167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára

9 167593 10 tokoldalfala a hajtó 26 görgők felső, 44 hengeres görgőfeléhez fekszik, az 52 kupak felső széle pedig a 26 görgők 48 görgővállához támaszkodik. A 26 görgők alsó 46 csonkakup-görgőfele az 52 kupaknak kissé kúpos 55 kupak oldalfalával nem érintkezik, azonban az 52 kupaknak 54 belső kiemelkedések és 5 56 fogófelületek közötti, lényegében hengeres része hozzáfekszik a 26 görgők alsó 46 csonkakupgörgő felének felületéhez. így a 26 görgők páronként egy-egy 25 tokot tartanak, úgy, hogy a tokot hossztengelye körül állandóan forgatják. 10 A 25 tokokra szívóhatás vagy túlnyomású levegőáram vezethető, amely feladat elvégzésére a 24 ellenőrzőfej felső részén levő, hengeres üreget képező 58 gyűrűt használjuk. Az 58 gyűrű üregében rögzített helyzetű 60 szeleptömb van, amelyet 62 csőidom 15 tart. Mint a 2. ábrán látható, a 60 szeleptömbben 64 főszívókamra van, amely a 30 szívócsatornákon keresztül a tokokat befogadó 28 hornyokban szívóhatást fejt ki akkor, amikor a hornyok a berakó helytől továbbfordulnak, azonban a selejtezési helyen a szívó- 20 hatás megszűnik. A selejtezési hellyel szemben a 60 szeleptömbben 66 szívókamra van, amely 65 szelepen keresztül 63 szívó csővezetékhez csatlakozik. A 63 szívó csővezeték 67 nyomólevegő vezetékhez csatlakoztatható a 69 kidobó szelepen keresztül akkor, ha a 25 tokot ki kell selejtezni. Ekkor ahelyett, hogy a tokot szívás révén a 28 horonyban tartanánk, a tokra a 30 szívócsatornán keresztül levegőt fújunk és %y kiselejtezzük. A 65 szelep és 69 kidobószelep elektromágnesek révén egyidejűleg működtethetők. A 60 szelep- 30 tömbben az elfogadó munkahellyel szemben túlnyomású levegőt, illetve nyomólevegőt átbocsátó 68 nyomólevegő nyílás van, amely állandóan a 67 nyomólevegő vezetékhez csatlakozik abból a célból, hogy ebben az állásban nyomólevegő jusson a 30 szívó- 35 csatornába, és így azok a tokok, amelyek ebbe a helyzetbe jutottak, a 24 ellenőrzőfejből kiessenek. A 65 szelep és 69 kidobószelep vezérlése határozza meg, hogy a 66 szívókamrában, illetve vezérlőkamrában szívás vagy nyomólevegő van-e, és ettől függ^iogy a 40 kiselejtezési helyen levő tok kiselejtezésre kerül-e vagy továbbra is a horonyban marad azért, hogy az elfogadó helyhez jutva itt essen ki a 24 ellenőrzőfejből. Ez a vezérlés a vizsgálat eredméyneként nyert kimenőjel révén végezhető, amely kimenőjel az opti- 45 kai vizsgáló szerkezetrészben jön létre. A vizsgáló helyen levő vizsgáló optikai szerkezetrészt vázlatosan a 2. ábra mutatja, azonban ezt» a továbbiakban még részletesen ismertetjük. A vizsgáló helyen a 25 tokokat nagy fényerejű 70 fényforrás 50 világítja meg, ellipszoid felületből kivágott, keskeny szalag alakú 72 fényvisszaverő felület segítségével. Amint a 8. és 13. ábrákon látható, a 72 fényvisszaverő felület a tok tengelyének 74 megvilágítási síkjában van elhelyezve, mégpedig a 25 tok középpontja 55 körül megközelítően 160°-os szögben, úgyhogy a 72 fényvisszaverő felület két széle magát a tok tengelyét is majdnem eléri. A 72 fényvisszaverő felület a 25 tokra keskeny, a 25 tok hossza irányában azonban széles fénynyalábot vagy éket vetít, amely fénynyaláb ° a 25 tokhoz a tok tengely síkjában széles szögön elosztott pontokból közeledik. A fénynyaláb a 78 vizsgáló lencserendszer tengelyén levő, 80 vizsgáló lencsén keresztül tükröző visszaverődés formájában jelenik