167774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek bevonására alkalmas poliuretán-elasztomer alapú bevonómassza előállítására és berendezés az eljárás kivitelezésére

167774 A találmány szerinti eljárással vízmentes poliéter­elegyből, előnyösen klórtartalmú poliéterekből, előpoli­merekből, töltőanyagokból és adalékokból felületek be­vonására alkalmas olyan bevonómasszát állítunk elő, mely poliuretán-elasztomereket tartalmaz. 5 A poliéter-keverék I, és/vagy II és/vagy III általános képletű, elágazó és egyenes szénláncú poliéter vegyüle­tekből áll, R[0(R,0)n (R 2 0) m H] p (I) 10 ahol R két- vagy háromértékű alkoholgyököt és —CH2 OCH—(O)—CH 2 0, —CH 2 —O— —CH2 0—, —CH2 OCHO(CH 3 )CH 2 0— csoportot jelent, Ri —CH2 —CH(CH 3 )—,—CH 2 OH(CH 2 Cl)—, 15 CH2 —(CH2) 2 CH 2 — gyököt jelent, R2 jelentése pedig —CH 2 CH 2 — csoport, n és m egész számot jelent vagy 0-t, ha a képletben csak egyféle gyök van jelen, vagyis Rj vagy R2 . 20 n értéke 0—30, m értéke 0—10 és p értéke 2—3. Az I általános képletű poliétereket alkilénoxidok, vagyis propilénoxid, etilénoxid, tetrahidrofurán és/vagy 25 epihalogénhidrin glikolokkal vagy háromértékű alkoho­lokkal történő poliaddíciójával kapjuk, a poliaddíció befejezésekor etilénoxidot adunk hozzá, hogy a primer hidroxilcsoportok száma maximális legyen. Ezek a poliéterek alacsony viszkozitásúak, azaz visz- 30 kozitásuk 25 C°-on 300—1500 cP, és ezért gyakran elő­polimerek alakjában diizocianáttal vagy kis mennyiség­ben alkalmazzuk őket. A II általános képletű poliéterekbe aril-vegyületeket vittünk be 35 Ar[0(RiO)„(R2 0) m H] 2 (II) ahol Rj és R2 jelentése azonos az I általános képlet ese­tén feltüntetett jelentéssel, Ar ariigyököt jelent, amely olyan benzolgyűrűből 40 és/vagy naftalingyűrűből származik, amelyben a hidro­génatomok részben —CH3 csoporttal vagy 6—12 szén­atomot tartalmazó szénhidrogénlánccal vannak helyet­tesítve. Az n és m koefficiensek jelentése azonos az I általános 45 képletben feltüntetett jelentésükkel, vagyis n = 0—30, m = 0—10. A II általános képletű poliétereket pirokatechinből, hidrokinonból, rezorcinből, ezen vegyületek származé­kaiból vagy keverékeiből, alkilénoxidokból és/vagy 50 epihalogénhidrinből kapjuk. A termék jobb reakcióképességének elérése céljából az epoxidvegyületekre számítva 10—50 súly% etilén­oxidot adunk hozzá röviddel a poliaddíciós folyamat be­fejezése előtt. 55 Ezek a poliéterek is alacsony viszkozitásúak, viszkozi­tásuk 25 C°-on 250—1000 cP és elsősorban előpolimerek alakjában vagy kis mennyiségekben alkalmazzuk őket. A III általános képletű poliéterek R3(x-i)[ArO(R,0)n (R 2 0) m H] x (III) 6° ahol Ar, Rj és R2 jelentése megegyezik az I és II általá­nos képletnél feltüntetett jelentéssel és n és m koefficien­sek értéke azonos az I és II képlet esetén megadott érték­kel, még egy R3 csoportot is tartalmaznak, amelynek 65 jelentése klorálból származó —CH2 — vagy —CH—CC13 csoport, x értéke 2—6. A III általános képletű poliétervegyületeket úgy kap­juk, hogy alkénoxidokat és/vagy epiklórhidrint fenolok­kal, krezolokkal, xilenolokkal