167426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiocianobenzazolok előállítására
167426 9 10 sav, ennek alkálifém- és aikáliföldfémsói, polietilénglikoléterek (car bo wax), olyan zsíralkoholpoliglikoléterek, amelyek molekulánként 5—20 etilénoxid-gyököt és a zsíralkohol-részben 8—18 szénatomot tartalmaznak, etilénoxid, propilénoxid, polivinilpirrolidonok, polivinilalkoholok kondenzációs termékei, karbamid-formaldehid kondenzáció termékek, valamint latex-anyagok. Vízben diszpergálható hatóanyagkoncentrátumok, azaz perimetezőporok (wettable powder), paszták és emulzió-koncentrátumok olyan szerek, amelyek vízzel minden kívánt koncentrációra hígíthatok. Ezek a szerek hatóanyagból, vivőanyagból, adott esetben a hatóanyagot stabilizáló adalékokból, felületaktív anyagokból, habzásgátló szerekből és adott esetben oldószerekből állnak. A hatóanyagkoncentráció ezekben a szerekben 5% és 80% (között van. A permetezőporokat (wettable powder) és a "pasztákat úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagokat diszpergálószerekkel és por alakú vivőanyagokkal alkalmas berendezésekben a homogenitás eléréséig összekeverjük és összeőröljük. Vivőanyagokként például a szilárd készítményekre előzőleg megadott anyagok jönnek számításba. Bizonyos esetekben előnyös, ha különböző vivőanyagok keverékeit alkalmazzuk. Diszpergálószerekként például a következő anyagok használhatók: szulfonált naftáimnak és szulfonált .naftalin-származékoknak formaldehiddel alkotott kondenzációs termékei, naftalin, illetve naftalinszulfonsavak fenollal és formaldehiddel képezett kondenzációs termékei, valamint a ligninszulfonsav alkálifém-, ammónium- és alkáliföldfémsói, továbbá alkilarilszulfonátok, a dibutilnaftalinszulfonsav alkálifém- és alkáliföldfémsói, zsíralkoholszulfátok, így a szulfatált hexadékanolok, heptadekanolok, oktadekanolok sói, a szulfatált zsíralkoholglikoléter sói, az oleilmetiltaurid nátriumsója, ditercier acetilénglikolok, dialkil-dilaurilamimóniumklorid és zsírsavas alkálifém- és alkáliföldfémsók. Habzásgátló szerekként például a szilikonok jönnek tekintetbe. A hatóanyagokat az előzőekben felsorolt adalékokkal oly módon keverjük, őröljük, szitáljuk és passzírozzuk, hogy a permetezőporoknál a szilárd részek 0,02—0,04 mm-t, a pasztáknál pedig 0,03 mmj t ne lépjék túl. Emulgálható koncentrátumok és paszták előállításához előzőekben megadott diszpergálószereket, szerves oldószereket és vizet használunk. Oldószerekként például a következő anyagok jönnek számításba: alkoholok, benzol, xilolok, dimetilszulfoxid és a 120—350 C° közötti hőmérséklettartományban forró ásványolajpárlatok. Az oldószereknek gyakorlatilag szagtalanoknak, a hatóanyagokkal szemben közömböseknek kell lenniök és nem lehetnek mérgezőek, továbbá gyúlékonyak. A találmány szerinti szerek továbbá oldatok alakjában is alkalmazhatók. Erre a célra a hatóanyagot, illetve az (I) általános képletű hatóanyagokat alkalmas szerves oldószerekben, oldószerkeverékekben vagy vízben oldjuk. Szerves oldószerekként alifás és aromás szénhidrogének, ezek klórozott származékai, alkilnaftalinok, ásványolajok önmagukban vagy egymással keverve alkalmazhatók. Az oldatoknak a ható-5 anyagokat 1—20% koncentráció-tartományban kell tartalmazniuk. Az előzőekben leírt, találmány szerinti szerekhez más biocid hatóanyagok vagy szerek is keverhetők. Az új szerek ily módon az említett 10 (I) általános képletű hatóanyagokon kívül például inszekticid, fungicid, baktericid szereket, fungisztatikumokat, bakteriosztatikumokat, nematozidokat vagy más hatóanyagokat tartalmaznák a hatás-spektrum kiszélesítése végett. 15 A találmány szerinti szerek továbbá még növényi trágyákat, nyomelemeket és egyéb anyagokat is tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű izotiocianobenzazolokat a találmány értelmében úgy állítjuk elő, 20 hogy az alapként szolgáló (III) általános képletű aminobenzazolokat a) valamely Hal—C—Z általános képletű tio-II S 25 szénsav-származékkal — e képletben Hal klórvagy brómatomot, Z klór- vagy brómatomot vagy dialkilamino-csoportot jelent — reagáltatjuk, vagy b) gáz alakú klórhidrogén jelenlétében am-30 móniumrodaniddal reakcióba hozzuk. Az el járás változatokat a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közömbös oldó- vagy hígítószerek jelenlétében vitelezhetjük ki. A találmány szerinti eljárás során például a 35 következő oldó- és hígítószereket alkalmazhatjuk: alifás és aromás szénhidrogének, alifás és aromás halogénezett szénhidrogének, éterek és éterszerű vegyületek, így dioxán vagy tetrahidrofurán, ketonok, amidok, így dimetilform-40 amid, víz vagy a felsorolt oldószerek vízzel alkotott elegyei. Az (I) általános képletű izotiociano-vegyületek előállítására mégadott módszerek esetében —20 C° és +100 C°, előnyösen —10 C° és 45 +30 C° közötti hőmérsékleten, dolgozunk. Az izotiociano-csoport kialakítása önmagában ismert módszerek szerint történik: aminoknak tiofoszgénnel való reakciói (a) Houben—Weyl, 4. kiadás, 9. kötet (1955) 876. oldalán vannak 50 leírva, savmegkötő szerek alkalmazását O. E. Schultz az Arch. Pharm. 295, 146—151 (1962) folyóiratban ismerteti, aminoknak . N,N-dietiltiokarbamoilkloriddal való átalakítását (a) a Journal org. Chem. 30, 2465 (1965) folyóiratban 55 láthatjuk. Az (I) általános képletű izotiocianobenzazolokat például oly módon állíthatjuk elő, hogy aminobenzazolokat, amelyek nitrobenzazolokból szokásos módon savas közegben cinkkel, vassal 60 vagy ón(II)-kloriddal katalitikusan aktivált hidrogénnel vagy nátriumbórhidriddel készítünk, ásványi savas közegben, előnyösen tömény sósavas közegben, tiofoszgénnel reagáltatunk. A reakciót a B) reakcióvázlat szemlélteti. 65 A tiofoszgénnel való reakciót azonban egyo
