtek, hogy hő hatására egyáltalában nem csaphatók ki. (Zemplén Géza: Szerves Kémia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952., 333. old.) A fenti szakirodalmi adatokkal szemben arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy a növényi eredetű fehérjék is koagulálhatók hő hatására, ha előzőleg elpépesítjük a rostos növényi anyagot. Ez azt jelenti, hogy a rostok, amelyek egyébként a termikus kicsapást gátolnák, elpépesítés után nem gátolják, hanem inkább elősegítik az egyébként nehezen végrehajtható termikus koagulációt. E felismerés alapján a növényi alapanyagban levő fehérjét a növény értékes anyagaínak károsítása nélkül, viszonylag enyhe termikus hatással kicsaphatjuk. Az így koaguláltatott növényi anyagból a vizet mechanikus úton könnyen el lehet távolítani. A viszszamaradó rostos koncentrátumot a hagyományos gyorsszárító berendezésekkel, de a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékletű forró levegővel megszárítva nagy, általában mintegy 30% vagy annál nagyobb fehérjetartalmú, biológiailag értékes takarmányt és élelmiszeralapanyagot kapunk. Ezeket az anyagokat a találmány szerint szántóföldön és kertészetben termesztett növények pépesített anyagából állítjuk elő oly módon, hogy a pépesített növényi anyag fehérjetartalmát emelt hőmérsékleten, előnyösen 40—80 C°-on koaguláltatjuk, a kapott diszperziót önmagában ismert módon mechanikai úton, előnyösen szűrőcentrifugával 65% vagy annál kisebb víztartalomig víztelenítjük, a víztelenített anyagot önmagában ismert módon forró levegővel megszárítjuk, a víztelenítés során elválasztott léből adott esetben az értékes anyagokat derítéssel és szűréssel vagy ülepítéssel elkülönítjük, és a víztelenített növényi anyaggal együtt megszárítjuk, és a kapott terméket adott esetben más takarmánnyal vagy élelmiszeralapanyagg^l összekeverjük. A találmány szerinti eljárás részleteit az alábbiakban a lucerna példáján ismertetjük. A levágott, betakarított és szecskázott növényt célszerűen fűrészfogas, késes, kalapácsos vagy más hasonló aprítógéppel pépesítjük. A pépes zöldanyagot hőkezeléssel feltárjuk, és így a fehérjét koaguláltatjuk. A pépesített zöldanyagot az edény külső vagy belső fűtésével, pl. direkt (telített) gőz bevezetéssel melegítjük a koaguláltatáshoz szükséges 40—80 C° hőmérsékletre. A feltárt zcldanyagot mechanikai úton, célszerűen szűrőcentrifugával víztelenítjük. A mechanikai úton víztelenített, legfeljebb 65% vizet tartalmazó zöldanyagot a gyorsszárító berendezésben forró levegővel szárítjuk a víztartalom mintegy 5—10%-ra való csökkenéséig. A szárítóberendezés belépő hőmérséklete 400—500 C°, kilépő hőmérséklete 80—110 C°. A kapott, szárazanyagtartalmára számítva mintegy 30% nyers fehérjét tartalmazó zöldnövényi lisztet a szokásos módon csomagoljuk, esetleg kiegészítjük más tápanyagokkal. A mechanikus szeparálásnál elválasztott folyadékot adott esetben tovább kezeljük, pl. derítjük, majd centrifugális szeparátorban elkülönítjük az értékes anyagokat tartalmazó ún. barna pépet, azután öszszekeverjük a gyorsszárító berendezésbe küldendő zöldpéppel. A mechanikus víztelenítési műveletek során keletkezett vizet felhasználhatjuk pl. állati tápszer bekeveréséhez, műtrágya feloldáshoz vagy tárolóban való hűtés után öntözésre. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők : a) A fehérjék koagulálása az eddig ismeretes eljárásokhoz képest alacsonyabb hőmérsékleten elvégezhető, így a zöldnövényi anyag nem károsodik. b) Zöldnövények feldolgozása esetén a növény fonnyasztása elmarad, ezáltal csökken az értékes béltartalom vesztesége. c) A növény víztartalmának legalább 55%-a mechanikai úton, az ismert eljárásokhoz viszonyítva lényegesen kisebb energiával eltávolítható. Mivel a szárítás során kisebb mennyiségű vizet kell eltávolítani, a szárítást viszonylag alacsony hőmérsékleten végezhetjük. így az értékes anyagok károsodása is csökkenthető. d) Az eljárás megvalósítása során a hagyományos gyorsszárító berendezések átalakítás nélkül használhatók, teljesítményük viszont mintegy 70—s 80%-kal megnő azonos energiafelhasználás mellett. e) A találmány szerinti eljárással lehetővé válik olyan növények értékes zöldnövényi lisztté történő feldolgozása is, amelyeket a hagyományos gyorsszárításos eljárással nem lehetett a követelményeknek megfelelő, kellően nagy tápértékű lisztté feldolgozni, így a találmány szerinti eljárással lehetővé válik minden olyan szántóföldön és kertészetben termesztett pépesíthető növény feldolgozása, amely emberi táplálkozás vagy állati takarmányozás szempontjából hasznos anyagokat tartalmaz. A találmány szerinti eljárással előállított termékekkel etetési próbát végeztünk néhány tenyészállatnál, így szarvasmarhának, baromfinak, sertésnek és nyúlnak a hagyományos lucernaliszt adagot meg nem haladó mennyiségű találmány szerinti terméket tartalmazó takarmányt adtunk. Azt tapasztaltuk, hogy minden állat szívesen elfogyasztotta ezt a takarmányt. Semmilyen károsodást vagy visszaesést nem tapasztaltunk sem biológiai sem termelési szempontból, sőt a takarmány etetését a hagyományos takarmányokhoz képest gazdaságosnak találtuk. Mint említettük, a találmány szerinti eljárás fontos előnye, hogy a hagyományos gyorsszárító berendezések alkalmazásával végrehajtható, ugyanakkor kevesebb energiát igényel, mint a korábban ismert hasonló célú eljárások. Az említett előny számszerű kimutatása érdekében a találmány szerinti eljárást energiamérleg szempontjából összehasonlítottuk egy korábban ismert eljárással. Ez utóbbi lényege, hogy rendre vágás és fonnyasztás után kapott anyagot szecskázzák, majd úgynevezett LKB-gyors-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2