167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára

13 167593 14 járói verődik vissza, amely a vízszintes y tengely fölött van. Az e pontról visszaverődő b> fénysugár a tok felső végére ütközik, a 25 tok félgömb alakú végének felületén a fénysugár tükrösen visszaverődik, mégpedig általában vízszintes irányban, és a 110 oldalvizsgáló lencse szerelvénynek ugyanabba bementi nyílásába jut. Ez azért következik be, mivel a tükör úgy veszi körül a tokot, hogy a 10. ábrán a tokon látható 150 csillogásvonal a tok hengeres oldalfelületének teljes hosszán végignyúlik és ezen túl a félgömb alakú végek külső felületein folytatódik. A tükörnek a tokot részben körülfogó elhelyezése a tok végén egyirányban hosszú csillogásvonalat hoz létre, amelyet a 109 véglapvizsgáló lencseszerelvény vagy 111 alsólapvizsgáló lencseszerelvény lát. Ilyen csillogásvonalat mutat a 11. ábra. Ezzel a jelenséggel a továbbiakban még részletesen foglalkozunk. A tok oldalfelületének vizsgálatát a 13., 14a. és 14b. ábrákon vázlatosan feltüntetett módon végezzük. Mint már ismertettük, a 70 fényforrás 142 izzóspirálja fényt bocsát a 72 fényvisszaverő felület ellipszoid alakú keskeny szalagjára és a 25 tok felöl nézve a 72 fényvisszaverő, felület szalagjának teljes szélességéről 156 összetartó fénysugarak alakjában erős fény verődik a 25 tokra. A 110 oldalvizsgáló lencseszerelvény a 25 tokról 25" tokképet vetíti a 160 oldalvizsgáló takarólapra. A 156 összetartó fénysugarak vékony, ék alakú nyalábját a tok 150 csillogásvonalának területe tükrösen visszaveri és a visszavert fény 156' széttartó fénysugarak alakjában a 110 oldalvizsgáló lencse szerelvény bemenő nyílásába jut. így a lencseszerelvény a 160 oldalvizsgáló takarólap felületén levő képsíkban a 150' csillogásvonalnak képét hozza létre, a 110 oldalvizsgáló lencseszerelvényt vázlatosan a 13. ábra mutatja. Ez a gyakorlatban olyan lencseszerkezet, amely előnyösen nagyon jó minőségű és erre a célra speciálisan 1:1 nagyításhoz alkalmasra van tervezve. Az elérhető eredmények szempontjából fontos szerepe van annak is, hogy a fókuszok milyen síkban vannak. Például a tok domború, tükrösen visszaverő 150 csillogásvonaláról vagy ennek egy részéről visszavert 156' széttartó fénysugarak széttartása következtében a csillogásvonal úgy jelenik meg, mintha a tok belsejében levő 151 vonalas fényforrásból származna. A 151 vonalas fényforrás a 156' széttartó fénysugarak metszéspontjában képzelhető. A 110 oldalvizsgáló lencseszerelvény nem fókuszálható erre a 151 vonalas fényforrásra, hanem e helyett a tok 150 csillogásvonalára, vagy ennek egy részére kell a fókuszálást végezni. A képsíkban mindazok a 156' széttartó fénysugarak, amelyek a 150 csillogásvonalról a 110 oldalvizsgáló lencseszerelvénybe jutnak, a takarólapon levő 150' csillogásvonal kép, a csillogásvonal képe felé haladnak, és mivel a takarólapnak ez a része átlátszatlan, valamennyi ilyen, csillogásvonalat vagy annak egy részét ábrázoló sugár útja el van zárva. A takarólapban - szorosan a csülogásvonal mellett - 162 oldalvizsgáló takarólap főnyílás van, amely mögött 165a—165b észlelők sora van elhelyezve. E fényérzékelő készülékek a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyíláson keresztülhaladt fényt érzékelik. A forgó 25 tok vizsgált felületének környezetéből tükrözve visszavert fény normál körülmények között nem jut be a 110 oldalvizsgáló lencseszerelvénybe és nem éri el a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyüását, feltéve, hogy a tokon nincsenek hibák. Ha azonban a tok felülete nem az előírásoknak megfelelő, így például 164 buborék fordul keresztül a 150 Csillogásvonal területével szomszédos felületrészen, amint a 14a, ábrán látható, a viszonyok, illetve körülmények megváltoznak. A 164 buboréknál mutatkozó felületi szabályta-. 