167774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek bevonására alkalmas poliuretán-elasztomer alapú bevonómassza előállítására és berendezés az eljárás kivitelezésére
5 167774 6 I és III általános képletű, elágazott szénláncú, előnyösen kis mólsúlyú poliéterek hozzáadása esetén erős polimert kapunk, amely bár kemény és Shore-keménysége kicsi, azonban gyorsan kötődik és gyorsan érik. Klórtartalmú poliéter, mégpedig epiklórhidrin alkalmazásával nyert poliéter felhasználásával önkioltó elasztomert kapunk, amely jó Shore-keménységgel és jó rugalmas tulajdonsággal rendelkezik. Klorállal térhálósított poliéter azonban olyan önkioltó terméket eredményez, amely nagyon merev és Shore-keménysége kisebb mértékű. Különféle, előnyösen ásványi pigmentek alkalmazása esetén színes, különféle színeződésű polimereket kapunk. Alkalmazhatunk szerves inaktív színezékeket is, vagyis olyanokat, amelyek nem tartalmaznak hidrogénnel reagáló csoportokat. A hozzáadott pigment mennyiségétől függ a polimer intenzivitása. A masszához a végtermékre számítva 0,2—5 súly% pigmentet adunk. A polimer árának csökkentése céljából a poliéterelőpolimer keverékhez töltőanyagokat adunk. Ásványi töltőanyagok, mint például talkum, azbesztliszt, homok, kaolin, különféle agyagfajták, őrölt tégla, kovaföld, bentonitok és más szokásos töltőanyagok alkalmazása esetén a töltőanyagok mennyisége a végtermékre számítva 5—50 súly% lehet. A szerves töltőanyagok csoportja közül említésre méltók az őrölt elasztomerek, legelőnyösebbek a poliuretán-elasztomerek, a természetes és szintetikus kaucsuk, a habosított polivinilklorid és más rugalmas műanyaghulladék. Ezeknek az adalékoknak a mennyiségét széles határok között változtathatjuk, az ásványi töltőanyagok mennyisége 5—50 súly% lehet az elasztomerben, és szerves töltőanyagok esetén ezek mennyisége 10—50 súly% lehet. A töltőanyagok mindkét fajtáját egyidejűleg is alkalmazhatjuk, együttes mennyiségük azonban nem lehet 60%-nál nagyobb, ha az elasztomer alkalmasságát nem akarjuk csökkenteni. Speciális töltőanyag az őrölt habosított műanyag, legelőnyösebb a zárt pórusú poliuretán műanyag. Ezt a műanyagot 1—3 mm nagyságú granulátum formájában az elasztomerre számítva 5—15 súly% mennyiségben alkalmazzuk és így elérjük, hogy a rugalmasság alacsonyabb hőmérsékleten javuljon. A műanyag önkioltó tulajdonságának javítása céljából a poliéter-keverékhez klórtartalmú poliétereket adunk. Az összes klórtartalomnak az elasztomerben levő szerves anyagok 4—5 súly%-át kell kitennie. Ha a poliéterek valamivel kevesebb klórt tartalmaznak, akkor a klórt hexaklórciklohexán (inaktív izomerek), polivinilklorid vagy más, stabil halogént tartalmazó, szilárd és állandó anyagot képező szerves vegyületek alakjában is hozzáadhatjuk a keverékhez. Végül klórparaffint is alkalmazhatunk. Mivel a halogén magában ilyen mennyiségben nem biztosít égés elleni oltalmat, olyan mennyiségű antimontrioxidot adagolunk, hogy 3 mól halogénre 1 mól antimon jusson. Hexaklórciklohexán felhasználása esetén például 100 g szerves anyagra 14 g égést gátló keveréknek, vagyis 7 g Sb2 0 3 -nak és 7 g hexaklórciklohexánnak kell jutnia az elasztomerben. Ha halogéntartalmú poliétert alkalmazunk, stabilizátorokat is kell hozzáadni, előnyösen diepoxid vegyületeket, például epidiánokat vagy előnyösen olyan di- vagy triepoxid vegyületeket, amelyeket cianursavból és epiklórhidrinből nyerünk alkalikus