167635. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-ésa 7-helyzetben szubsztituált 7-acetamido- 3-CEFEM- 4-karbonsav-származékok előállítására

167635 5 alkalmazunk« Az emiitett oldószerek keverékeit is felhasználhatjuk. Amennyiben valamely I ál­talános képletü vegyület sóját kivánjuk előál­lítani, ugy felhasználhatjuk oldószerként a só­képzéshez szolgáló bázis feleslegét, például trietilamint vagy vizes nátriumhidroxid-olda­tot, A II és III illetve IV és V általános kép­letü vegyületek /illetve e vegyületek reakció­képes származékainak/ reakcióját rendszerint -70 - + 80 °C, előnyösen -40 - + 30 °C, célsze­rűen 0 C és szobahőmérséklet közötti hőmérsék­lettartományban végezzük, A reakció időtartama függ az alkalmazott kiindulási anyagoktól és a reakció hőmérsékletétől; rendszerint 5 perc - 72 óra elegendő a reakció kivitelezéséhez. A találmány szerinti eljárást célszerűen ugy végezzük, hogy a II általános képletü sav valamely észterét, például terc-butilészterét a szabad III általános képletü piridonecetsav­val reagáltatjuk, amikoris célszerűen valamely vizmegkötőszert adunk a reakcióelegyhez. Ilyen vizínegkötoszerek például a karbodiimidek, külö­nösen a diciklohexilkarbodiimid /pCC/. Ennek megfelelően tehát például a 7-aminocefalospo­ránsav-terc-butilésztert, a III általános kép­letü savat és a diciklohexil-karbodiimidet kö­zel ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk hűtés közben valamely inert oldószerben, például me­tilén-kloridban, dimetilformamidban, dimetil­szulfoxidban vagy valamely oldószer-keverékben, A II általános képletü vegyületek reakció­ját a III általános képletü savak reakcióképes származékaival, valamint a IV és V általános képletü vegyületek reakcióját előnyösen lúgos közegben végezzük. Ezt vagy ugy érjük el, hogy az V általános képletü piridon-származékot va­lamely sója alakjában, például alkálifémsója alakjában alkalmazzuk, vagy ugy, hogy a reak­cióelegyhez valamely bázist adunk, igy például nátriumhidrogénkarbonátot, káliumhidrogénkarbo­nátot, nátriumkarbonátot, káliumkarbonátot, nátriumhidroxidot, kálium hidroxidot,, piridint vagy valamely kismértékben nukleofil bázist, például valamely tercier amint, például trie­tilamint, N-metilmorfolint, etildiizopropil­amint vagy kálium-terc-butilátot. Az I általános képletü vegyületeket - mint emiitettük - ugy is előállíthatjuk, hogy vala­mely az amino- vagy oxo-csoporton reakcióképes származékká alakított, VI általános képletü vegyületet szolvolizis vagy hidrogénezés segít­ségével, azaz Önmagában ismertmódszerekkel szár­mazékából felszabad itjuk. Ezen eljárásváltozat kiindulási anyagait a fentiekben ismertetett módszerekkel analóg módon állithatjuk elő, azon­ban a szintézis során az érzékenyebb funkciós csoportokat védőcsoportokkal blokkolnunk kell. A hidroxil-, amino- vagy oxo-csoporton reakció­képes származékká alakitott csoportok például a következők: benzilezett vagy aoilezett ami­no-csportok, például benzilamino-, benziloxi­karbamoil-, terc-butoxikarbamoil-, acetilamino­-csoportok, aholis védőcsoportokként a peptid­kémiában általában használatos csoportokat al­kalmazzuk, A piridon-gyürü oxo-csoportját, a megfelelő enol-forma reakcióképes származéka­ként, például valamely VII általános képletü kvaterner só alakjában is alkalmazhatjuk - ahol R jelentése a megadott, Q jelentése valamely szolvolitikus, hidrogenolitikus vagy kataliti­kus utón eltávolítható csoport, elsősorban va­lamely könnyen lehasítható éter- vagy észter-Ö csoport, es A valamely tetszőleges anion, elő­nyösen klór- vagy brómatom, és ahol a piridin­gyürü a Z csoporttal analóg módon lehet szubsz­tituálva; de lehet a VII általános képletü ve­gyület valamely könnyen lehasítható észtere. Kü­lönösen alkalmasak a megfelelő benzil- és terc­-butilészterek, A VII általános képletü vegyü­let helyett a megfelelő zwitteriont is alkal­mazhatjuk, amely ugy jön létre, hogy az A ani­on a karboxil-csoport hidrogénatomjával lehasad IIA alakjában. Az amino- vagy oxo-csoporton reakcióké­pes származékká alakitott csoportokat az iroda­lőni