meg, mint egy keskeny jól meghatározott 65 csillogási terület a tok teljes oldala mentén. A 25 tok képét 80 vizsgáló lencse a 82 viz^áló képsíkra vetíti. Itt a csillogásvonalról származó fényt 84 vizsgáló takarólap zárja el, amelyben a csillogásvonal képének közvetlen közelében 86 vizsgáló takarólap nyilas van. A nyílás mögött 88 vizsgáló fényérzékelőként kialakított fényérzékelő készülék van elhelyezve és ez előnyösen úgy van beállítva, hogy a vizsgált fénynek a csökkenésére, de különösen a növekedésére érzékeny, azaz mindazokra a fényváltozásokra, amelyeket a nyíláson keresztül beeső, tükrözve visszavert fénysugarakban a 25 tok hibái okoznak. Az optikai szerkezetrész részleteiben az 5., 6. és 7. ábrákon van feltüntetve. Az optikai szerkezetrész 90 szerelvényasztala állítható 92 alaplapot tart, amelyre 94 lencsetartó oszlop van erősítve. A lencsetartó oszlopban a 25 tok tetejének nézésére szolgáló, 96 felső lapvizsgálótubus, a tok fenekének nézésére szolgáló, 98 alsó lapvizsgálótubus és a tok oldalának nézésére szolgáló 100 oldalvizsgáló tubus állíthatóan van beépítve. A 94 lencsetartó oszlop 102 tükörszerelvényt is tart, melynek 104 felső képvetítő tükre olyan helyzetben van, hogy a 25 tok tetejéről érkező fénysugarakat vízszintes irányban,a 96 felső lapvizsgálótubusba irányítja. Hasonló módon a 94 lencsetartó oszlop 106 tükörtartót is tart, melynek 108 képvetítő tükre a tok fenekéről érkező fénysugarakat vízszintes irányban, a 98 alsó lapvizsgálótubusba irányítja. A lencsetubusok 109, 110 és 111 lencseszerelvényeket tartanak. A lencsetubusokon hátul 112 állító tartók is vannak, amelyek 116 takarólap tartókat tartanak a lencse szerelvények képsíkjainál. Minden egyes 112 állító tartónak 114 vezetéke van, amelyek 116 takarólap tartók befogadására alkalmasak. A 116 takarólap tartók a 114 vezetékekben oldalirányban elcsúsztathatok. A felső és alsó 116 takarólap tartó saját tartójában 120 oldallapba szerelt 118 állítócsavarok révén állítható. Célszerű módon az oldalt néző optikai szerkezetrész egy előre meghatározott beállításba juttatható vissza. A 116 tákarólap tartó (nem látható) a 100 oldalvizsgálótubus egyik oldalán egy állítható 119 rugós-dugattyúval van kapcsolatban, az ellenkező oldalon pedig mikrométer-állítású csavarral állítható. Mindegyik lencsetubus a tengely irányában állítható azért, hogy fókuszát a tokra lehessen beállítani. Az állítást 124 tubus állítócsavar segítségével végezzük, amely a 94 lencsetartó oszlopban rögzített helyzetben forog és a lencsetubushoz, rögzített 126 tolókát mozgatja. Mindegyik 116 takarólap tartónak 115 takarólap testje és 117 fedőlapja van. A test egy négyszögű takarólapnak a lencserendszer képsíkjába való szereléséhez üléket képez és lehetővé teszi, hogy egy vagy több fényérzékelő készüléket szerelhessünk közvetlenül a takarólap mögé úgy, hogy a fényérzékelő készülék a takarólap nyílásán keresztülhaladó fény hatására működhessen. A tok végeinek vizsgálatára a felső és alsó tartókban előnyösen egyetlen fényérzékelő készüléket használunk, a 100 oldalvizsgáló tubuson levő tartóban pedig több fényérzékelő készüléket alkalmazunk a tok oldala különböző hosszirányú felületrészeinek vizsgálatára. A 116 takaróíap tartónak elektronikus elemei is lehetnek, amelyeket a fényérzékelő készülékkel együtt használunk. Ilyen elektronikus elem lehet például egy előerősítő. A takarólap és a többi szerkezetrész egyvonalba 5