167436. lajstromszámú szabadalom • S-triazin-alapú herbicid kompozíciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

167436 8 ütemben végezzük, amilyen gyorsan a reakcióhőt el tudjuk vonni a kívánt hőmérséklet fenntartása mellett, és addig folytatjuk, míg a 7. vegyület semlegesítésénél használt sav menynyiségének sztöchiometrikusan megfelelő menynyiségét beadagoltuk. Ha a nátriumsó ki akar válni, akkor feloldásához elegendő mennyiségű vizet adunk a reakcióelegyhez. A nátrium-hidroxid-oldat beadagolása után a reakcióelegyet addig hagyjuk állni, miig pH-értéke közel állandó nem lesz. Ez további 1—3 órát vesz igénybe. Alternatív módon járhatunk úgy is, hogy a 8. vegyületet és vizes nátrium-hidroxid-oldatot 1—4, előnyösen 2—3 óra leforgása alatt egyszerre adagoljuk a 7. vegyület vizes oldatához, miközben az oldat pH-értékét 9—10, előnyösen 9,3—9,7 értéken tartjuk. A vizes nátrium-hidroxid-oldat adagolását azután addig folytatjuk, míg a pH közel állandó nem lesz. A keverést ekkor befejezzük, és a reakcióelegyet fázisokra szétválni hagyjuk. Az alsó vizes fázist elkülönítjük, míg a felső szerves fázist 50—760 Hgmm, előnyösen 100—300 Hgmm nyomáson addig desztilláljuk, míg tiszta desztillátumot kapunk (jelezvén, hogy a víz teljes mennyiségét ledesztilláltuk). A 9. vegyületet tartalmazó megmaradt oldatot vagy szuszpenziót szükség esetén 25—45 C°ra hűtjük, majd gáz vagy folyadék alakjában vízmentes 6. amint (például dimetiliamint) adunk hozzá. Előnyös, ha a 6. amint 25—35 C°-on adagoljuk be, de magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten is adagolhatunk a 6. aminnak az adott oldószerben való oldékonyságától függően. Fontos, hogy a reakcióelegybe a 6. aminból legalább 1,0 és előnyösen 1,0—2,5 mólt adagoljunk. Ezután a gyűrűzáródást katalizáló vegyületet (a 10. vegyületet) adjuk a reakcióelegyhez, A katalizátor valamilyen alkálifém^alkoholát (vagy -hidroxid) és vagy szilárd anyag, vagy az alkoholátot alkotó alkanollal készült oldatának formájában adagolható be. Katalizátorként előnyösnek bizonyult a száraz nátrium-metilát vagy nátrium-metilát metanollal készült oldata. A katalizátort a 9. vegyület 0,1—5,0 mól%-nyi mennyiségében alkalmazzuk. Magasabb koncentráció előnytelen, minthogy kedvez a mellékreakcióknak. A 10. vegyület előnyös koncentrációja a 9. vegyület 1,0—2,0 mól%-a. A hőmérséklet nem lényeges paraméter, így a gyűrűzáródási reakció foganatosítható 0 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten, feltéve, hogy a 6. amin nem válik ki a reakcióelegyből. A gyűrűzáródási reakció rendszerint exoterm, és a reakcióelegy hűthető, ha alacsonyabb hőmérsékletre van szükség a 6. amin oldatban tartására. Rendkívül lényeges, hogy a 6. amin a reakcióelegyben maradjon a gyűrűzáródási reakció befejeződéséig. A katalizátor beadagolása után a reakcióelegyet 0,1—2,0 órán át állni hagyjuk, hogy a gyűrűzáródási reakció teljes mértékben befejeződjön. A reakció gyors, így általában 1 óránál rövidebb idő alatt teljes. Ezt követően atmoszférikus vagy csökkentett nyomáson végzett desztilláció útján a 6. amint a melléktermékként képződött metanolt és az oldószer egy részét eltávolítjuk. Ezután a reakcióelegyhez vizet adunk, ós a szerves oldószer maradékát azeotróp desztilláció útján eltávolítjuk. A fejtermékként kapott víz kiönthető vagy visszavezethető a rendszerbe. A maradékban visszamaradó víz mennyisége nern lényeges, és a 11. vegyület súlyára vonatkoztatva 0,1—5 vagy ennél több súlyrész lehet, attól függően, hogy hogyan lehet a 11. vegyületet elkülöníteni. A 11. vegyület elkülönítését végezhetjük kristályosítással, majd az azt követő szűréssel vagy centrifugálással, vagy porlasztásos szárítással, vagy a víz túlnyomó részének eltávolítására fáziselválasztással ismert módon. Alternatív módon a 11. vegyület elkülöníthető a metanol, a 6. amin és az oldószer teljes mennyiségének ledesztillálása nélkül is. Ha a reakcióelegyhez a 11. vegyületet rosszul oldó oldószert, így például hexánt adunk, akkor a 11. vegyület kicsapódik és ismert módon elkülöníthető. Az I általános képletű vegyületek előállítására szolgáló, a fentiekben részletesen ismertetett eljárást az alábbi példákkal közelebbről megvilágítjuk. A példákban megadott törésmutatóértékek (n25D

) 25 C°-on mért értékek. 1. példa: A) N-Metoxi-karbonil-N-metil-ciánamid előállítása (1. és 2. vegyület, majd 3. és 4. vegyület reagáltatása) 25 C°-on 90 perc leforgása alatt pH 6,9—7,1 értéken 504 súlyrész 50%-os vizes ciánamidoldat 825 súlyrész vízzel készült oldatához egyidejűleg 572 súlyrész klórhangyasavas metilésztert és 945 súlyrész 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk. Miközben az adagolást végezzük, a reakcióelegy hőmérsékletét 53—55 C°-ra emelkedni hagyjuk, és hűtés útján ezt a hőmérséklettartományt tartjuk. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet 25 C°-ra hűtjük, amiíkorijs kristályok formájában a metoxi-karbonil-ciánamid nátriumsója kiválik. A reakcióelegyhez ezután 775 súlyrész dimetil-szulfátot adunk és a reakcióelegyet folyamatosan keverjük, miközben pH-értékét 7 és 7,1 között tartjuk mintegy 25 súlyrész 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldat cseppenkénti adagolása útján. 6,5 óra elteltével a kapott kétfázisú elegyet többször metilén-kloriddal extraháljuk, majd az egyesített extraktumokat megszárítjuk. Ezután csökkentett nyomáson az egyesített extraktumot térfogatának felére betöményítjük, majd a maradékot 0,5 Hgmm nyomáson és 50 C°-on desztilláljuk. Így 237,6 súlyrész N-metoxi-lkarbonil-N^metil-ciánamidot kapunk (hozam: 69,5%). Megfelelő mennyiségű dietil-szulfát, dipropil-szulfát vagy diizopropil-szulfát alkalmazásá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4