167472. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a nagyüzemi felületi öntözésre
3 167472 4 táblanagyság növelését szolgálja, a vízhálózati vezetékek elrendezése, valamint darabszáma, azok mérete és anyaga viszont a táblán belül és az összehasonlítási egységként szerepeltetett 75 ha-os nagyságú területen is azonos marad. A nagytáblás öntözőtelepeken a nagytáblák hosszabbik oldala kedvezőbb esetben szintvonal irányú (159 324 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás). A nagytábla itt úgy jött létre, hogy a közepes nagyságú táblák osztócsatornáin túl, 3—4 tábla vízszállító csatornáját is nagyméretű ideiglenes csatorna, ill. hordozható vezeték váltotta fel. A további vízszétosztásra egy mellékcsatorna alakult át táblacsatornává, vagyis egy magasabbrendű csatornához tartozó terület egyetlen nagytáblává vált és így az adott mellékcsatorna a továbbiakban táblaellátó feladatot tölt be. Kedvező helyszíni elrendezés esetében a nagytábla ellátó csatorna a nagytábla hosszabbik oldalán, rétegvonal irányában, a vízszállító fővezeték a tábla belsejében, lejtő irányban, a vízszétosztó szárnyvezeték szintén a tábla belsejében, egymástól kistávolságra (50-100 m-re) rétegvonal irányban, a kisméretű nedvesítő elemek (barázdák) pedig a fővezetékkel megegyezően lejtőirányban futnak. A nagytábla vízhálózati vezetékeinek száma attól függően változik, hogy a vízosztó szárnyvezeték földcsatorna, vagy hordozható tömlő. Első esetben hat különböző rendű vezetékből (tábla csatorna, fővezeték, szárnyvezeték, összekötő árok, osztóárok, nedvesítő elem) épül ki a táblaelrendezés. Második esetben, ha a vízosztó vezeték tömlőcső, akkor négy különböző rendű vezetékre (tábla csatorna, fővezeték, szárny vezeték, nedvesítő vezeték) van szükség a 75 ha nagyságú táblán. Az ismertetett nagytábla vízhálózati elrendezéséhez igazodik a felületi tömlős öntözőberendezés (159 325 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás). E berendezés a nagytábla vezeték-rendszerében a fővezeték és a szárnyvezeték (a második és a harmadik rendű vezeték) korszerűsítését oldotta meg. Az eredeti hálózat szerinti telepítésnél a nagytábla csatornát és az utolsórendű vezetékeket, vagyis az öntözőelemeket ez a tömlősítés nem érintette. A tömlős berendezés csak egy része a tábla teljes berendezésének, de alkalmazása az összehasonlításul kijelölt 75-ha-os területhez kedvezően illeszkedik. Tömlős berendezés esetén a nagytábla vezetékrendszere négy különböző rendű vezetékből: a táblacsatornából, a fővezetékből, a szárnyvezetékből és a nedvesítő vezetékből áll. A tömlős berendezésnek egy vízszállító fővezetéke és ebből leágazó kettő, vagy több vízszétosztó szárnyvezetéke van. E berendezés szárnyvezetéke a kistábla állandó jellegű osztócsatornáját, Ül. a közepes tábláknál az állandó osztócsatornának megfelelő ideiglenes osztócsatornát, fővezetéke pedig a kistáblás telepnél az egyik vízszállító mellékcsatornát, ill. a közepes nagyságú táblákkal készült telepen az előbbi mellékcsatornának megfelelő táblaellátó csatornát váltotta fel. A táblaberendezés a tömlősberendezéssel, pontosabban a tömlős szárnyvezeték létrejöttével annyiban egyszerűsödött, hogy az összekötőárok és az osztóárok (bajuszárok) feleslegessé vált. Üzemeléskor az öntözővíz a táblacsatornából a tömlővezetékbe, ebből a tömlő szárnyvezetékbe és innen — nem az összekötőárokba, valamint abból az 5 osztóárokba, hanem— közvetlenül a nedvesítő vezetékbe jut. A tömlős táblaberendezéssel tulajdonképpen a korábbi nyomvonalak egyrészére a földcsatornák helyett hordozható tömlőcsatornák kerültek. A 10 stabil csatornák hordozható tömlőkkel való helyettesítése közben a csatornák nyomvonalvezetéke azonos maradt. Továbbra is ugyanolyan, ill. hasonló elrendezésű az öntözőhálózat. E táblaberendezéssel a nagytábla kialakítását, a nagy-15 táblával pedig elsősorban a nagyüzemi talajművelést biztosították. Az ismertetett táblaberendezéseknél a kis keresztszelvényű nedvesítő elemek, mint pl. a hagyományos vízvezető barázdák, önálló víztovábbí-20 tásra nem alkalmasak. Ahhoz, hogy a víz ezekben a nedvesítő elemekben legalább 50-100 m hosszon végighaladjon, azt állandóan vezetgetni, terelgetni kell. A barázdákban a víz útját pl. egy-egy rög is elzárhatja. Ilyenkor a barázdákból kicsap a víz, és 25 a terep mélyebb pontjain gyűlik össze, ott káros tócsákat képez. A hagyományos nedvesítő elemekben ezért kézi eszközökkel (kapával, ásóval, terelőlemezzel), állandóan gondosan egyengetni kell a víz útját. 30 A kisméretű nedvesítő elemek és a sűrű hálózati elrendezések többezer éven át szinte módosítás nélkül szolgálták a termelést. A megváltozott nagyüzemi körülmények között azonban nem alkalmazhatók, hiszen hagyományos megoldásaikkal 35 az új igényeket és követelményeket kielégíteni már nem tudják. A rövid és közepesen hosszú, 50-100 méter nagyságrendű nedvesítő elemek további hátránya, hogy a kezelésükhöz szükséges fajlagos munkaerő-40 igény nagy, a munkálatokat nehéz körülmények között, gyakran felázott talajon, magas növényállományban kell végezni. A kisüzemi nedvesítő elemeket, ill. vezetékeket nagyüzemi jellegű —kézierő nélkül is üzemel-45 tethető - nedvesítő^vezetékeknek, és ezekhez igazodó korszerű vízhálózati elrendezésnek kell felváltania. Az állandó, az ideiglenes és a hordozható osztócsatornás berendezéseknél alkalmazott üzem-50 eljárások esetében a tábla kisszakaszokra bontva öntözhető. A kisszakaszoknál a nedvesítő elemek (barázdák) távolsága pl. 1,40 m, a barázdák hossza pl. 80 m, és egy öntözőmunkás egyidejűleg üzemeltet pl. 10 barázdát, akkor egy-egy kisszakasz 55 területe mintegy 1120 m2 nagyságú lesz. A jelenleg ismert üzemeljárások szerinti öntözésnél mind a kis, mind a közepes, mind a nagytáblák öntözésekor ilyen kis szakaszokat fog fel az öntözőmunkás, és így szakaszról-szakaszra haladva öntözi 60 be a kijelölt tábla területét. Egy-egy kisszakasz öntözési ideje -az adottságoktól függően- 1-2 óra lehet. Ha egy kisszakasz öntözése befejeződött, a szükséges felszereléseket az öntözőmunkás kézi erővel -tovább, a soronkövetkező szakaszra te-65 lepfti. A leírt művelet az egész tábla megöntözé-2
