167516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féligáteresztő hártyák előállítására

167516 3 4 Az akrilnitril ionos komonomerjeinek sav­csoportjai előnyösen nátrium-, kálium- vagy am« móniumsók alakjában lehetnek. Egyazon kopolimerben akrilnitrillel együtt alkal­mazható ionos monomerek például a vinil­szulfonsav, allilszulfonsav, metallilszulfonsav, vinil­oxi-, allüoxi- és metalliloxibenzolszulfonsav, va­lamint ezek sói, továbbá 4-vinil-N-(l-4 szén­atomos)-alkil-piridiniumszulfátok. Ha a találmány szerinti hártyák lényegileg legalább két akrilnitril-kopolimer keverékéből áll­nak, akkor ez a keverék akrilnitril és ionos monomerek több kopolimeréböl vagy egyrészt akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimeréböl, másrészt akrilnitril és egy nem ionos monomer legalább egy kopolimeréböl állhat. Ezekben a különféle típusú keverékekben az akrilnitril és az ionos monomer kopolimerje vagy kopolimerjei 80 mól%-ig terjedőleg ionos monomert tartalmazhatnak, viszont, amint fentebb rámu­tattunk, a keverék teljes monomer tartalma a molekulák 50%-ánál kevesebb. Az ezekben a keverékekben használható nem ionos monomerek olyanok, mint a fent említett, akrilnitrillel és ionos monomerrel kopolimerizálható monomerek. A találmány tárgya eljárás féligáteresztő hártyák, nevezetesen az előzőkben definiált hártyák elő­állítására. Ez az eljárás abból áll, hogy akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimerét tar­talmazó homogén filmet vízzel vagy egy nem oldó vizes eleggyel 60-250 C°, előnyösen 80-190 C°-on kezelünk. A következőkben a „film" kifejezést olyan folyékony vagy szilárd hártyákra alkalmazzuk, amelyek a találmány szerinti eljárást alkotó keze­lésnek vagy kezeléseknek még nem voltak alávetve, viszont a „hártyák" kifejezést a találmány szerinti kezeléssel vagy kezelésekkel kapott nagy áteresztő­képességű hártyákra használjuk. A kiindulási anyagként használható akrilnitril és egy ionos monomer legalább egy kopolimerét tartalmazó homogén filmeknek ugyanaz a kémiai természete, mint a fent leírt találmány szerinti hártyáknak. Ezek jól ismert termékek, sóvisszatartó arányuk nem nulla, és vízáteresztőképességük még nagyobb nyomáson is gyenge, visszamaradt oldószert tartalmazhatnak, azonban külön alátét nélkül ke­zelhetők. Általában a kopolimer vagy a kopo­limerek keveréke oldatának egyszerűen merev aljazatra öntésével és az oldószer elpárologtatásával készül, ezeket a műveleteket esetleg térhálósítás követheti, például dihalogénezett anyagokkal, ami­kor az akrilnitril polimer aminálva van, vagy divinil vegyületekkel. Ha a műveletek során erősítéssel ellátott hártyát kívánunk előállítani, magának a kiindulási filmnek kell erősítéssel ellátottnak lenni. Ez könnyen megvalósítható, ha a fent említett öntést erősítő aljzatra, például szövetre vagy drótrácsra végezzük. Az akrilnitril és ionos monomer melegvizes kezelésre szánt film készítésére használt kopoli­mereinek fajlagos viszkozitása (25 C°-on 2 g/liter koncentrációja dimetilformamidos oldatban mérve) 0,1 és 3, előnyösen 0,5 és 1,5 között van (ezek az értékek térhálósodás előtti adatok, ha térhálósí­tunk, és összekeverés előttiek, ha keveréket ké-5 szítunk). * Az akrilnitril és az ionos vagy nem ionos monomerek kopolimerjei előállításának vagy a meg­felelő filmek készítésének leírásai közül felsoroljuk a következőket: 10 823 345 számú angol szabadalom, 1 446 001 és 1 267 240 számú francia szaba­dalmak, 2 601251, 2 617 781, 2 662 875, 2 691640, 15 2 837 500, 2 840 550, 2 883 370, 2 941969 számú ame­rikai szabadalmak, Fresenius Z.anal. Chem. 238, 432-441 (1968), Houben-Weyl: „Methoden der Organischen 20 Chemie", 14/1. kötet 998-1009. oldal. „Encyclopedia of polymer science and techno­logy", 1 kötet, 374—444. oldal (Interscience 1964). 25 A találmány szerinti eljárásban a kezelésre használt víz vagy vizes keverék hőmérséklete 60-250 C°, előnyösen 80-190 C°, amint fentebb már jeleztük. A magasabb hőmérsékleteket álta­lában a kevés ionos monomert tartalmazó filmek 30 kezelésére, az alacsonyabb hőmérsékleteket pedig a sok ionos monomert tartalmazó filmek kezelésére alkalmazzuk. így tehát az 5 mól%-nak megfelelő kopolimerizált ionos monomernél kevesebb ilyen monomert tartalmazó filmet előnyös 105 C° feletti, 35 az 5 mól%-nál többet tartalmazót 105 C° alatti hőmérsékleten vizes közegben kezelni. A találmány szerinti eljárásban használt víz nagy vizes keverék lehet gőzfázisban, de előnyös folya­dékfázisban használni. A találmány szerinti kezelés 40 100 C° fölött természetesen nyomás alkalmazását teszi szükségessé, amikor vizet vagy folyékony vizes keveréket használunk, azonban a kezelésre használt közeg fizikai természetére gyakorolt ha­táson kívül a találmány szerinti hártyák készíté-45 seben a nyomás nem lényeges tényező. A találmány szerinti kezelésben használható vizes keverékek víztartalma rendszerint nagyobb 50 súly%-nál, előnyösen 90 súly%-nál. A víz szerves oldószerekkel vagy szervetlen vagy szerves elektro-50 litekkel keverhető, előnyös kémiailag semleges, nevezetesen nem lúgos keverékeket használni, ne­hogy megtámadják az akrilnitril kopolimert. Álta­lában megfelelő a 6-8 pH érték. A film kezelése vízzel vagy vizes keverékkel 55 rendszerint a vizes fürdőbe való egyszerű bemerí­téssel történik. Dolgozhatunk folyamatosan vagy szakaszosan is. A fürdő a filmhez viszonyítva mozdulatlan lehet, de kavarni vagy keringetni is lehet. Ha folyamatosan dolgozunk, előnyös a 60 kezelő fürdőben a filmet folyamatosan keringetni. A kezelés időtartama rendszerint 5 másodperc és 2 óra között lehet, dé a felső határ nem lényeges. Ha a kezelést 24 órán túl folytatjuk, a hártyák tulajdonságainak gyakorlatilag már nem észlelhető 65 további változása. 2

Next

/
Thumbnails
Contents