167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára
11 167593 12 hozására, illetve fókuszálására a 116 takarólap tartó 117 fedőlapja eltávolítható és ez 129 kerettel helyettesíthető, amely a képsíknál matt üveg képernyőt tart, akár van takarólap, akár nincs. A 6. ábrán a tok oldalának vizsgálatára szolgáló 100 oldalvizsgáló tubus ilyen 129 kerettel és egy 128 képernyővel van 5 ellátva. A 128 képernyőn a 25 toknak 25' tokképe és ennek csillogásvonala látható. Az 5—7. ábrákon vázolt kivitelnél a tok oldalának és végeinek nézésére szolgáló optikai rendszerek optikai tengelyei ugyanabban a síkban vannak, és ez a 10 sík keresztülhalad azon a függőleges tengelyen, vagy közel párhuzamos azzal a függőleges tengellyel, amely körül a 25 tok a 24 ellenőrzőfejen levő vizsgáló helyen forog. Az oldal és végek nézésére szolgáló optikai rendszerek azonban különböző síkokban is 15 lehetnek. Az 5.-9. ábrákon látható megvilágító szerkezetrésznek 92 alaplapra szerelt és 132 szerelvény oszlopot tartó 130 szerelvény tömbje van, amely a szerelvényoszlopon 134 szorító révén tartott 136 tükörtestet 20 támasztja alá. A 136 tükörtest külső oldalfalára 138 lámpaház van erősítve, amelyben a 70 fényfonás egy előfokuszált foglalatba van szerelve. Mint a 8. és 9. ábrán látható, a 136 tükortest megmunkált és polírozott, keskeny sáv vagy szalag 25 alakú 72 fényvisszaverő felületet képez, amely a 25 tok tengelye síkjában széles szögben nyúlik el. A feltüntetett 72 fényvisszaverő felület megközelítően 160°-os szögű ivén helyezkedik el. A tükör úgy alakítandó ki, hogy a fényt a 70 fényforrásból a 30 tokra, a tok egész hosszára vetítse és a fényt olyan sugarakban irányítsa, amelyek a tok síkjában a tok felé összetartanak, úgyhogy a tok széles íven elnyúló, keskeny és hosszú felületben levő sok pontból kapja a fényt. Előnyös, ha a tükör felülete keresztirányban is 35 homorú, mert így a fényt egész szélességéről a tokra gyűjti, továbbá a megvilágítás egyenletessége érdekében azok az úthosszak, amit az egyes fénysugarak a lámpától a 72 fényvisszaverő felületig és innen a 25 tokig megtesznek, valamennyi fénysugárnál legyenek 40 közelítőleg egyformák. Egy geometriai felület, amely ezeket a követelményeket gyakorlatilag kielégíti, az ellipszoid felület. A 72 fényvisszaverő felülete ezért egy ellipszoid felületnek keskeny szalagja, amelynek két, Ft és F2 fókusza 45 lényegében a 8. és 13. ábrán látható helyen van. A 74 megvilágítási sík a tükör középsíkja. E sík nincs az ellipszoid R—R forgástengelyén, hanem ezzel a 13. ábrán látható módon szöget zár be. Az Fj és F2 fókuszok természetesen az R—R 50 forgástengelyen vannak. A 72 fényvisszaverő felület ellipszoid alakú felületének tulajdonságai következtében az Fj fókuszból kibocsátott fény a 72 fényvisszaverő felület felületének minden pontjáról a szemben levő F2 fókuszba verődik vissza. A 70 fényforrásnak 55 142 izzó spirálja — kívánatos módon — lényegében az R—R forgástengelyen van elhelyezve, az Fj fókusz közelében, és a 136 tükörtest úgy van beszerelve, hogy a 25 tok a második, F2 fókusz közelében van. Előnyös, ha a 142 izzó spirál és a 25 tok kismérték- 60 ben fókuszon kívül van, az ábra szerint a fókuszoktól kissé jobbra (13. ábra). Ilyen kialakítás esetén a 25 tok az F2 fókusz felé összetartó fénysugarakban van. A 25 toktól nézve az ellipszoid alakú tükör keskeny szalagjának felületén lényegében a 142 izzó spirál 65 