167482. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivalens bovin adenovírus vakcina előállítására

3 167482 4 vezetet, de immunizálni tudnak bármely vírustípus által okozott tüdő-bélgyulladás ellen. Bármely vakcina immunizálóképességét a benne foglalt antigének határozzák meg. Hatékony polivalens vakcina előállításához szükséges a bovin adenovírusok antigénszerkezetének ismerete. A legkimerítőbben eddig a humán adenovírusok antigénszerkezetét tanulmányozták. Megállapították, hogy az érett vírusrészecske fehérjeburkának csúcsain elhelyezkedő ún. hexonok tartalmaznak egy típus-specifikus antigént és egy olyan közös szolubilis antigént (J. Gen. Virol. 9, 163-167 (1970) és J. Gen. Virol. 5, 451-454 (1969), amely az összes humán adenovirus típusban és az összes ismert emlős adenovírusban megtalálható, de nincs jelen az avian adenovírusok hexonjában [Can. J. Microbiol. 17, 1227-1237 (1971)]. Az adenovírusok jellegzetes hemagglutinációs antigénekkel is rendelkeznek, amelyek elsősorban a diagnosztikában és a vírus tipizálásában játszanak fontos szerepet [Orvostudomány, 21, 213-229 (1970)]. A humán adenovírusok hexon antigénje adszorpciós-eluciós módszerrel tisztított formában kinyerhető és kikristályosítható (78 843 sz. NDK-beli szabadalmi leírás). A tisztított hexon antigén felhasználásán alapuló vakcina előállítása azonban részben az eljárás igen költséges volta miatt, részben a tisztításkor elvesztett penton és fiber antigéneknek az immunizálódásban játszott nem elhanyagolható szerepe miatt aligha jöhet szóba. A bovin adenovírusok antigénszerkezetét vizsgálva megállapítottuk, hogy a szarvasmarhákból izolált adenovírusok l-es, 2-es, 3-as és 9-es típusainak hexonja tartalmazza a humán adenovírusok hexonjában található közös szolubilis antigént, ezzel szemben a 4-es, 5-ös, 6-os, 7-es és 8-as típusokban ez az antigén nem fordul elő. Ez utóbbi típusok viszont egy másik közös antigént tartalmaznak, amely sem az emberek, sem egyéb emlősök vagy madarak adenovírusaiban nem található meg. A bovin adenovírusok különböző típusait vizsgálva felismertük, hogy az eddig ismert 9 vírustípus, de feltehetően a jövőben megismerésre kerülő további típusok is biológiai, valamint fiziko-kémiai tulajdonságaik alapján két alcsoportba sorolhatók be. Az első alcsoportba azok a típusok (a jelenleg ismertek közül az 1., 2., 3. és 9. típusok) tartoznak, amelyek rendelkeznek a humán adenovírusok közös szolubilis antigénjeivel, több emlősfaj (szarvasmarha, sertés, májon, juh, ember stb.) sejtjeiből készített tenyészetekben elszaporodnak, tehát igen széles sejtspektrummal rendelkeznek, a sejtmagban egyetlen szabálytalan szélű zárványt képeznek, és a szövettenyészetekhez egy passzázs után adaptálhatók. A második alcsoportba azok a típusok (a jelenleg ismerték közül a 4., 5., 6., 7. és 8. típusok) sorohatók, amelyek a humán adenovírusok szolubilis antigénjeitől eltérő antigént tartalmaznak, csak borjúheréből, borjútüdőből és borjúpajzsmirigyből készített szövettenyészetekben szaporíthatok el, tehát szűk sejtspektrummal rendelkeznek, a sejtmagok 80%-ában egynél több, szabályos alakú és szélű magzárványt képeznek, és a fogékony szövettenyészetekhez is csak 3-8 vakpasszázs után adaptálhatók. Vizsgálataink során azt is megfigyeltük, hogy a bovin adenovírusok első alcsoportjába tartozó l-es típusú, általunk borjútüdőből izolált LH/68jelű vírustörzs (depo-5 nálva az Országos Közegészségügyi Intézetben 00102 szám alatt) immunizálni képes a saját alcsoportjába tartozó összes vírustípus ellen, de nem nyújt immunitást a második alcsoportba tartozó vírustípusok ellen,_ továbbá a második alcsoportba 1° tartozó 8-as típusú, általunk borjútüdőből izolált Misk/67jelű vírustorzs (deponálva az Országos Közegészségügyi Intézetben 00103 szám alatt) immunizálja a szarvasmarhákat a saját alcsoportjába tartozó összes vírustípus ellen, de nem immunizál 15 az első alcsoportba tartozó vírustípusok ellen. A két alcsoport e két reprezentáns típusából készített vakcina viszont olyan ellenanyagok képzését indítja meg a szervezetben, amelyek specifikus kapcsolatba tudnak lépni az összes bovin adenovirus típussal, és 20 immunitást létesítenek bármely vírustípus által okozott tüdő-bélgyulladással szemben. A találmány tárgya eljárás polivalens bovin adenovirus vakcina előállítására szövettenyészetek felhasználásával, amely abban áll, hogy emlős 25 sejtek, célszerűen borjúvesehámsejtek primer vagy szekunder tenyészeteiben elszaporítjuk a bovin adenovírusok első alcsoportjába tartozó l-es típusú, általunk borjútüdőből izolált LH/68jelű vírustörzset (deponálva az Országos Közegészségügyi In-30 tézetben 00102 sz. alatt), amely a humán adenovírusok közös szolubilis antigénjét tartalmazza, sertésvesehámsejt-tenyészetekben is szaporítható, a sejtmagban egyetlen szabálytalan alakú magzárványt képez, és a szövettenyészetekhez egy passzázs után 35 adaptálódik, és külön elszaporítjuk borjak heréjéből, tüdejéből vagy pajzsmirigyéből készített primer vagy szekunder szövettenyészetekben a bovin adenovírusok második alcsoportjába tartozó 8-as típusú, általunk borjútüdőből izolált Misk/67jelű 40 vírustörzset (deponálva az Országos Közegészségügyi Intézetben 00103 szám alatt), amely a humán adenovírusok közös szolubilis antigénjétől eltérő szolubilis antigént tartalmaz, sertésvesehámsejt-tenyészetekben nem szaporítható, a sejtmagok 45 80%-ában több szabályos alakú magzárványt képez, és a szövettenyészetekhez csak 3-8 passzázs után adaptálható, majd az elszaporított két vírustípust egyenlő térfogatarányban összekeverve ismert módon inaktivált vakcinának vagy adszorbeált — csapa-50 dékos - vakcinának feldolgozzuk. A találmány szerinti eljárás foganatosításánál az alábbiak szerint járunk el: A bovin adenovírusok első alcsoportjába tartozó l-es típusú LH/68jelű vírustörzset borjúvese vagy 55 borjúhere primer vagy szekunder sejttenyészetekben, továbbá a második alcsoportba tartozó 8-as típusú Misk/67jelű vírustörzset borjúhere, borjúpajzsmirigy vagy borjútüdő primer vagy szekunder sejttenyészeteiben külön-külön elszaporítjuk. A szö-60 vettenyészeteket a szokásos módszerek és táptalajok felhasználásával állítjuk elő (Laboratory Manual in Virology, The Ontario Department of Health, Ontario, 1968, pp. 71-125). A vírustípusoknak nagy tömegben való elszaporítása cél-65 jából a szövettenyészeteket 2000 ml-es vagy