167368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 2-helyzetben szubsztituált imidazo [2,1-b]- tiazolok előállítására

9 167368 10 46g 2-(4-metil-fenil)-oxiránt 46,5 ml etiléndiaminnal reagáltatva 35,4 g N-[2-hidroxi-2-(4-metil-fenil)-etil]-etiléndiamint kapunk. Forráspontja 0,4 Torr nyomáson 150-156°. A 2-(4-metil-feniT>oxirán J. Biggs és munkatársai [J. Chem. Soc. (B) 1971. 55] módszere szerint állitható elő. 13. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 9,4 g l-[2-hidroxi-2-(3-metoxi-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 8,5 g 2-(3-metoxi-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo-[2,l-b]tiazol-hidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 135°. A 11. példa második szakasza szerint 13,6 g N-[2-hidroxi-2-(3-metoxi-fenfl>etil]-etiléndiamint 29,5 ml széndiszulfiddal reagáltatunk, és így 9,5 g 1 •[ 2 -hi droxi - 2-(3-metoxi-fenil)-etil]-imidazolidin-2--tiont kapunk. Olvadáspontja 142°. 17,7 ml etiléndiamint 20 g 2-(3-metoxi-fenü)-oxiránnal reagáltatva 14 g N-[2-hidroxi-2-(3-metoxi-fenil)-etil]-etiléndiamint kapunk. Olvadáspontja 50° forráspontja 1,5 Torr nyomáson 190°. A 2-(3-metoxi-fenii)-oxiránt J. Biggs és munkatársai [J. Chem. Soc. (B) 1971, 55] módszere szerint állítjuk elő. 14. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 4,65 g l-[2-hidroxi-2-(3-metil-fenil>etil]•imidazolidin-2-tiont használva, 4,9 g 2-(3-metil-fenil)-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]tiazol-fumarátot kapunk. Olvadáspontja 166-167°. 8,74 g N-[2-hidroxi-2-(3-metil-fenil)-etil]-etiléndiamint 38 ml butanolban 10 ml széndiszulfiddal reagáltatva 4,7 g l-[2-hidroxi-2<3-metil-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 100°. A 11. példa 3. szakasza szerint 14,5 g 2-(3-metfl-feml>oxiránt 14,7 ml etiléndiaminnal reagáltatva 8,74 g N-[2-hidroxi-2-(3-metil-fenil)-etil]-etiléndiamint kapunk. Forráspontja 0,5-0,7 Torr nyomáson 150-182°. A 2-(3-metil-fenÜ)-oxiránt J. Biggs és munkatársai (J. Chem. Soc. (B) 1971, 55) módszere szerint állítjuk elő. 15. példa 7 g l-[2-hidroxi-2-(2-piridil>etil]-imidazolidin-2--tion és 70 g polifoszforsav keverékét 3 óra hosszat 100-110°-on melegítjük, majd a reakciókeveréket jeges vízfürdőben lehűtve 210 ml desztillált vízbe öntjük, és a keveréket, annak'hőmérsékletét 30° alatt tartva 150 ml 1,33 fajsúlyú nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ig meglúgosítjuk. Ezután az oldatot 450 ml etilacetáttal extraháljuk, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk, szűrjük, és az oldószert ledesztilláljuk, mire 6,3 g világosbarna olajat kapunk. Ezt az olajat 60 ml etanolban oldjuk, aktív szénnel színtelenítjük, az aktív szenet eltávolítjuk, és a szüredékhez 85 ml 4 n éteres hidrogénklorid-oldatot adunk. A kivált csapadékot szűrőre visszük, 10 ml etanollal mossuk, és csökkentett nyomáson szárítva 5,4 g 2-(2-piri-5 dil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrokloridot kapunk. A hidrokloridot 12 ml vízben oldjuk, az oldathoz 3,9 g vízmentes káliumkarbonátot adunk, majd 40 ml etilacetáttal extraháljuk, és az etilace-10 tátos kivonatot vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk. Szűrés után az oldószert 300 Torr nyomáson ledesztillálva 4g olajat kapunk. 700 ml ciklohexán hozzáadására a termék kristályossá válik, és 3,1 g 2-(2-piridil)-2,3,5,6-tetrahidro-imi-15 dazo[2,l-b]tiazolt kapunk. Olvadáspontja 70°. Az l-[2-hidroxi-2-(2-piridil)-etil]-imidazolidin-2--tion előállítására 17 g N-[2-hidroxi-2-(2-piridil)-etil]-etiléndiamint 170 ml n-butanolban oldunk, és az oldathoz 21,4 g széndiszulfidot adunk, mire a 20 hőmérséklet 20 -ról 34°-ra emelkedik. A reakciókeveréket 15 percig keverjük, majd 30 percig visszafolyatás közben melegítjük. Az oldószert 20 Torr nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékhoz 100 ml etilacetátot adunk. A kristályos terméket 25 szűréssel elválasztva és szárítva 16 g l-[2-hidroxi-2-(2-piridil)-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 120°. Az N-[2-hidroxi-2-(2-piridil)-etil]-etiléndiamin előállítására 49 g l-(2-piridil)-2-bróm-etanol 98 ml me-30 tanollal készült oldatát 31 ml vízzel és 94,5 g etiléndiamin-hidráttal 4 óra hosszat 74°-on melegítjük, majd 25 Torr nyomáson és 120°-on bepároljuk. A fekete maradékot 350 ml etanolban oldjuk, a kristályos terméket szűréssel elválasztjuk, 35 100 ml etanollal mossuk, és csökkentett nyomáson szárítva 32,7 g N-[2-hidroxi-2-(2-piridil)-etil]-etiléndiamint kapunk. Olvadáspontja 144—146°. A 2-bróm-l-(2-piridil)-etanol előállítására 17,2 g nátriumbórhidrid 310 ml vízzel készült jéghideg 40 oldatát egy óra alatt hozzáadjuk 82,9 g 2-(2-bróm-acetil)-piridin-hidrobromid 830 ml metanollal készült -10°-os oldatához. A reakciókeveréket 20°-ra hagyjuk melegedni, majd a pH-ját 70 ml 48%-os vizes hidrogénbromid-oldattal 2-re állítjuk be, és 30 45 Torr nyomáson 40°-nál alacsonyabb belső hőmérsékleten bepároljuk. A száraz maradékot 400 ml desztillált vízben oldjuk, az oldatot aktív szénnel színtelenítjük, és a pH-ját 50 g nátriumhidrogénkarbonáttal 7-8-ra állítjuk be. Az oldatot 1500 ml 50 dietiléterrel extraháljuk, és az egyesített éteres kivonatokat vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk. Szűrés után 30 Torr nyomáson bepárolva 49 g 2-bróm-l-(2-piridil)-etanolt kapunk olaj alakjában. A 2<2-bróm-acetil)-piridin W. Wunderlich [J. 55 Prakt. Chem. 274, 302 (1955)] módszere szerint állítható elő. 16. példa 60 A 15. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 17 g l-[2-hidroxi-2-(3-piridil)-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 9,8 g 2-(3-piridil)-2,3,5,6--tetrahidro-imidazo[2,l-b]-tiazolt kapunk. Olvadás-65 pontja 95-96°. 5