167436. lajstromszámú szabadalom • S-triazin-alapú herbicid kompozíciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

167436 8 ütemben végezzük, amilyen gyorsan a reakció­hőt el tudjuk vonni a kívánt hőmérséklet fenntartása mellett, és addig folytatjuk, míg a 7. vegyület semlegesítésénél használt sav meny­nyiségének sztöchiometrikusan megfelelő meny­nyiségét beadagoltuk. Ha a nátriumsó ki akar válni, akkor feloldásához elegendő mennyiségű vizet adunk a reakcióelegyhez. A nátrium-hidr­oxid-oldat beadagolása után a reakcióelegyet addig hagyjuk állni, miig pH-értéke közel ál­landó nem lesz. Ez további 1—3 órát vesz igénybe. Alternatív módon járhatunk úgy is, hogy a 8. vegyületet és vizes nátrium-hidroxid­-oldatot 1—4, előnyösen 2—3 óra leforgása alatt egyszerre adagoljuk a 7. vegyület vizes oldatá­hoz, miközben az oldat pH-értékét 9—10, elő­nyösen 9,3—9,7 értéken tartjuk. A vizes nát­rium-hidroxid-oldat adagolását azután addig folytatjuk, míg a pH közel állandó nem lesz. A keverést ekkor befejezzük, és a reakció­elegyet fázisokra szétválni hagyjuk. Az alsó vizes fázist elkülönítjük, míg a felső szerves fázist 50—760 Hgmm, előnyösen 100—300 Hg­mm nyomáson addig desztilláljuk, míg tiszta desztillátumot kapunk (jelezvén, hogy a víz tel­jes mennyiségét ledesztilláltuk). A 9. vegyületet tartalmazó megmaradt olda­tot vagy szuszpenziót szükség esetén 25—45 C°­ra hűtjük, majd gáz vagy folyadék alakjában vízmentes 6. amint (például dimetiliamint) adunk hozzá. Előnyös, ha a 6. amint 25—35 C°-on adagoljuk be, de magasabb vagy alacso­nyabb hőmérsékleten is adagolhatunk a 6. amin­nak az adott oldószerben való oldékonyságától függően. Fontos, hogy a reakcióelegybe a 6. aminból legalább 1,0 és előnyösen 1,0—2,5 mólt adagoljunk. Ezután a gyűrűzáródást katalizáló vegyületet (a 10. vegyületet) adjuk a reakcióelegyhez, A ka­talizátor valamilyen alkálifém^alkoholát (vagy -hidroxid) és vagy szilárd anyag, vagy az al­koholátot alkotó alkanollal készült oldatának formájában adagolható be. Katalizátorként elő­nyösnek bizonyult a száraz nátrium-metilát vagy nátrium-metilát metanollal készült oldata. A katalizátort a 9. vegyület 0,1—5,0 mól%-nyi mennyiségében alkalmazzuk. Magasabb koncent­ráció előnytelen, minthogy kedvez a mellék­reakcióknak. A 10. vegyület előnyös koncent­rációja a 9. vegyület 1,0—2,0 mól%-a. A hő­mérséklet nem lényeges paraméter, így a gyűrű­záródási reakció foganatosítható 0 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten, feltéve, hogy a 6. amin nem válik ki a reakcióelegyből. A gyűrű­záródási reakció rendszerint exoterm, és a re­akcióelegy hűthető, ha alacsonyabb hőmérsék­letre van szükség a 6. amin oldatban tartásá­ra. Rendkívül lényeges, hogy a 6. amin a reakcióelegyben maradjon a gyűrűzáródási re­akció befejeződéséig. A katalizátor beadagolása után a reakcióele­gyet 0,1—2,0 órán át állni hagyjuk, hogy a gyűrűzáródási reakció teljes mértékben befe­jeződjön. A reakció gyors, így általában 1 órá­nál rövidebb idő alatt teljes. Ezt követően atmoszférikus vagy csökkentett nyomáson végzett desztilláció útján a 6. amint a melléktermékként képződött metanolt és az ol­dószer egy részét eltávolítjuk. Ezután a reak­cióelegyhez vizet adunk, ós a szerves oldószer maradékát azeotróp desztilláció útján eltávo­lítjuk. A fejtermékként kapott víz kiönthető vagy visszavezethető a rendszerbe. A maradék­ban visszamaradó víz mennyisége nern lénye­ges, és a 11. vegyület súlyára vonatkoztatva 0,1—5 vagy ennél több súlyrész lehet, attól függően, hogy hogyan lehet a 11. vegyületet elkülöníteni. A 11. vegyület elkülönítését vé­gezhetjük kristályosítással, majd az azt követő szűréssel vagy centrifugálással, vagy porlasz­tásos szárítással, vagy a víz túlnyomó részé­nek eltávolítására fáziselválasztással ismert módon. Alternatív módon a 11. vegyület elkülönít­hető a metanol, a 6. amin és az oldószer teljes mennyiségének ledesztillálása nélkül is. Ha a reakcióelegyhez a 11. vegyületet rosszul oldó oldószert, így például hexánt adunk, akkor a 11. vegyület kicsapódik és ismert módon el­különíthető. Az I általános képletű vegyületek előállítá­sára szolgáló, a fentiekben részletesen ismer­tetett eljárást az alábbi példákkal közelebbről megvilágítjuk. A példákban megadott törés­mutatóértékek (n25D ) 25 C°-on mért értékek. 1. példa: A) N-Metoxi-karbonil-N-metil-ciánamid előállítása (1. és 2. vegyület, majd 3. és 4. vegyület reagáltatása) 25 C°-on 90 perc leforgása alatt pH 6,9—7,1 értéken 504 súlyrész 50%-os vizes ciánamid­oldat 825 súlyrész vízzel készült oldatához egy­idejűleg 572 súlyrész klórhangyasavas metil­észtert és 945 súlyrész 50%-os vizes nátrium­-hidroxid-oldatot adunk. Miközben az adagolást végezzük, a reakcióelegy hőmérsékletét 53—55 C°-ra emelkedni hagyjuk, és hűtés útján ezt a hőmérséklettartományt tartjuk. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet 25 C°-ra hűtjük, amiíkorijs kristályok formájában a metoxi-kar­bonil-ciánamid nátriumsója kiválik. A reakció­elegyhez ezután 775 súlyrész dimetil-szulfátot adunk és a reakcióelegyet folyamatosan kever­jük, miközben pH-értékét 7 és 7,1 között tart­juk mintegy 25 súlyrész 50%-os vizes nátrium­-hidroxid-oldat cseppenkénti adagolása útján. 6,5 óra elteltével a kapott kétfázisú elegyet többször metilén-kloriddal extraháljuk, majd az egyesített extraktumokat megszárítjuk. Ezután csökkentett nyomáson az egyesített extraktumot térfogatának felére betöményítjük, majd a ma­radékot 0,5 Hgmm nyomáson és 50 C°-on desz­tilláljuk. Így 237,6 súlyrész N-metoxi-lkarbonil­-N^metil-ciánamidot kapunk (hozam: 69,5%). Megfelelő mennyiségű dietil-szulfát, dipropil­-szulfát vagy diizopropil-szulfát alkalmazásá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents