167729. lajstromszámú szabadalom • Mosofehérítő- és tisztítószerek
3 167729 4 Az említett anyagfajták alkalmazása azonban gyakran bizonyos hátrányokkal jár. A nitrogén-, foszfor- vagy kéntartalmú vegyületeknél például nehézségek jelentkeznek, mivel alkalmazásuk ellenőrizhetetlen algaszaporodáshoz vezet a szennyvízben. A foszfátoknál fennáll továbbá a hidrolízisre való hajlam, amikoris csekély komplexképző-képességgel rendelkező vegyületek keletkeznek, ami nem kívánt csapadékok képződéséhez vezet. Végül sok esetben még fémekre, például alumíniumra gyakorolt korróziós hatás is megfigyelhető. Mint már említettük, megkísérelték azt is, hogy a foszfátokat aminopolikarbonsav típusú komplexképzőkkel, például nitrilotriecetsavval helyettesítsék. Ilyenféle anyagok oxigént leadó fehérítőszereket tartalmazó mosó-, fehérítő- és tisztítószerekben való alkalmazásának az a hátránya, hogy oxidálhatóságuk következtében hatásukat egészben vagy részben elvesztik. A találmány szerint javasolt anyagok nitrogén-, foszfor- és kénmentesek, így a mosó-, fehérítő- és tisztítószerek legalább ugyanolyan hatása mellett nem okoznak úgynevezett szennyvízproblémát. Ezenkívül ezek a szerek az alkalmazás körülményei között nem oxidálhatok. A találmány szerinti mosó-, fehérítő- és tisztítószer javasolt polimerjei adott esetben alárendelt mennyiségben oldalhelyzetü vinil- vagy karboxil-csoportokat is tartalmazhatnak, amelyek azonban a hatásosságra mint építősök nem bírnak jelentőséggel. A polimerek például önmagában ismert módon akrolein, akrilsav vagy helyettesített akrilsavak kopolimerizációja útján gyökös katalizátorok, illetve redoxkatalizátorok jelenlétében és ezt követően Cannizzaro-reakció útján állíthatók elő. Ezek a polimerek előállíthatok például adott esetben helyettesített akrilsavaknak allilalkohollal való kopolimerizációjával, az akrilsavészterek kopolimerjeinek és a vinilalkohol észtereinek vagy ezek származékainak, így az akrilnitril kopolimerjeinek elszappanosítása útján is. Ezek a polimerek előállíthatok továbbá az akroleinnek allilalkohollal vagy ennek származékaival vagy vinilalkohol-származékokkal kapott kopolimerjeinek oxidációjával. Az allilakrilát kopolimerizációja vagy allilakrilát akrilsavval történő ciklo-kopolimerizációja egyidejű elszappanositás közben, valamint, valamely poliakrolein-homo- vagy -kopolimerizátumainak oxidációja jönnek az előállításhoz számításba. Polimerizációs módszerekként alapjában véve valamennyi eljárás, így a kicsapásos, tömeg- vagy oldatpolimerizáció alkalmas. A találmány szerinti mosó, fehérítő- és tisztítószert az jellemzi, hogy építősökként karboxil-, vagy előnyösen karboxilát-, valamint hidroxil-csoportokkal és adott esetben alárendelt számban oldalhelyzetű vinil- vagy karbonil-csoportokkal rendelkező, egyenesláncú vagy térhálós, a főláncban túlnyomóan C—C kötéseket tartalmazó polimereket, amelyek túlnyomóan R1 R 1 n ati 1 0 1 (I) és | —CH2—c— i COOA ch2oh_ (II) és vagy H ' -CH2C— OH (III) 10 15 20 25 30 35 40 45 50 60 65 általános képletű egységekből vannak felépítve — e képletekben A hidrogénatomot vagy előnyösen valamely egyvagy többértékú fém, különösen alkálifém, előnyösen nátrium egy vegyértékét jelenti, R és Rx jelentése azonos vagy eltérő és 1—6 szénatomos alkilcsoportot, különösen metilcsoportot vagy előnyösen hidrogénatomot képvisel és Rj ezenkívül halogénatomot, különösen klóratomot jelent — és amelyek (I), (II) és (III) általános képletű egységei tetszés szerinti sorrendben helyezkednek el, emellett pedig a karboxil-, illetve karboxilát-csoportok és a hidroxil-csoportok átlagos aránya egy egység távollétében is 0,5 feletti, különösen 1,1 és 16, előnyösen 2 és 9 közötti és amelyek legkisebb polimerizációs foka 3, különösen 3 és 5000, előnyösen 3 és 600 közötti, adott esetben más, önmagában ismert építösókkal (builder) együtt tartalmaz. Az említett polimerek is előállíthatok az előzőekben leírt módszerek szerint. Előnyösen azonban ezeket a polimereket önmagában ismert módon akrolein oxidációs polimerizációja és ezt követően a polimerizátumnak valamely erős bázissal, különösen egy alkálihidroxiddal való kezelés útján Cannizzaro-reakció szerint állíthatjuk elő. Az erős bázissal történő kezelés egy kevésbé előnyben részesített változat szerint, formaldehiddel való egyidejű kondenzáció közben mehet végbe. így olyan polimereket kapunk, amelyek pótlólag még, alárendelt mennyiségben (VI) képletű egységeket is tartalmaznak. Minden esetben azonban a polimerizáció- és reakciókörülményeket úgy kell választani, hogy a karboxil-, illetve karboxilát-csoportoknak a hidroxil-csoportokhoz való kívánt arányát és a legkisebb 3-as polimerizációs fokot betartsuk. Oxidálószerekként peroxidok vagy persavak jönnek számításba. Előnyösen azonban H202-t használunk. A karboxil-csoportoknak a karbonil-csoportokhoz való arányát az oxidációs polimerizációnál az oxidálószermennyiségnek az akroleinmennyiséghez való aránya útján állítjuk be. Minél nagyobb ez az arány, annál nagyobb a polimerben jelenlevő karboxil-csoportok száma és megfordítva. Mivel a peroxid-vegyület egyidejűleg szabályozóként hat, a polimerizációs fokot a felhasznált mennyiségek befolyásolják. Az oxidálószer növekvő mennyiségével a polimerizációs fok lecsökken és fordítva. Például 1 : 1 H202/akrolein arány esetén 3,2-es közepes polimerizációs fokot és 5 : l-COOH/C = O arányt kapunk. Amennyiben azonban különben azonos körülmények között a HoO.,-t az akroleinhez 0,7 : 1 mennyiségi arányban alkalmazzuk, ezek a számok 13-raés3,2 : 1-re változnak. Az akrolein oxidációs polimerizációja más, gyakorlatilag tetszés szerinti mennyiségű, kopolimerizálható monomerek jelenlétében is végrehajtható. Akrilsavnak komonomerként való felhasználása különösen előnyös, mivel jelenléte útján a karboxil-csoporttartalom a polimerben közvetlenül befolyásolható. Ezenkívül a kich2oh' CH2OH' —CHo-C—(V) és/vagy—CH.r-C— COOA _ CH2OH_