közegben. A felhasznált stabilizátorok mennyisége körülbelül a klórmennyiséghez viszonyítva 0,5—1 súly%, a végtermékre számítva 0,1—0,5 súly%. Hogy az elasztomert a rothadástól védjük, elsősorban ha stadionpályákon használjuk őket, pentaklórfenolt, 5 higanyfenilacetátot, higanyoxidokat, higanyszulfidokat, arzéntrioxidot, rézoxidot és más anyagokat adagolunk, a polimer szerves anyagaira számítva 0,1—0,5 súly%ban. Hogy az elasztomert az elöregedéstől és ultraibolya 10 sugarak hatásától védjük, a műanyagoknál szokásosan használt antioxidáló szereket alkalmazzuk, a szerves anyagokra számítva 0,1—0,5 súly% mennyiségben. A hidroxilcsoportok és izocianátcsoportok polimerizációja során katalizátorként ismert szerves ón és ólom 15 katalizátorokat, nátriumacetátot és más katalizátorokat alkalmazunk a végtermékre számítva 0,01—0,5 súly% mennyiségben. Előnyös, ha a szerves ónvegyületeket epoxidolajokban feloldjuk, amely egyben a poliolokban megkötött klór stabilizátoraként szolgál. 30 A fenti eljárás kivitelezésére szolgáló berendezést az 1. ábra mutatja. A berendezés biztosítja az eljárás folyamatosságát, valamint a rugalmas anyagnak kemény alapra történő felhordását. Ezen kívül a berendezés lehetővé teszi a rugalmas felület további megmunkálását. 25 A berendezés három alapegységből áll, amelyek az anyag keverését és egyidejűleg továbbítását is biztosító keverővel (keverőcsigával) vannak felszerelve, a 4 és 5 tartályokból, amelyek a különböző szemcsenagyságú és sűrűségű szilárd anyagok tárolására szolgálnak, és a 30 folyékony anyagok tárolására szolgáló 6, 7 és 8 tartályokból. A poliol-keverék tárolására szolgáló 6 tartály és a 7 előpolimer tartály fűtött. A folyadékokat a 9, 10 és 11 szivattyúk segítségével adagoljuk a csigákba. A szivattyúkat úgy választjuk meg, hogy biztosíthassuk a 35 folyadékok pontos adagolását. Az összekevert és felmelegített masszát a 12 keverőfejbe juttatjuk, amely 1500—5000 fordulat/perc fordulatszámú, gyorsan forgó keverővel van felszerelve. Innen a masszát a 13 sajtoló nyíláson keresztül folyamatosan kipréseljük az elaszto-40 merrel bevonandó felületre. Az eke alakú 14 kés a 17 szegélylécen előretolva elsimítja az elasztomer-masszát és elosztja a kívánt rétegvastagságban a lécek között. A 15 berendezésből az aprított elasztomert körülbelül 1— 1,5 kg/m2 mennyiségben kiszórjuk és ezután a simító-45 hengerrel lehengereljük. A fémkést a szegélyléceket és a hengert szilikonelasztomerekkel, polietilénnel vagy polipropilénnel vagy szilikonkenőanyagokkal vonjuk be, amely bevonat meggátolja a poliuretán elasztomernek a fémfelületre való 50 rárakódását. Ha az elasztomerrel csak kis felületeket kívánunk bevonni vagy nincs olyan berendezésünk, amellyel az eljárást folyamatosan végezhetnénk, az elasztomert a festék- és lakkiparban szokásos keverőtartályokban is előállíthatjuk. Az alkotórészeket ponto-55 san kiszámított súlyarányban 30—80 C°, előnyösen 40—80 C° hőmérsékleten, nagy hatásfokú, 900—500 fordulat/perc fordulatszámú keverő segítségével 5—15 percig keverjük. A katalizátort 40—60 másodperccel a kiöntés előtt adjuk a masszához. 60 Az 1 csigás keverőt a massza-szállítás irányára 5— 30°-os szögben állítjuk fel és összekötjük az 1 egységhez viszonyítva függőlegesen elhelyezett 2 csigás keverővel, amely kívülről szigetelt. Ez a berendezésegység össze van kötve az 5—30°-os 65 szögben elrendezett 3 csigás keverővel, amely az 1 és 2 3
