167516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féligáteresztő hártyák előállítására

167516 3 4 Az akrilnitril ionos komonomerjeinek savcsoportjai előnyösen nátrium-, kálium- vagy am« móniumsók alakjában lehetnek. Egyazon kopolimerben akrilnitrillel együtt alkalmazható ionos monomerek például a vinilszulfonsav, allilszulfonsav, metallilszulfonsav, viniloxi-, allüoxi- és metalliloxibenzolszulfonsav, valamint ezek sói, továbbá 4-vinil-N-(l-4 szénatomos)-alkil-piridiniumszulfátok. Ha a találmány szerinti hártyák lényegileg legalább két akrilnitril-kopolimer keverékéből állnak, akkor ez a keverék akrilnitril és ionos monomerek több kopolimeréböl vagy egyrészt akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimeréböl, másrészt akrilnitril és egy nem ionos monomer legalább egy kopolimeréböl állhat. Ezekben a különféle típusú keverékekben az akrilnitril és az ionos monomer kopolimerje vagy kopolimerjei 80 mól%-ig terjedőleg ionos monomert tartalmazhatnak, viszont, amint fentebb rámutattunk, a keverék teljes monomer tartalma a molekulák 50%-ánál kevesebb. Az ezekben a keverékekben használható nem ionos monomerek olyanok, mint a fent említett, akrilnitrillel és ionos monomerrel kopolimerizálható monomerek. A találmány tárgya eljárás féligáteresztő hártyák, nevezetesen az előzőkben definiált hártyák előállítására. Ez az eljárás abból áll, hogy akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimerét tartalmazó homogén filmet vízzel vagy egy nem oldó vizes eleggyel 60-250 C°, előnyösen 80-190 C°-on kezelünk. A következőkben a „film" kifejezést olyan folyékony vagy szilárd hártyákra alkalmazzuk, amelyek a találmány szerinti eljárást alkotó kezelésnek vagy kezeléseknek még nem voltak alávetve, viszont a „hártyák" kifejezést a találmány szerinti kezeléssel vagy kezelésekkel kapott nagy áteresztőképességű hártyákra használjuk. A kiindulási anyagként használható akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimerét tartalmazó homogén filmeknek ugyanaz a kémiai természete, mint a fent leírt találmány szerinti hártyáknak. Ezek jól ismert termékek, sóvisszatartó arányuk nem nulla, és vízáteresztőképességük még nagyobb nyomáson is gyenge, visszamaradt oldószert tartalmazhatnak, azonban külön alátét nélkül kezelhetők. Általában a kopolimer vagy a kopolimerek keveréke oldatának egyszerűen merev aljazatra öntésével és az oldószer elpárologtatásával készül, ezeket a műveleteket esetleg térhálósítás követheti, például dihalogénezett anyagokkal, amikor az akrilnitril polimer aminálva van, vagy divinil vegyületekkel. Ha a műveletek során erősítéssel ellátott hártyát kívánunk előállítani, magának a kiindulási filmnek kell erősítéssel ellátottnak lenni. Ez könnyen megvalósítható, ha a fent említett öntést erősítő aljzatra, például szövetre vagy drótrácsra végezzük. Az akrilnitril és ionos monomer melegvizes kezelésre szánt film készítésére használt kopolimereinek fajlagos viszkozitása (25 C°-on 2 g/liter koncentrációja dimetilformamidos oldatban mérve) 0,1 és 3, előnyösen 0,5 és 1,5 között van (ezek az értékek térhálósodás előtti adatok, ha térhálósítunk, és összekeverés előttiek, ha keveréket ké-5 szítunk). * Az akrilnitril és az ionos vagy nem ionos monomerek kopolimerjei előállításának vagy a megfelelő filmek készítésének leírásai közül felsoroljuk a következőket: 10 823 345 számú angol szabadalom, 1 446 001 és 1 267 240 számú francia szabadalmak, 2 601251, 2 617 781, 2 662 875, 2 691640, 15 2 837 500, 2 840 550, 2 883 370, 2 941969 számú amerikai szabadalmak, Fresenius Z.anal. Chem. 238, 432-441 (1968), Houben-Weyl: „Methoden der Organischen 20 Chemie", 14/1. kötet 998-1009. oldal. „Encyclopedia of polymer science and technology", 1 kötet, 374—444. oldal (Interscience 1964). 25 A találmány szerinti eljárásban a kezelésre használt víz vagy vizes keverék hőmérséklete 60-250 C°, előnyösen 80-190 C°, amint fentebb már jeleztük. A magasabb hőmérsékleteket általában a kevés ionos monomert tartalmazó filmek 30 kezelésére, az alacsonyabb hőmérsékleteket pedig a sok ionos monomert tartalmazó filmek kezelésére alkalmazzuk. így tehát az 5 mól%-nak megfelelő kopolimerizált ionos monomernél kevesebb ilyen monomert tartalmazó filmet előnyös 105 C° feletti, 35 az 5 mól%-nál többet tartalmazót 105 C° alatti hőmérsékleten vizes közegben kezelni. A találmány szerinti eljárásban használt víz nagy vizes keverék lehet gőzfázisban, de előnyös folyadékfázisban használni. A találmány szerinti kezelés 40 100 C° fölött természetesen nyomás alkalmazását teszi szükségessé, amikor vizet vagy folyékony vizes keveréket használunk, azonban a kezelésre használt közeg fizikai természetére gyakorolt hatáson kívül a találmány szerinti hártyák készíté-45 seben a nyomás nem lényeges tényező. A találmány szerinti kezelésben használható vizes keverékek víztartalma rendszerint nagyobb 50 súly%-nál, előnyösen 90 súly%-nál. A víz szerves oldószerekkel vagy szervetlen vagy szerves elektro-50 litekkel keverhető, előnyös kémiailag semleges, nevezetesen nem lúgos keverékeket használni, nehogy megtámadják az akrilnitril kopolimert. Általában megfelelő a 6-8 pH érték. A film kezelése vízzel vagy vizes keverékkel 55 rendszerint a vizes fürdőbe való egyszerű bemerítéssel történik. Dolgozhatunk folyamatosan vagy szakaszosan is. A fürdő a filmhez viszonyítva mozdulatlan lehet, de kavarni vagy keringetni is lehet. Ha folyamatosan dolgozunk, előnyös a 60 kezelő fürdőben a filmet folyamatosan keringetni. A kezelés időtartama rendszerint 5 másodperc és 2 óra között lehet, dé a felső határ nem lényeges. Ha a kezelést 24 órán túl folytatjuk, a hártyák tulajdonságainak gyakorlatilag már nem észlelhető 65 további változása. 2