167729. lajstromszámú szabadalom • Mosofehérítő- és tisztítószerek
5 167729 6 indulási keverékben levő akrilsavtartalommal a polimerizációs fok olyan értelemben befolyásolható, hogy az növekvő akrilsavtartalommal megnövekszik. Más kopolimerizálható monomerek példáiként megemlítjük a következőket: alkilakrilsavak, halogénakrilsavak, telítetlen polikarbonsavak, különösen maleinsav és ennek származékai, mint észterek, nitrilek, továbbá vinilalkohol-származékok, allilalkoholok és -származékok stb. Az akrolein homo- vagy kopolimerizációja a polimer kívánt karboxil-csoporttartalmától akár oldat-, akár kicsapási polimerizációként, előnyösen vizes közegben végezhető Peroxidos vegyületeknek oxidálószerekként való alkalmazásánál ajánlatos ezeket és adott esetben a komonomereket vagy azok egy részét vizes oldat vagy szuszpenzió alakjában felhasználni, és az akroleint adott esetben a maradék komonomerekkel együtt előnyösen emelt hőmérsékleten, körülbelül 50—100'' Cr-on adagolni. Oldatban való polimerizáció esetén a kapott polimerek adott esetben az oldat betöményítése után közvetlenül felhasználhatók további átalakításra. Gyakran előnyös emellett, ha az oldatban esetleg még jelenlevő oxidálószer-mennyiséget, például kis mennyiségű MnO.> vagy aktívszén adagolása útján elroncsoljuk. Lehetséges az is, hogy az oldatban levő polimereket valamely hígított sav, például sósav, segítségével kicsapjuk a reakcióelegyből. A maradék monomereket például közvetlen desztilláció útján kaphatjuk vissza a reakcióelegyből. Ebben az esetben a desztillációs maradék a polimer nagytöménységü, vizes oldatát képviseli, amely közvetienül a további átalakításhoz használható. A desztillációt azonban egészen a szárazra párlásig is folytathatjuk é.; így a tiszta polimerizációs terméket szilárd alakban kapjuk. Amennyiben kicsapás útján végezzük a polimerizációt, a polimereket egyszerű módon szűréssel könnyen elválaszthatjuk. A maradék monomerek ekkor a szürletben vannak és ilyen alakban azonnal tovább felhasználhatók. A kicsapás útján kapott polimerek vízzel és adott esetben levegő átvezetésevei tovább tisztíthatok. Az így kapott polialdehidkarbonsavak vizes oldatban vagy szuszpenzióban önmagában ismert módon valamely erős bázissal, adott esetben formaldehid jelenlétében, tovább átalakíthatok. Ennek során úgy járhatunk el, hogy a formaldehidet a polimerben levő aldehid-csoportokhoz mérten körülbelül sztöchiometrikus mennyiségben adagoljuk és a reakcióelegyet hosszabb ideig szobahőmérsékleten vagy megnövelt hőmérsékleten körülbelül 100 C;-ig terjedő hőmérsékleten keverjük. Két óra elteltével már körülbelül 60 és 70% Közötti átalakulást érünk el, amely körülbelül 24 óra alatt 90—100°-o-ig emelkedik. Oldatban való átalakításnál ily módon a polioxikarbonsavak sóinak oldatait kapjuk a lúgfelesleg mellett. A polioxikarbonsavak sóinak ily módon kapott oldatai, kívánt esetben szárazra is párolhatok. A reakcióelegyből, például metanollal, való kicsapás útján a sók különösen tiszta alakban válnak ki. Lehetséges azonban az is, hogy az oldatot bepárlás előtt valamely hígított savval, például sósavval semlegesítjük, vagy a szabad savat kicsapjuk. Ugyancsak lehetséges, hogy a Cannizzaro-reakció lefolyását oly módon vezetjük, hogy végül gyakorlatilag semleges sóoldatokat kapunk, miközben a lúghozzáadást oly módon végezzük, hogy a lúgfelesleg a reakió előreladásával mindig kisebb lesz és a reakció végére pontosan nullára csökken. A lúgfelesleg semlegesítésének célszerűen csak olyan savakkal szabad történnie, amelyek sói az előállított 5 polimerek építősökként való alkalmazásnál nem zavarnak; ez az eset például C02 használata esetén. Különösen előnyös azonban a semlegesítést magukkal a polioxikarbonsavakkal tiszta, szilárd alakban végrehajtani, így a polioxikarbonsavak sóinak tiszta, semleges olda- 10 tait kapjuk, amelyekből ezek a víz lepárlása után könynyen elkülöníthetők. A semlegesítéshez felhasznált polioxikarbonsavak például kicsapád polimerek lehetnek, amelyek az előzőekben leírt módon állíthatók elő. Ezek a bázissal való átalakítás után, adott esetben for- 15 maldehid jelenlétében, kapott oldatokból hígított savakkal könnyen kicsaphatok. A találmány szerint felhasználandó polimerek a főláncban túlnyomóan C—C-kötéseket tartalmaznak és mind egyenesláncúak, mind pedig elágazóláncúak le- 20 heínek. Akroleinnek adott esetben akrilsavval mint kiindulási monomerrel együtt való alkalmazásánál előnyösen felhasználandó olyan polimerekhez jutunk, amelyek túlnyomórészben a fent megadott (I) és (II), illetve (III) képletü egységekből vannak felépítve. Ezek képviselik a túlnyomórészben C—C-kötésekböl felépített főlánc föalkatrészét és részben a polialdehidkarbonsav kezelésénél egy Cannizzaro-reakció szerint képződnek. Ennél a kezelésnél azonban a polialdehidkarbonsavban levő ^ aldehid-csoportokhoz mérten x-helyzetü, aktív OH-csoportok és egy vagy több szomszédos lánc karbonilcsoportjai között molekulák közötti aldolkondenzációk is előállhatnak. Ezáltal térhálósodások keletkeznek. Az említett (I) és (II), valamint (III) képletü egységek e ^ polimerek alkalmazásához mint builder-ek nélkülözhetetlenek. Amennyiben a polialdehidkarbonsavaknak \alamely erős bázissal Cannizzaro-szerinti átalakítását formaldehid jelenlétében végezzük. (V) és (VI) képletü egysé- 40 eek alakulnak ki, mimellett a felhasznált aldehidmennyiséggel a térhálósodás foka irányítható. Jóllehet a polimerek előállítása az első fázisban az akrolein gyökös polimerizációja útján történik, a fóláncban 45 50-O—CH— CH =CH., (VII) képletü eavsések is lehetnek alárendelt szamban jelen. Ezek mennyisége általában a 25 mól o-ot nem lépi túl. Emellett adott esetben még változatlan karboxil-csoportok is felléphetnek. A hatásra vonatkozóan 55 azonban mint builder mindkettő jelentéktelen. Ugyancsak nincs jelentőségük a polimerben levő olyan végcsoportoknak sem, amelyeK a reakciókörülmények és a reakcióban résztvevő anyagok függvényében képződnek. Abban az esetben, ha akroleinből és H.20.2-ből indulunk 60 ki. a végcsoport mindig egy OH-csoport. Minden más esetben -COH-, CH2OH-, COOH- és CH, = CH-csoportokról, hidrogénatomokról, valamint a felhaszna t katalizátor maradékairól van szó. A találmánv szerinti alkalmazáshoz a polimereknek 65 olyan polimerizációs fokkal kell rendelkezniök, amely-
