167516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féligáteresztő hártyák előállítására
5 167516 6 A hártya találmány szerinti előállításának egyik előnyös módja abból áll, hogy a vizes kezelés legmagasabb hőmérsékletének elérése után a kezelőfürdőbe merített hártyát szobahőmérsékletre hűtjük, ezzel a fogással javítjuk a hártyák teljesítőképességét. A hőkezelést egyidejűleg egy- vagy kétirányú nyújtás kísérheti. A nyújtásnak általában az a célja és előnye, hogy jó teljesítményű hártyák állíthatók elő alacsonyabb hőmérsékleten végzett hőkezeléssel, ezenkívül a mechanikai tulajdonságok is javulnak. Általában a lineáris nyújtásarány 50% és 500% között van. Természetesen a hőkezelés és a nyújtás egyetlen vagy több lépésben végezhető. Végül a nyújtott hártyák méretállandósága jobb, ha a hártyát nyújtó feszültségtől mentesen vizes fürdőben tartva, előnyösen a hőkezelésnél alacsonyabb hőmérsékleten, relaxált állapotba hozzuk. A találmány szerinti hártyák, nevezetesen a fentebb leírt eljárással készítettek, előnyösen nedves állapotban tarthatók el, de száraz állapotban is eltarthatok, ha higroszkópos lágyítóval itatjuk, például ha egy időre glicerinbe vagy víz és glicerin elegyébe mártjuk. A találmány szerinti hártyával működő dializáló készülékek közül megemlíthetők a művesek, ezek a vér tisztítását és különösen a karbamid kiküszöbölését, valamint a hasüregi vízkórság folyadékának eltávolítását teszik lehetővé. A találmány szerinti különféle hártyák különleges berendezés nélkül is használhatók dialízisre: e célból a dializálandó oldatot a dializáló hártyából készült zacskóba töltjük, és ezt a zacskót dializáló fürdőbe, azaz kis molekulasúlyú anyagok csekély koncentrációjú oldatába merítjük. A találmány szerinti hártyával számos gyakorlati célra végezhetünk ultraszűrést és dialízist. Ezek közül különösen a következők említhetők meg: folyékony élelmiszerek, például tej, savó, író, gyümölcslevek, húslé, a gyógyszeriparban használt nagymolekulájú termékek, így bizonyos antibiotikumok, vírusok, baktériumok, fehérjék enzimek oldatainak vagy szuszpenzióinak koncentrálása, látex és a természetes és szintetikus polimerek emulzióinak koncentrálása és/vagy tisztítása, az aminosavak szteroidok, cukrok, hormonok, alkaloidok elválasztása olyan keverékekből, amelyek nagyobb molekulasúlyú vegyületeket is tartalmaznak, vér, plazma vagy szérum tisztítása, szennyvizek tisztítása, víz sterilizálása. A következő példák szemléltetik a találmányt, és használatbavétele módját mutatják anélkül, hogy hatályát ezekre korlátoznánk. 1-16. példák Hártyasorozatot állítunk elő a következő általános munkamenet betartásával (a különleges körülményeket az 1. táblázat mutatja). Akrilnitril, ionos monomer és adott esetben egy harmadik monomer kopolimerét dimetilformamidban (DMF) úgy oldjuk fel, hogy a táblázatban jelzett koncentrációt kapjuk. Ezt az oldatot üveglapra öntjük oly módon, hogy 0,5 mm vastag folyadékfilmet kapjunk, ezt 5 azután a táblázatban feltüntetett idő alatt levegőztetett szárítószekrényben 60 C°-ori megszárítjuk, a száraz filmet az alátétről leválasztjuk, és melegvízzel kezeljük. A kezelésre a száraz filmet vizet tartalmazó tartályba merítjük, az egészet a jelzett 10 legmagasabb hőmérsékletre melegítjük, és ezen a hőmérsékleten 10 percig tartjuk (azokban a példákban, amelyekben ez a hőmérséklet 100 C°-nál magasabb, a vizet és a filmet tartalmazó tartály zárt, és így nyomás keletkezik benne). Ezután a 15 melegítést abbahagyjuk, és a bemerített hártyát a tartályban levő vízben hagyva, a tartályt szobahőmérsékletre hagyjuk lehűlni. Minden így készített hártya sóvisszatartási 20 aránya nulla. Egyébként a hártyák vízáteresztőképességét a következő módon mérjük: 25 A hártyából 12cm2 -t porózus zsugorított fémlapra helyezünk. A hártya szabad oldalával vizet hozunk érintkezésbe, és erre 2att nyomást alkalmazunk. A hártyán áthaladt vízmennyiséget mérjük. A liter/m2 • nap-ként kifejezett hozam a 30 hártya vízáteresztőképességét jelenti. Egyes példákra vonatkozó külön útbaigazításokat a következőkben közlünk: 13. példa A használt polimer két különböző kopolimer 43 :57 súlyarányú keveréke: az egyik akrilnitril és 40 metallilszulfonsavas nátrium 82:18 súlyarányú kopolimere, a másik akrilnitril és sztirol 85 :15 súlyarányú kopolimere. 45 14. példa A használt polimer két kopolimer egyenlő súlyarányú keveréke: az egyik akrilnitril és metallilszulfonsavas nátrium 82 :18 súlyarányú kopoli-50 mere, a másik akrilnitril és butilakrilát 85:15 súlyarányú kopolimere. 15. példa A használt polimer keverék csak abban különbözik a 14. példa keverékétől, hogy a butilakrilátot azonos súlyú vinilbenzoát helyettesíti. 17-37. példák. Az 1-16. példákban készített hártyákat egyrészt (A) ultraszűrési műveletekben, másrészt (b) diali-65 zálási műveletekben használjuk. 3
