167374. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antracén-származékok és ilyen hatóanyagokat tartalmazó készítmények előállítására

3 167374 4 Az I általános képletű vegyületek közül előnyösnek bizonyultak azok a vegyületek, ahol mindegyik R csoport jelentése X és Y csoporttal helyettesített benzoil-csoport, míg R' hidrogénatomot jelent, azaz a dithranol tribenzoil-észterei. 5 Az I általános képletű vegyületek közül előnyösnek bizonyultak továbbá azok a vegyületek, ahol amennyiben X vagy Y halogénatomot jelent, jelentésük elő- 10 nyösen klóratom, X vagy Y alkil-csoportot jelent, jelentésük előnyösen metil-csoport, X vagy Y alkoxi-csoportot jelent jelentésük előnyösen metoxi-csoport, és 15 X vagy Y alkil-karboxi-csoportot jelent, jelentésük előnyösen metil-karboxi-csoport. Az X és Y helyettesítők a benzoil-csoport fenil-gyűrűjének bármely helyzetében lehetnek. 20 A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek közül előnyösnek bizonyult az alábbi két vegyület: az l,8,9-tri-(2-hidroxi-benzoiloxi)-antracén 25 triszaliciloil-dithranol), és az 1,8,9-tri-(2-acetoxi-benzoil-oxi)-antracén (tri-(2-acetoxi-benzoil)-dithranol). Előnyösnek bizonyultak továbbá az alábbi ve- 30 gyületek: l,8,9-tri-(4-klór-benzoil-oxi)-antracén, l,8,9-tri-(3-klór-benzoil-oxi)-antracén, 1,8,9-tri-(2-klór-benzoil-oxi)-antracénf

35 l,8,9-tri-(4-metil-benzoil-oxi)-antracén, 1,8,9-tri-(3-metil-benzoil-oxi)-antracén, 1,8,9-tri-(4-nitro-benzoil-oxi)-antracén, 1,8,9-tri-(3-nitro-benzoil-oxi)-antracén, 1,8,9-tri-(4-metoxi-benzoil-oxi)-antracén, 40 l,8,9-tri-(4-hidroxi-benzoil-oxi)-antracén, l,8,9-tri-(2-hidroxi-benzoil-oxi)-3-metil-antracén, és 1,8,9-trihidroxi-antracén mono- és di-(2-acetoxi-benzoil)-észterei. 45 Amennyiben triészter-származékot állítunk elő, akkor a benzoil-halogenidet a sztöchiometrikusan szükséges 3 mólekvivalensnél nagyobb arányban, azaz legalább 1,5-szeres arányban használjuk elő- 50 nyösen. Ez 3,75 mólekvivalensnyi mennyiséget jelent. Különösen előnyösen még nagyobb feleslegben használjuk a benzoil-halogenidet a mellékreakció következtében jelentkező veszteség pótlására. Ha mono- vagy di-észter terméket állítunk 55 elő, akkor a benzoil-halogenidet megközelítőleg a sztöchiometrikusan szükséges mennyiségben, azaz megközelítőleg egy vagy két mólekvivalensnyi mennyiségben használjuk. Ez esetben elkerülhetetlenül termékelegyet kapunk, éspedig a kiin- 60 dulási anyag, a mono-észter, a di-észter és a tri-észter elegyét. A kapott elegy önmagában ismert módon, például kromatográfia útján a kívánt termékekre választható szét. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében 65 megközelítőleg 2 mólekvivalens benzoil-halogenidet használunk, és a kapott reakcióelegyből a mono- és a di-észtert elkülönítjük. A találmány szerinti eljárás foganatosítására inert oldószerként aromás szénhidrogént, így például benzolt, toluolt vagy xilolt (az utóbbi két oldószer különösen előnyös), valamint zsírsav-alkilésztereket, így például etil-acetátot vagy előnyösen izopropil-acetátot használunk. Bázikus katalizátorként célszerűen közepes erősségű katalizátort használunk. Általában alkalmasnak bizonyulnak a nitrogénbázisú katalizátorok, különösen a heterociklusos vegyületek (így a piridin) és tercier aminők (így a trietil-amin vagy a trimetil-amin). A reakciónak az oxidáció következtében képződő melléktermékek elkerülésére az inert atmoszféra kedvez. Inert atmoszféra biztosítására nitrogént vagy más inert gázt, így például argont használunk. A reakció sebessége természetesen hőmérsékletfüggő. A reakcióhőmérsékletet ezért előnyösen a szobahőmérséklet (mintegy 15 C°) és 60 C° között választjuk meg. Szobahőmérséklet alatti hőmérsékleten a reakciósebesség túl alacsony, míg 60 C° feletti hőmérsékleten a mellékreakciók előtérbe kerülésének veszélye áll fenn, miáltal az előállítani kívánt termék tisztasága romlik. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében az I általános képletű vegyületek közül bizonyos szubsztituált benzoil-oxi-származékok átalakíthatók más I általános képletű szubsztituált benzoil-oxi-származékokká. így például a hidroxi-benzoil-oxi-származékok észterezhetők, amikor is alkil-karboxi- benzoil-oxi-származékokat kapunk. Ugyanakkor az alkoxi-oxi-benzoil-oxi-származékok dezalkilezhetők, amikor is a megfelelő hidroxi-benzoil-oxi-származékokat kapjuk. Az említett reakciók foganatosítását azonban olyan körülmények között kell végeznünk, hogy a molekulában jelenlevő benzoil-észter-kötés ne hasadjon fel. Például az 1,8,9-tri-(2-metoxi-benzoil-oxi)-antracén dezalkilezhető, amikor is 1,8,9-tri-(2-hidroxi-benzoil-oxi)-antracént kapunk. Számos esetben az utóbbi vegyület előállítására most ismertetett eljárás előnyösebb a korábban ismertetett módszereknél, minthogy az intermedier 2-metoxi-vegyületet könnyen lehet kristályosítani és átkristályosítani (és ezáltal viszonylag könnyen tisztítható). így lehetővé válik végül is tisztább 2-hidroxi-vegyület előállítása. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során rendkívül fontos, hogy a használt szubsztituált benzoil-klorid reagens a lehető legtisztább legyen. A szennyeződések következtében ugyanis nemcsak a termelési hányad csökken, hanem megnő a mellékreakciók bekövetkezésének valószínűsége, miáltal igen szennyezett termék kapható. Különösen káros szennyező anyag a tionil-klorid (a benzoil-kloridok előállítása során használják), minthogy a bázikus katalizátorral komplexet alkot. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek a reakcióelegyből általában önmagában ismert módon különíthetők el és tisztíthatók. Elkülönítésüket és tisztításukat 2