diénnel, ezek származé­kaival, például alkilfenollal vagy ezen vegyületek keve­rékével poliaddicionálunk. Ezután az így kapott terméket formalinnal, trioxán­nal, paraldehiddel vagy klorállal kondenzáljuk savas katalizátorok jelenlétében, amelynek során magas, 2— 20 súly% klórtartalmú és 25 C°-on 3—20 000 cP viszko­zitású, elágazott szénláncú poliétereket kapunk. A poli­addícióban elsősorban etilénoxidot alkalmazunk és így nagy reakcióképességű és hidrofób tulajdonságú termé­ket kapunk. A poliuretán elasztomerek előállításához felhasznált előpolimereket diizocianátból, előnyösen toluiléndiizo­cianátból, poliéterekből és poliglikolokból álló keverék 70—100 C°-ra történő melegítésével kapjuk. Az előpolimert úgy kapjuk, hogy keverés közben, hő­mérsékletemelkedés nélkül diizocianátba csepegtetjük az I és III képletű, 300—500 mólsúlyú poliéterek, glikol és/vagy háromértékű alkohol és II általános képletű, 500—1000 mólsúlyú poliglikol előnyösen 20—40%: :10—30% : 40—50% súlyarányú keverékét. A reakcióelegyet 70—100 C°-ra, előnyösen 70—80 C°­ra felmelegítjük és egy órán át reagáltatjuk ezen a hő­mérsékleten, majd a keveréket lehűtjük és a terméket légmentesen lezárt edényekbe helyezzük. A felhasznált poliolok és alkoholok aránya szerint 25 C°-on 5000—20 000 cP viszkozitású, 15—45 súly% izocianátcsoport/molekula tartalmú terméket kapunk. Ez a termék szobahőmérsékleten 2—3 napig állandó. A poliol-keverék és az előpolimer alkotja a bevonó­massza előállításához az alapanyagot. Hogy sportolás­hoz alkalmas tulajdonságú felületbevonatot kapjunk, a poliol-keverék és az előpolimer arányát úgy kell meg­választani, hogy 1 hidroxil-csoportra 0,8—2 izocianát­csoport essen. Kisebb mennyiségű izocianát alkalmazása nagyobb rugalmasságot és nagyon lassú kötést eredmé­nyez, míg nagyobb mennyiségű izocianát alkalmazása erős térhálósodást és így a termék kikeményedését ered­ményezi. Jól felhasználható poliuretán elasztomer alapú bevonómassza előállításánál a poliol-keverék és előpoli­merek súlyarányát a reakciókeverékben úgy választjuk meg, hogy az előpolimerben az izocianát-csoport leg­alacsonyabb mennyisége a poliol-keverék aktív hidroxil­csoportjaihoz viszonyítva 80% felett legyen, de a 200%­os értéket ne haladja meg. A vízmentes poliéter keveréket, amely 0,1% alatti víz­mennyiséget tartalmaz, olyan I és II általános képletű poliéterekből állítjuk elő, amelyek mólsúlya 1000—4000, és 2,5 súly% toluiléndiizocianátot tartalmaznak, vagy olyan keverékből, amely I, II és III általános képletű poliétereket és 2—5 súly% diizocianátot tartalmaz. A folyamatot 120—150 C° hőmérsékleten, katalizá­tor, mint ólomacetát vagy szerves ónvegyületek jelenlé­tében úgy, hogy a felhasznált katalizátor mennyisége 0,01—0,05 súly% a poliéter mennyiségéhez viszonyítva. A víztelenített masszát szobahőmérsékletűre hűtjük és levegőtől elzárva tároljuk. Nagy mennyiségű egyenes szénláncú I és II általános képletű poliéter alkalmazása az elasztomer előállítása során nagy rugalmasságú réteg képződését eredményezi. 2

Next

/
Thumbnails
Contents