167546. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vezetékek és kábelek árok nélkül történő fektetésére

3 167546 4 Fentiek értelmében a találmány alapját azon feladat megoldása, képezi, hogy megkönnyítsük a bevezetésben ismertetett típusú fektetőekéknél a mélységkormányzást -azaz a haladási szint szabályozását, továbbá, hogy javítsuk az eke kialakítását, 5 különösen a konstrukció költségei szempontjából. Az említett feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a fektetőeke felcsúszási felületét oldalirányban az ekeszáron túl meghosszabbítjuk oly módon, hogy az legalábbis a 10 csúszótalp végéig érjen. A fektető eke felfelé való kormányzása - amikor tehát a csúszótalp hátsó vége szolgál billenési pontként és az ekelemez orrcsúcsa az ároktalptól egy kissé felemelkedik - azért követel 15 meg olyan nagy állítóerőt, mivel az ismert fektetőekék esetében az ékalakban elhelyezkedő felcsúszási felületet terhelő teljes talajnyomást le kell küzdeni. A találmány értelmében azonban a felcsúszási felületet az ekeszár mellett hátrafelé 20 meghosszabbítjuk. Ha mármost a csúszótalp hátsó, alsó végén át a felcsúszási felületre merőleges egyenest húzunk, akkor ez az egyenes a felcsúszási felületet egy elülső és egy hátsó részre osztja, ahol a felcsúszási felület hátsó részére nehezedő 25 talajnyomás ellensúlyozza az elülső részre ható talajnyomást, s ily módon lecsökkent az a beállítási erő, amely a felfelé való kormányzáskor a fektetőekének a billenési pont körül történő elfordításához szükséges. 30 A továbbiakban azt is láthatjuk, hogy a fektetőeke egyszerűbb kialakítású lehet, mivel csökkennek a merevség tekintetében fennálló követelmények. A fektetőeke magassági kormány- 35 zásához szükséges beállítóerő csökkenése mindenek előtt akkor hat különösen kedvezően, ha az árokhasítékot aránylag nagy mélységben kell létrehozni, ami például száraz, kötött talaj alagcsövezésekor, például homokos talajnál, vala- 40 mint kb. 2 m mélységű talaj csővezetékeknél fordul elő, illetve szükséges, öntözött talaj sótalanításakor. A fektetőeke lefelé irányba történő kormányzásakor ezzel szemben normális esetben az orrcsúcs 45 körül menetirányban előre kell az ekelemezt billenteni úgy, hogy a csúszófelület az ároktalptól a kormányzás pillanatában kissé elemelődik. Ezt a folyamatot különösebb beállítóerő nélkül el lehet végezni, mivel az említett billenést a lefelé való 50 kormányzáskor a fektetőekére ható húzóerő is elősegíti. A beállítóerőt, amely a fektetőeke magassági kormányzásához szükséges, tovább lehet csökkenteni azáltal, ha a felcsúszási felületet hátrafelé, a 55 csúszótalpon túl — azaz a billentési ponttól távolodva — meghosszabbítjuk. Ezáltal ugyanis meghosszabbodik a felcsúszási felületnek azon hátsó szakasza, amelyet az előzőekben említett merőleges egyenes határoz meg, s így megnövekszik 60 az a talajnyomás-komponens is, amely elősegíti a fektetőekének a billentési pont körül történő elfordulását. Ha a fektetőekének egy különösen célszerű kiviteli alakjánál a felcsúszási felület hátsó szakasza a teljes hosszúság 1/4-e, míg az elülső 65 szakasz a teljes hosszúság 3/4-e, akkor már jelentős tehermentesítés érhető el, és a beállításhoz szükséges erő is érezhetően lecsökken. A találmánynak egy különlegesen előnyös kiviteli alakjánál a felcsúszási felületet annyira meghosszabbítottuk hátrafelé, a csúszótalpon túl, hogy a csúszótalp végénél a csúszási felületre merőlegesen emelt egyenes a csúszási felületet két egyenlő hosszúságú részre osztja. Ekkor az elülső és a hátsó szakaszra ható talajnyomas-komponensek azonosak, és ily módon a fektetőeke magassági kormányzása lényegesen könnyebbé válik. Egy további találmányi jellemző értelmében az ekeszár a fektetőekén a felcsúszófelület végével átellenben előretolva helyezkedik el. Ezen intézkedés révén is könnyebbé válik a fektetőeke kormányozhatósága és csökkenthetők a fektetőeke merevítésével szemben támasztott követelmények. Ha ugyanis a fektetőeke ékalakú csúcsán a talajban fellépő vízszintes erők — például ferdén felütköző kövek, vagy a vontató jármű kormányzási hibájából adódóan — az ékalakú csúcs és a fektetőeke oldalirányú elvándorlását eredményezik, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az ekelemez vagy az ekeszár, illetve a fektetőeke részére szolgáló vezetőberendezés elhajlik és maradandó alakváltozást szenved. Ha viszont az ekeszár nem a szokásos módon hátul, hanem előretoltán helyezkedik el, éspedig különösen, ha a felcsúszási felület elülső harmadában, azaz valamivel az ékcsúcs mögött van, akkor a fektetőekének a húzás során történő oldalirányú elvándorlásakor a vízszintes erők által ekeszáron létrehozott nyomaték lényegesen kisebb. Az ekelemez nagyobbik szakasza, azaz hosszának nagyobb része ennek megfelelően az ekeszár mögött van elhelyezve. Az ekeszár ily módon mintegy vontatja az ekelemezt, és ezért az egész fektetőeke könnyebben vezethető, és az oldalirányú stabilitása nagy. Az ekeszárnak az ékcsúcstól való távolsága gondoskodik arról, hogy az ekeszár a húzási folyamat során a már fellazított talajban haladjon. Ellenkező esetben a húzási ellenállás rendkívül nagy volna. Az előretoltán elhelyezett ekeszár további előnyeként említhető meg a keret, illetve gerendely megrövidülése, amelyen át a vontatójármű az ekeszárat húzza. A rövidebb keret egyben rövidebb emelőkart is jelent, amelyen át a beállítási erők a fektetőekére hatnak. Konstrukciós szempontból a rövidülés súlycsökkenést eredményez, ami által a vontatójármű súlypontja előre — vagyis az ideális középhelyzethez közelebb — tolódik el. A találmány egy további jellemzője értelmében a fektetőeke hátsó billenési pontja a magassági kormányzáskor - felfelé menetkor - azáltal is előbbre kerül, hogy az ekelemez hátsó szakasza a csúszótalppal elfordíthatóan van összekötve. Ez az elfordítható szakasz lényegében háromszögalakú szekrényként alakítható ki, amely az elülső csúcsánál a fektetőeke csúszótalpszakaszának végével elfordíthatóan van összekapcsolva. A szekrényt rugó nyomja úgy, hogy a szekrény alsó lapja a csúszótalppal egy egyenesbe essen. A szekrény rugó erejével szemben felfelé csuklósan felhajtható. 2