167436. lajstromszámú szabadalom • S-triazin-alapú herbicid kompozíciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

167436 6 nel, benzollal, toluollal vagy xilollal extraháljuk. Extrahálószerként előnyösnek bizonyult a toluol. Dimetil-szulfát helyett alkilezőszerként más dialkil-szulfátok (vagy alkil-halogenidek) is használhatók, de gazdaságossági okokból a szül- 5 fátok bizonyultak előnyösnek. Az extraktum és a felső fázis 5. vegyülettartalmának gázkromatográfiás meghatározására ezekből mintát veszünk, majd az extraktumot és a felső fázist a 6. vegyület szulfátjából 10 vagy hidrokloridjából, előnyösen a szulfátjából 15—75'%-ot, előnyösen 25—50%-ot tartalmazó vizes oldathoz adjuk. Az aminsó mólaránya 1—3, előnyösen 1,5—2,5 az 5. vegyületre vonatkoztatva. Az alkalmazott extrahálószert, így 15 például a toluolt forráspontjától függően vagy azeotróp, vagy egyszerű desztillálással különítjük el. A kapott vizes elegyet ezután 50—110 C°-on, előnyösen 85—95 C°-on 3—10 órán át keverjük. Magasabb hőmérsékleten a reakció- 20 idő rövidebb, illetve alacsonyabb hőmérsékleten a reakcióidő hosszabb. A kapott reakcióelegy 7. vegyületet, melléktermékként triszubsztituált guanidint, valamint reagálatlan 6. vegyületet tartalmaz, valamennyit 25 só alakjában. Mielőtt a 7. vegyületet a 8. vegyülettel reagáltatnánk, fel kell szabadítani a szabad bázisokat és el 'kell távolítani a reagálatlan 6. vegyületet, hogy elkerüljük a karbamidok, mint melléktermékek képződését. Ez a 30 művelet úgy végezhető, hogy vagy a reakcióelegyhez a reakcióelegy 6. és 7. vegyület-tartalmának (ezt gázkromatográfiás úton határozzuk meg) megfelelő mennyiségű 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk, majd a reakcióelegyet valamilyen szerves oldószerrel, például metilén-kloriddal extraháljuk, és az extraktumból a reagálatlan 6. vegyület eltávolítására az oldószer egy részét ledesztilláljuk, vagy a reagálatlan 6. vegyületet közvetlenül a vizes 40 reakcióelegyből távolítjuk el desztillálás vagy valamilyen közömbös gázzal végzett sztrippelés útján, miután bázis adagolása útján a szabad amint sójából felszabadítottuk. Az utóbbi módszer előnyösebb. A 7. vegyület vizes közegben 45 szabad bázis alakjában viszonylag kevéssé stabil, és hajlamos a megfelelő triszubsztituált guanidinné való bomlásra. A 7. vegyület bomlásának aránya egyenesen arányos a pH-értékkel és a hőmérséklettel. Ezért ha a reagálatlan 6. 50 vegyület közvetlen desztillálással Vagy sztrippeléssel távolítjuk el, úgy előnyösen vákuumban dolgozunk és a műveletet a lehető leggyorsabban végezzük. A fentiekben ismertetett vizes desztillálás vé- 55 gezhető szakaszosan vagy folyamatosan. Előnyösen a desztillálást folyamatosan végezzük, úgy, hogy magas hőmérséklet és magas pH a 7. vegyületre minimális mértékben hasson. Ezért az 5. és 6. vegyület reagáltatásakor kapott reakció- 60 elegyhez csőreaktorban vizes alkálifém-hidroxidpldatot adunk, vagy a reakcióelegyet rövid tartózkodási idő, azaz 0—10 perc, előnyösen 0—2 perc mellett kisméretű keverővel ellátott reaktorba vezetjük, ahova ugyanakkor az alkálifém- 65 -hidroxidot is beadagoljuk. Ha a használt aminsó koncentrációja olyan, hogy a semlegesítés során a nátriumsó kiválik, úgy további vízmennyiséget táplálunk a reaktorba a nátriumsó oldatban tartására. Ennek a reaktornak a túlfolyó nyílásánál kapott elegyet vákuum alatt működtethető desztillációs oszlopba vezetjük. Az oszlopot úgy fűtjük, hogy a fenékrészén gőzt vezetünk be, továbbá a 6. vegyületet és a vizet fejtermékként (desztillátumként), míg a 7. vegyület és a triszubsztituált guanidin vizes oldatát fenéktermékként vesszük el. A desztillálóoszlop működtetési paraméterei széles határok között változhatnak, és bizonyos mértékben a 6. vegyület jellegétől is függnek. Általában azonban a körülményeket úgy választjuk meg, hogy a reakcióelegy betáplálás! hőmérséklete az oszlopba ne haladja meg az 50 C°-ot. Ez szükségessé teszi, hogy az 5. és 6. vegyület reagáltatásakor kapott reakcióelegyet a bázikus anyag beadagolása előtt megközelítőleg 30 C°-ra hűtsük le. Az oszlopban a nyomás 25—300 Hgmm, előnyösen 50—150 Hgmm, és az oszlop fenékrészén betáplált gőz mennyiségét úgy választjük meg, hogy fejtermékként a 6. vegyülettel elvett víz mennyisége az 5. és a 6. vegyület reagáltatásánál kapott reakcióelegy súlyának 5—25%-ával legyen egyenlő. A fenti desztillációnál kapott fenékterméket tárolótartályba vezetjük, ahol a pH-értéket 5—7-re beállítjuk vagy kénsav vagy sósav folyamatos adagolása útján, a kénsav előnyösebb. A 7. vegyület koncentrációját a semlegesített oldatban 15—50%, előnyösen 20—40% értéken tartjuk. A koncentráció egyrészt a 6. vegyület sója oldatának a koncentrációjától, másrészt az előző lépésekben alkalmazott savas és bázikus oldatok mennyiségétől, valamint a desztillálási lépésnél bekövetkező töményedéstől vagy hígulástól függ. A semlegesített oldat hőmérsékletét 25—45 C°, előnyösen 25—35 C°-on tartjuk vagy a semlegesítés előtt a fenéktermékek folyamatos hűtőben végzett lehűtése vagy maga a semlegesítő tartály hűtése útján. A 7. és 8. vegyületek reagáltatását úgy foganatosítjuk, hogy elkészítjük a semlegesített oldat és valamilyen oldószer, így például benzol, klór-benzol, toluol vagy xilol (előnyösen toluolt használunk) elegyét. A szerves oldószer menynyiségét úgy választjuk meg, hogy az elegendő legyen a képződő 9. vegyület oldására. Általában az alkalmazott oldószer mennyisége hét-tízszerese a vizes oldatban jelenlevő 7. vegyület mennyiségének. Ezután beadagoljuk a 8. vegyületet a vizes fázisban jelenlevő 7. vegyület 85—100%-ának, előnyösen 92—98%-ának megfelelő sztöchiometrikus mennyiségében, majd élénk keverés közben megkezdjük az 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldat adagolását, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét —5 C° és +50 C°, előnyösen 5 C° és 35 C° között tartjuk külső hűtéssel. A nátrium-hidroxid-oldat adagolását olyan gyors 3