167839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányként és élelmiszer alapanyagként használható termékek előállításáraa fehérjetartalmú növényi anyagokból
5 167839 6 szárító berendezésben (ez óránként 3400 kg víz eltávolítására alkalmas, forró levegős szárítóberendezés) szárítják. A találmány szerinti eljárást a fent ismertetett módon végeztük, a szárításhoz ugyanazt a berendezést használtuk, mint az összehasonlító eljáráshoz. Az alábbi adatokat kaptuk: Hagyományos LKB 1 ora Új eljárás 1 óra Kiind. zöldanyag 8605,2 kg Kiind. zöldanyag 8605,2 kg Előfonnyasztvaj 72% W-re 4915 kg Koagulálás 1 : 9 gőz-diszperzió arányban 956 kg Fonnyasztással eltávolított W 3690,2 kg Centrifugálással eltávolított W 6500,9 kg Liszt (10% W-tart.) 1515 kg Liszt (10% W-tart.) 1515 kg Szárítóban elpárologtatott W 3400 kg Szárítóban elpárologtatott W 1545,3 kg Szükséges hőenergia 3 060 000 kcal szükséges hőenergia -f- koaguláláshoz 1 390 000 kcal 1 630 000 kcal) 2 020 00 ° Tüzelőolaj-felhasználás 306 kg Tüzelőolaj-felhasználás szárításhoz fehérje koaguláláshoz 139 kg 1 63 kg } 202 k 3 Villamosenergia 12 kWó/q Villamosenergia szárításhoz 5 kWó \ pépesítés + centrifugálás 6,6 kWó J U ' 6 kWo A táblázatból kitűnik, hogy a találmány szerinti eljárással mindössze 1545,3 kg vizet kell a szárítóban elpárologtatni a hagyományos eljárásban eltávolítandó 3400 kg vízzel szemben. Igaz ugyan, hogy a találmány szerinti eljárásban 630 000 kcal energiát kell a koaguláláshoz szükséges gőz előállításához befektetni, a találmány szerinti eljárás öszszes hőenergiaszükséglete mégis mindössze 2 020 000 kcal, míg a hagyományos eljárásé 3 060 000 kcal. A villamosenergia-igény a két eljárásnál majdnem azonos, sőt a találmány szerinti eljárásé a hagyományosnál még valamivel kisebb. (11,6 kW óra a 12 kW órához képest.) Anélkül, hogy a találmány szerinti eljárást korlátoznánk, az eljárás bemutatására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 1,5 tonna friss kb. 82—84% víztartalmú zöld lucernaszecskát fogadóaknán keresztül, szállítószalaggal forgókéses pépesítőgépbe adagolunk. Pépesítés után a diszpergált zöldanyagot gőzkoagulátorba visszük. A feltárást közvetlen vízgőz befúvással 52—56 C°-on végezzük. A vízgőz-diszperzió arány 40 45 50 55 60 65 1 : 9, a vízgőz hőmérséklete max. 110 C°. A koagulált diszperziót szűrőcentrifugában víztelenítjük, amelynek gyorsulása 2500—3000 g. Itt a víztartalom 62—65%-ra csökken. A centrifugából a zöldanyagot gyorsszárító berendezésbe visszük, ahol a végső vízeltávolítás következik. A szárító kilépőhőmérséklete 100 C°. Ily módon 10 súly% vizet tartalmazó 270 kg súlyú meglepően jó minőségű lucernalisztet kapunk. A kapott liszt szárazanyagtartalomra számolva 28% nyers fehérjét és 450 mg/kg karotint tartalmaz. 2. példa 1,5 tonna friss kb. 83—85% víztartalmú vadrepcét az 1. példában leírtak szerint megfelelő mértékben pépesítünk. A diszpergált zöldanyagot kívülről fűtött cső koagulátoron vezetjük át, a koagulátorban 60—65 C°-ra melegítjük a pépet, amikoris a fehérjék kicsapódnak. A koagulált diszperziót szűrőcentrifugával, célszerűen folyamatos üzemű szűrőcentrifugával víztelenítjük. Az anyag víztartalma itt 63—65%-ra csökken. A centrifugált zöldanyagot gyorsszárító berendezésbe visszük, ahol 105 C kilépő hőmérsékletű levegővel szárítjuk. A szárítás 3