ban ismertetett módszerekkel, szolvolitikus utón, különösen hidrolitikusan vagy hidrogeno­litikusan hasithatjuk el, és ily módon szabaddá telietjük az eredeti csoportoKat. Egy ilyen szol­volizis t, például hidrolízist például trifluor­ecetsavval vagy vizes ásványi savval, például sósavval hajthatjuk végre, -10 és + 50°C közöt­ti hőmérsékleten, A hidrogenolizist, például valamely benzil- vagy karbobenzoxi-csoport le­hasitását célszerűen nemesfém katalizátor je­lenlétében végzett, például 5-5° %-os csontsze­nes palládiummal, vagy palládiumoxid katalizá­tor jelenlétében végzett hidrogénezéssel hajt­hatjuk végre. A hidrogénezést célszerűen -10 - + 50 C között, elsősorban szobahőmérsékleten, valamint előnyösen 1-100 atm,, célszerűen kö­zön? ége s nyomáson v égezzük. A hidr ogenolizist gyakran lehet, és célszerű ugy irányitanunk, hogy egyúttal további redukciós változásokat idézzen elő a molekulában, például valamely 1-helyzetű acetoximeti1-csoportot metil-csoport» t'r't redukáljon. A kapott 1 általános képletü termékben az lí é s/vagy /. szubsztituenseket - a def inició­-adta kereten belül - egy másik csoportra cse­rélhetjük, Megtehetjük, azt is, hogy a piridongyü­ríhi 1óvő nitro-csoportot amino-csoporttá redu­káljuk. KIv ileg a nitro-csoport e redukciójához búrmely ismert redukciós eljárás alkalmas, amennyiben a molekula egyéb részén nem okoz neni-kivánatos vúltozá sokat. Különösen alkalmas módszer a katalitikus hidrogénezés, amelyet va­lamely nemesfém katalizátor, például palládium jeleni ét é be 11 szobahőmérsékleten közönséges nyo­ma son hajtunk végre. Az acetoximetil-csoport reduktiv átala­kít ását metil-csopor11á ugyanősak vége/hetjük hidrogénezéssel valamely nemesfém katalizátor, például palládium jelenlétében, amikoris cél­szerűen alac? o uy hőm ér s ékle ten, de valamelyes t emelt nyomáson /2-10 atm/ dolgozunk. Kivánt esetben az emiitett redukciós át­alakításokat egy lépésben is elvégezhetjük, így például valamely I általános képletü cefalos­poránsavat /R = acetoxi-csoport/,amely a Z cso­portban nitro-csoporttal van szubsztituálva, hidrogénezünk és igy olyan I általános képletü dezacetoxicefalonsporánsavat kapunk /R = hid­rogén-atom/, amely a Z csoportban amino-cso­porttal van szubsztituálva. Megtehetjük azt is, hogy valamely T álta­lános képletü cefalosporánsavat /R = acetoxi­csoport/ valamely Ilet-SH általános képletü mer­kaptannal - ahol Tfet jelentése a megadott - re­agáltatva, előállitjuk a megfelelő I általános képletü tioétert /lí = -S-Ilet/. E reakcióhoz célszerűen a cefalonsporánsav sóját reagáltat­juk a tiol sójával vizes acetonban 20-100 °C hőmérsékleten, és 4-8 pH értéken. Az alkalma­zott só, célszerűen alkálifémsó első sorban nát­riums ('). Valamely T általános képletü szabad kar­bonsavat észterezés utján átalakíthatunk köny­nyen lehasitható karbonsavészterré, például izo­butilénnel reagáltatva a terc-butilészter ke­letkezik. E reakció forditott értelemben is érvényes, amennyiben valamely 1 általános képletü kapott sóból, vagy észterből fel szabadithat juk az 1 általános képletü savat, például szolvolizis­sel, elsősorban savas hidrolízissel, Igy példá­ul a szintézis során előnyös módon kapott tere­in 1 tilésztert trifluorecetsavval reagáltatva 0-/(0 C között, az észterkötés elhasad. Az uj T általános képletü cefem-származé­kok szilárd kristályos vagy amorf termékek. Ezek a vegyületek gyakran kristályos szilárd alkáli­fém-, ammónium- és alkáliföldfémsókat képeznek, ugyancsak szilárd kristályos sókat kapunk szer­ves bázisokkal, például dietilaminnal, trietil­aminnal, deitanolaminnal, N-etil-dietanolamin­nal, pirrolidinnél, piperidinnel, N-etil-pipe­ridinnel, 1-/2-hidroxietil/-piperidinnel, mor­folinnal, prokainnal, benzilaminnal, dibenzil­aminnal, l-fenil-2-propilaminnal és egyéb ami­nokkal, amelyeket a cefalosporinsók előállítá­sánál általában alkalmazunk. Az 1 általános képletü vegyületek alkál-i­fémsói közül elsősorban a nátrium- és a kálium­sók birnak jelentőséggel. Előállításuk oly mó-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents