167778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorral helyettesített tiaxantén-származékok előállítására 1677781 Kondenzátor kisütő kapcsolási elrendezés, előnyösen járművekben alkalmazott csúszás- és/vagy pörgésgátló készülékekhez
167778 6 ej valamely (III) általános képletű vegyületet — e képletben X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — egy (Illa) általános képletű aminnal — ahol Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze\ 5 rintivel—reagáltatunk és a kapott, Y helyén /C= CH— —csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben redukáljuk a megfelelő, Z helyén */CH— —CH2 —csoportot tartalmazó (I) általános képletű ve- 10 gyületté, vagy d) Z helyén ">CH—CH2 —csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén valamely (IV) általános képletű vegyületet — ahol X jelentése 15 megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, M pedig egy alkálifématomot képvisel — valamely (V) általános képletű vegyület — ahol Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel és az Y-ban adott esetben jelenlevő további hidroxilcsoport adott esetben valamely le- 20 hasítható csoporttal védett, célszerűen észterezett alakban lehet — halogenidjével vagy arilszulfonátjával reagáltatunk és a kapott terméket, adott esetben a jelenlevő védőcsoport eltávolítása után, elkülönítjük vagy \ \ 25 e) Y helyén j>N—CH3 , illetve >N—CH 2 —CH 2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén valamely (IIa) általános képletű vegyületet — e képletben X és Z jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — metiljodiddal, dimetilszul- 30 fáttal, illetve etilénoxiddal reagáltatunk vagy f) valamely (VI) általános képletű vegyületet — ahol X és Z jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Hal pedig klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel — valamely (Illa) általános képletű aminnal — ahol Y 35 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatunk, vagy pedig g) Z helyén ~/C=CH—csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén valamely 40 (VII) általános képletű vegyületet — ahol X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely (Illa) általános képletű aminnal — ahol Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatunk, és a kapott (I) általános képletű vegyületet szabad 45 bázis vagy valamely nem toxikus savaddíciós só alakjában elkülönítjük a reakcióelegyből, és kívánt esetben a kapott termékben jelenlevő hidroxilcsoportot valamely 1—17 szénatomos alifás karbonsav reakcióképes származékával észterezzük, 50 és kívánt esetben a Z helyén yC~ CH—csoportot tartalmazó vegyületekből az egyes izomereket elkülönítjük. A fenti a) eljárásmód esetében a dehidrálási reakciólépést előnyösen a vegyületnek valamely szerves oldó- 55 szerben, például valamely alkoholban vagy kloroformban, hidrogénkloriddal való melegítése útján folytatjuk le. Alkalmazhatók azonban erre a célra más, a tercier alkoholok dehidratálására szokásos reagensek, például foszfor-oxiklorid, p-toluolszulfoklorid, kénsav, cink- 60 klorid, kálium-hidrogén-szulfát és hasonlók is, valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, például kloroform vagy diklór-metán reakcióközegként történő felhasználásával. A redukálási reakciólépést célszerűen hidrogén-jodiddal vagy valamely, hidrogén- 65 jodidot in situ szolgáltató vegyülettel végezzük. Ha a redukálandó vegyület valamely, a hidrogén-jodiddal szemben érzékeny csoportot tartalmaz, akkor a hidrogénezést katalitikus úton, valamely szokásos hidrogénezőkatalizátor, mint platina-oxid vagy palládiumos aktívszén jelenlétében hidrogénnel végezhetjük. A b) eljárásmód esetében a tercier hidroxilvegyület redukálását előnyösen oly módon folytatjuk le, hogy a vegyületet valamely oldószerben, például ecetsavban oldjuk, majd a redukálószert, előnyösen hidrogén-jodidot hozzáadjuk és az elegyet a reakció befejeződéséig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Hidrogénjodid in situ képzésére valamely, a jódot redukáló szert, például foszforossavat vagy hipofoszforossavat is alkalmazhatunk, jód jelenlétében. A c) eljárásmód gyakorlati kivitelezési módszerét a 3 116 291 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti, ahol le van írva a (III) általános képletű vegyületekkel analóg kiindulási anyagok előállítási módja is. A d) eljárásmód esetében az M alkálifématom előnyösen lítium-, nátrium- vagy káliumatom lehet, az (V) általános képletű vegyületek reakcióképes észtereként pedig célszerűen valamely halogenidet, például kloridot vagy bromidot, vagy pedig valamely arilszulfonátot, például p-tozilátot vagy fenilszulfonátot alkalmazunk, valamely e célra alkalmas és a reakció szempontjából közömbös aromás oldószer, mint benzol, toluol vagy xilol jelenlétében. A reakciót előnyösen butil-lítium, fenillítium, nátrium-amid, kálium-amid, nátrium-hidrid vagy valamely hasonló, a megfelelő tiaxantén-származékoknak a (IV) általános képletű kiindulási anyaggá való átalakítására alkalmas vegyszer jelenlétében folytatjuk le. Az e) eljárásmód esetében metilezőszerként előnyösen metil-jodidot vagy dimetil-szulfátot alkalmazunk. A g) eljárásmód gyakorlati kivitelezési módszerét közelebbről, hasonló tiaxantén-származékok esetében a 3149103 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. Ha valamely, hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületnek, tehát valamely, Y helyén >N—CH,-CH2 OH>CH—CH,—CH,OH-vagy ,K —csoportot tartalmazó terméknek az észtereit kívánjuk előállítani, akkorészterezőszerkéntelőnyösena megfelelő sav halogenidjét vagy anhidridjét alkalmazhatjuk. Észterezősavként például ecetsav, propionsav, vajsav, valeriánsav, önantsav, dekánsav vagy palmitinsav jöhet tekintetbe; kedvező eredménnyel alkalmazhatunk azon^ ban más, a fenti meghatározás körébe eső szerves savakat is erre a célra. A Z helyén >C=CH- csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket általában a geometriai izomerek elegye alakjában kapjuk. Az egyes izomerek általában eltérő mértékben mutatják a kívánt farmakológiai hatást. Ezért általában előnyös a találmány szerint előállított és izomerelegy alakjában kapott ilyen vegyületeket a szokásos rezolválási módszerek, például a bázisok vagy megfelelő savaddíciós sók frakcionált kristályosítása útján az egyes izomerekre szétválasztani. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként felhasználásra kerülő (II), (III), (IV),(VI)és (VII) általános képletű vegyületek ismert módszerekkel állíthatók elő. 3
