167426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiocianobenzazolok előállítására

167426 11 12 szerűen valamely savmegkötőszer, így valamely szerves bázis, például trietilamin, piridin, N,N-dimetilanilin, vagy valamely gyenge szervetlen bázis, így kalcium-, báriumkarbonát, Na-acetát, Na-hidrogénkarbonát, vagy K-dihidrogénfoszfát jelenlétében is elvégezhetjük. Ezt a változatot előnyösen valamely hidrolízisre hajlamos aminobenzoxazolniak az izotiocianobenzoxazollá való átalakításánál alkalmazzuk azért, hogy elkerüljük a benzoxazolgyűrű la ->- II reakció szerinti felnyílását, amelyet azután egy további eljárási lépésben hevítés útján, amenynyiben ez lehetséges, vissza kellene alakítanunk. A reakció ilyen lefolyása másrészt az izotiocianobenzoxazolok egy részénél egy további előállítási eljárás alapja lehet. Azok az (la) általános képletű vegyületek, amelyeknél n = 0, az alapul szolgáló (IV) általános iképletű aminoacilaminofenolokból (Rß = H vagy —CO—Rj) tiofoszgénnel [vagy valamely az a)—h) módszereknél megadott reagensek egyikével] történő reakció és ezt követő gyűrűzárás útján állíthatók elő. A reakciót a C) reakcióvázlat szemlélteti. Az (la) általános képletű izotiocianobenzoxazolok sói hidrolízisre való hajlamuk miatt gyakorlatilag csak gyenge savakkal, előnyösen szerves savakkal, állíthatók elő. Ezzel szemben (Ib) általános képletű benztiazolok, illetve (le) képletű benzimidazolok sói mind erős, mind gyenge savakkal előállíthatók. E két utóbbi alcsoport hidrokloridjait a megfelelő aminovegyületekből kiindulva közvetlenül is előállíthatjuk oly módon, hogy a tiofoszgént vízmentes oldószerekben vagy ásványi savakban, így sósavban vagy kénsavban, reagáltatjuk a kiindulásul használt vegyülettel. Az X helyén oxigénatomot tartalmazó aminobenzoxazolok és ezek előállításának megelőző lépcsőjében használt nitrobenzoxazolok részben ismert vegyületek vagy ismert módszerek segítségével állíthatók elő [M. A. Phillips, J. Chem. Soc. 1928, 122; ugyanaz 1930, 2685—2730; I. K. Ushenko, Zs. Obscs. Him. 30, 2658—69 (1960); A. Cerniani és R. Passerini, Ann. Chim. (Roma) 44, 3—10 (1954)]. Valamely N-acilezett vagy N,0-biszacilezett o-aminofenol gyűrűzárását la megfelelő benzoxazollá, amely egyszerű desztilláció útján vízlehasítás közben megy végbe, F. M. Hamer, (J. Chem. Soc. 1956, 1480) írja le. Ez megfelel a (II) vagy (V) általános képletű vegyületek reakció közbeni viselkedésének az (la) általános képletű vegyületté való átalakulásnál. Előnyösen a reakciót kondenzálószerekkel, így cink(II)kloriddal, foszforil-(tri)-ikloriddal, foszforpentaoxiddal vagy bórsavval is végrehajthatjuk [M. A. Phillips, J. Chem. Soc. 1928, 121; 3,158.610 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás]. Bórsav különösen kíméletes kondenzálószer és csökkenti gyantás termékek képződésének a veszélyét. Az X helyén ikénatomot tartalmazó aminobenztiazolok és ezek előállításának megelőző lépcsőjében használt nitrobenztiazolok részben ismert vegyületek vagy ismert módszerekkel előállíthatók. [Beilsteins Handbuch der organischen Chemie 27, 47. old; uo. 27, II, 427. old.; Chemical Abstracts 48, 2689d; ua. 49, 6232b; S ua. 49, 11625b; ua. 57, 13925a; ua. 69, 10032; ua. 70, 57724; I. K. Ushenko, Zs. obscs. Hirn. 30, 2658—69 (1960); P. 913.910 számú Nagy-Britanniai szabadalmi leírás (1962); P. 1,379.470 számú francia szabadalmi leírás (1964); P. 1° 598.985 számú Nagy-Britanniai szabadalmi leírás (1948); T. Takahashi és J. Oíkiada, J. Pharm. Soc. Japan 75, 277—280 (1953)]. Az X helyén —NR3 csoportot tartalmazó aminobenzimidazolok és ezek előállításának mégis előző lépcsőjében használt nitrobenzimidazolok részben ismert vegyületek vagy ismert módszerekkel előállíthatók. [O. Kym, J. prákt. Oh. 75, 323 (1907); A. Ricci, Gazz. Chim. Ital. 97, 741—749, 758—768 (1967); Shotaro Nakajima és 20 mtsai., Yakugaku Zasshi 78, 1378—1382 (1958).]A legtöbb (III) általános képletű kiinduló vegyület előállításának általános módszere abban áll, hogy 2-tio-benzazolokat klórozással 2--klórbenzazolokká alakítunk és az —ORi, illet-25 ve az

—N(RI)(RÍ) csoportokat megfelelő alkoholát, illetve szek-amin segítségével visszük be vagy az —SRj csoportot úgy visszük be a molekulába, hogy az alapul szolgáló 2-tiolbenzazolt közvetlenül egy Hal—Rí általános képletű ha-30 logeniddel reagáltatjuk. Az —NO2 és R2 szubsztituenseket egy alkalmasnak látszó időpontban az előállítási módszer előtt vagy után visszük be a molekulába. Az izotiociano-csoport bevitele előtti, például nátriumhidroxid és hidro-3o génperoxid elegyével történő oxidáció útján az —SRj csoportot —SO—Rí, illetve —SÓ2—Rí csoporttá alakítjuk. n 1= 0 esetben, amikor Rí közvetlenül kapcsolódik a heterociklusos gyűrűhöz, célszerűen 40 valamely megfelelő orto-funkciós anilinból indulunk ki (ahogy erre már utaltunk a benzazolok előállításánál a IV -> Iía reakcióval kapcsolatban), miközben valamely megfelelő o-aminotiofenol például egy Hal—CO—Rí álta-45 lános képletű savhalogeniddel vagy egy 0(CORi)2 képletű savanhidriddel gyűrűzárási reakcióban benzotiazollá alakul, vagy valamely, —CO—R] csoporttal bisz-acilezett o-feniléndiamin benzimidazollá kondenzálódik, vagy például R2-vel helyettesített o-feniléndiamin karbamiddal reagálva 2^hidroxi-jbenzimidazollá alakul, amely azután foszforil-(tri)kloriddal 2-es helyzetben klórozható és ezt követően a kondenzációval kapcsolt benzolgyűrűben nitrál-55 ható. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példákon is bemutatjuk. 1. példa: 2-[nj

amil]-6-izotiociano-benzoxazol előállítása (1.4 számú vegyület) a) 188 g nyers 5-nitro-2-kaproilamidofenolt 46 g bórsavval vízlebasadás közben addig heví-65 tünk, amíg a belső hőmérséklet 210—220 C°-ot 6