terjes fényerőssége érvényesül. A 25 tok felöl nézve a 72 fényvisszaverő felület egy fényforrás, és e fényforrás egyirányban hosszú, keskeny felület alakjában jelenik meg, amelynek minden pontjáról összetartó fénysugarak irányulnak a 25 tokra. A keskeny fényforrás felület a tok kerülete irányában keskeny, a 25 tok síkjában azonban közel 160°-os szögben elhelyezkedő ivet képez. El kell kerülni, hogy a 70 fényforrásból közvetlen megvilágítás érje a 25 tokot. A 136 tükörtest homlokoldala (a 8. és 13. ábrákon balra) 146 ablak révén van lezárva, amely - a 8. ábrán látható módon -előnyösen homorú alakú. A 146 ablak teljesen nyitott azért, hogy a 72 fényvisszaverő felületről az egész fény eljuthasson a 25 tokra, azonban elülső felületének egy élrésze be van feketítve és így 148 lámpa takarólapot képez, amely a 25 toknak 70 fényforrásból való közvetlen megvilágítását megakadályozza. Magának a 25 toknak felülete sima, domború visszaverő felület, amely legalább megközelítően forgásfelületnek tekinthető. A 72 fényvisszaverő felületről érkező fényt a 25 tok felülete tükrösen visszaveri az oldalt és véget néző, illetve vizsgáló lencsékbe a hosszirányú tükröző felületekről, amelyek a tok felületén vannak, a visszavert fény így erős csillogásvonalként jelenik meg. A tükör egyenletes, kis szélessége elősegíti, hogy a csillogásvonal egyforma szélességű és szélein élesen határolt legyen. A tükör egyirányban hosszú, ívelt alakja következtében a csillogásvonal a tok hosszirányában teljes felülete mentén lényegében folytonos és átfogja az ívelt felületrészeket, illetve végrészeket. Ez a körülmény az ívelt felületrészek, végrészek vizsgálata szempontjából jelentős. A 10. ábrán látható 25 tokot a 110 oldal vizsgáló lencseszerelvény felől nézve látjuk akkor,ha a tokot a 8. és 9. ábrákon vázolt megvilágító szerkezetrész révén világítjuk meg. A megvilágítás a 25 tokon jól határolt, keskeny 150 csülogásvonalat hoz létre, amely tengelyirányban mind az 50 toktestnek, mind az 52 kupaknak felületén végignyúlik. Az 52 kupak felületén levő csillogásvonalrész az 50 toktesten levő csillogásvonalrésztől kissé eltoltan jelenik meg, mivel az 52 kupak nagyobb átmérőjű, mint az 50 toktest. A csillogásvonal hengeres felületen — normál körülmények között — aránylag keskeny. A tokon levő 150 csillogásvonal jól határolt és különösen keskeny azért, mert a tokot megvilágító 72 fényvisszaverő felület nagyon keskeny. A keskeny csillogásvonal lényegében az ellipszoid felületű 72 fényvisszaverő felület keskeny felületének a tokon, illetve a tok domború tükröző felületén megjelenő képe. A 150 csillogásvonal 152 csillogásvonal végei túlnyúlnak a tok hengeres 49 tok oldalfalán és 55 kupak oldalfalán és belenyúlnak a test és kupak félgömbalakú, 51 tokvéglap, illetve 53 kupakvéglap felületébe. Ez annak következménye, hogy az ellipszoid alakú 72 fényvisszaverő felület a tok körül, a tok síkjában helyezkedik el, és a tok középpontja körül megközelítően 160°-os szögű ívet képez. Mint a 8. ábra mutatja, a 142 izzóspirálból -a- sugár halad a 72 fényvisszaverő felület felé és erre az —y— középvonal közelében felütközve a' visszavert fénysugár alakjában a 25 tok oldalára verődik. Az a' visszavert fénysugár tükrös visszaverődést szenvedve vízszintesen, allO oldal vizsgáló lencseszerelvény bemeneti nyílása felé halad. A 142 izzó spirálból kilépő - b -fénysugár a 72 fényvisszaverő felületnek olyan pont-6