5 lanság a 150 csillogásvonal felületéről származó, tükröző visszaverődésben változást okoz, azonban a 160 oldalvizsgáló takarólapon levő 150' csülogásvonal kép ilyen változása nem befolyásolja a vizsgálati, ellenőrzési folyamatot, mivel a terelőlap e felületré-10 szere felütköző egész fényútja le van zárva. Ha azonban a 164 buborék közeledik a 150 csillogásvonal területéhez, a buborék által okozott felületi szabálytalanság keresztülhalad a 150 csillogásvonal melletti 163 oldalvizsgáló felületen, és a fénysugá 15 rakat, például a 166 fénysugarat a 166' visszavert sugár alakjában tükrösen visszaveri és közvetlenül a 160 oldalvizsgáló takarólap 162 oldalvizsgáló takarólap főnyüásába irányítja. így a 162 oldaltakarólap fő nyílásba jutó fény erőssége nagymértékben megnő, 20 amit a fényérzékelő készülék, a 165 a—d észlelői észlelnek. A megnövekedett fényerősség hatására a fényérzékelő készülékből származó elektromos kimenőjelben nagy változás vagy tüske jelentkezik. Azt találtuk, hogy az ilyen konstrukciós kialakítás 25 nagyon hatásos a tokokban levő hibák, így buborékok, hullámosságok, berepedt szélek, teleszkópszerűen összenyomott tokok és hasonló hibák észlelésére. E hibák a tokok kerületi alakját megváltoztatják, a felületet módosítják, és ezáltal erős fénynek a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyüásba való tükröző visszaverődését váltják ki. Az ennél a nyílásnál levő fényérzékelő készülékek érzékelni tudják a szórt fény csökkenését is, amit repedések, fekete foltok, lyukak, gyártás folyamán keletkező berepedések stb. okoz-35 nak. Előnyös azonban, ha az ilyen fénycsökkenések vizsgálatát nem bízzuk a 165, a—d észlelőkre, amelyet általában úgy állíthatunk be, hogy nagy fényerősségeknél dolgozzon. Az előbb felsorolt hibáknak, főként a repedéseknek és töréseknek sokkal megbíz-40 hatóbb vizsgálata érhető el akkor, ha az 52 kupak szélén levő berepedések és törések vizsgálatához a 160 oldalvizsgáló takarólapban egy második, 168 takarólap segédnyílást alkalmazunk, és e mögé 170 segédfényérzékelőt helyezünk, amely arra a fényre érzé-45 kény, amely a 150 csillogásvonalon kívül levő 172 segédvizsgáló felületről érkezik. Előnyös, hae látott felület a tokot és lencseszerelvényt összekötő középvonalnak 150 csillogásvonallal ellentétes oldalán van. Amikor a 172 segédvizsgáló felületeken egy repedés 50 vagy hasonló halad keresztül, a 168 takarólap segédnyílást elérő, szórtan visszavert fényben változás lép fel. Ez a változás működésbe hozza a 168 takarólap segédnyílás mögött elhelyezett 170 segédfényérzékelőt. Amint a 14a. ábrán látható, 169 segédfénysugár ütközik fel a 171 berepedésen akkor, amikor a berepedés keresztülhalad a 172 segédvizsgáló felületen és a berepedés változást okoz a 169' segéd visszavert fénysugárban, amely a 168 takarólap segédnyílásba jut. A 170 segéd fényérzékelőtől megkívánjuk, hogy a fénycsökkenés hatására legyen érzékeny. Látható, hogy berepedés vizsgálatának helye lényegében ugyanabban a keresztirányú síkban van, mint a 150 csillogásvonal felülete. Ez lehetővé teszi, hogy 65 mindkettő a 110 oldalvizsgáló lencseszerelvényhez tartozó fókuszban legyen. Ennek elérésére — a vázolt szerkezetkialakításnár— a tükör 74 megvilágítási síkja 7