167647. lajstromszámú szabadalom • Ragasztóanyag főként rétegelt lemezek kemény rostlemezek és forgácslemezek előállításához
SZABADALMI 167647 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS JÉK^ Nemzetközi osztályozás: «P*!» C 09 j 3/00 lEffip Bejelentés napja: 1973. IX. 13. (01-162) ^T Elsőbbsége: Finnország: 1972. IX. 14. (2527/72) • • - '".-"'"'"':• ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. vi. 28. Megjelent: 1978. XI.15. Feltaláló (k): Forss Kaj G. mérnök, Fuhrmann AgnetaG. M. mérnök, Helsinki, Finnország Tulajdonos: Oy Keskuslaboratorio-Centrallaboratorium Ab, Tapiola, Finnország Ragasztóanyag főként rétegelt lemezek, kemény rostlemezek és forgácslemezek előállításához A találmány tárgya ragasztóanyag, főként rétegelt lemezek, kemény rostlemezek és forgácslemezek előállításához, mely ligninszulfonátot, fenol-formaldehid-alapú műgyantát, vizet, térhálósítószert és adott esetben töltőanyagot tartalmaz. A találmány tárgykörébe vágó szakterület ismert technológiáival a cellulózt úgy állítják elő, hogy a faforgácsolt illetve őrlmeényt nagy nyomáson savas kémhatású biszulfit-kéndioxid eleggyel hozzák össze. A magas hőmérsékleten lefolytatott művelet során a faanyag körülbelül fele mennyisége oldatba megy. A kapott termék az u.n. szulfitlúg. A szulfitlúg szervesanyag tartalmának legnagyobb része savas ligninszulfonátokból áll, melyeket a könnyűiparban széles körben használnak fel. A szulfitlúgot a többi között használják ragasztóanyagként. Mivel a szulfitlúgból előállított ragasztóanyag vízben oldható, a felhasználás erősen korlátozott és rétegelt lemezek ill. forgácslemezek ragasztására nem használható. A szulfitlúgból előállított ragasztóanyag ül. enyv tulajdonságainak javítására több eljárást dolgoztak már ki. Egy ilyen ismert eljárást ír le a 100 984 számú dán szabadalmi leírás, melynek tárgya időjárásálló forgácslemezek előállítása szulfitlúg felhasználásával. Az eljárásnál a lúg pH értéket savazással csökkentik, majd a kapott anyagot faforgácsra permetezik és a ragasztóanyaggal bevont forgácslemezekből nagy nyomáson lemezeket sajtolnak. Az eljárás során két lépésben fűtést végeznek, ahol a másodikat célszerűen autóklávban foganatosítják. Az ismert eljárás hátrányos tulajdonsága abban van, hogy a technológia megvaló-10 15 20 25 30 sítása ipari mértékben bonyolult és nem jár megfelelő eredménnyel, mivel a ragasztóanyag savas kémhatásának eredményeképpen a gyártóvonal berendezéseinek korrekciós igénybevétele nagy. Egy másik ismert és a 965/69 alapszámú finn találmányi bejelentésben leírt eljárás szerint a kétfázisú fűtés hátrányos tulajdonságait klórozással előkezelt lúg alkalmazásával kerülik el. Hasonló megoldást tartalmaz a Holzforschung c. szaklap 1971. évi 25. számának 149-155 oldalain közölt „Über die Herstellung von Holzspanplatten auf Basis von Sulfitablauge II. Über ein neues und schnelles Verfahren zur Herstellung Sulfitablauge gebrundener Spanplatten" c. szakcikk is. A cikk szerint a kétlépcsős fűtést azzal kerülik el, hogy a szulfitlúgba fenol-formaldehid-alapú műgyantát kevernek. A szóbanforgó kutatások során azt találták, hogy a ragasztóanyag optimális tulajdonságait az elegy pH értékének 4-5 közé való beállításával érhetik el. Az eljárás hátrányos tulajdonsága abban van, hogy a bázikus oldat alkalmazása következtében a lemezeknek a falvastagságukra vonatkoztatott fajlagos duzzadása a kívántnál nagyobb. Egy további ismert eljárásról tudósít a 2.786.008 számú amerikai szabadalmi leírás, ahol rost- és rétegelt lemezek előállítására fenol-formaldehid-alapú műgyantával kevert szulfitlúgot használnak. Az eljárás szerint a szulfitlúgot ammónia savas kémhatású sójából állítják elő. Egy további ismert és a 735.389 sz. kanadai szabadalmi leírásból megismerhető eljárásnál a szulfitlúgból kiválasztott ligninszulfonátokat fenol-formal-167647
