167319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ftálazino [2,3-B] ftálazin-5(1,4H), 12(7H)- dion előállítására
3 167319 4 használva, a reakcióhőmérséklet nem szigorúan kritikus és 10-100 C° között változhat. Ezzel szemben tetrahidrofurán használata esetén a magas kitermelés érdekében a reakciót az elegy forráspontján, vagy ahhoz közeleső hőmérsékleten hajtjuk végre, vagyis körülbelül 50—70 C° között. A gyakorlatban a reakciót hatásosan úgy hajtjuk végre, hogy a kiválasztott oldószerrel készített I képletű trion-vegyület szuszpenziójához alkálifém-bór-hidrid, mint például nátrium-bór-hidrid meghatározott mennyiségét adjuk hozzá. A reakcióidő 1-2 órától 30-40 óráig változhat, a hőmérséklettől és az oldószertől függően. Ha a reakciót szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre, a reakcióidő általában rövidebb. A reakció végbemenetele után az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és ha mégis szükséges a III képletű hidroxilvegyület izolálása, a maradékot vízbe öntjük és a kivált vegyületet szűréssel elválasztjuk. AIII képletű vegyületet ezután híg ásványi savban forralva az I általános képletű ftálazinont állítjuk elő. Ha a III képletű vegyületet kisszénatomszámú alkanolban oldjuk, előnyösen katalitikus mennyiségű hidrogén-klorid jelenlétében, az oldószer lepárlása után a megfelelő IV általános képletű kisszénatomszámú alkil-étert kapjuk. Ha a III képletű vegyületet kisszénatomszámú alkanolban forraljuk savak jelenlétében, I általános képletű kisszénatomszámú alkil-észtereket kapunk, melyek hasznos közbenső termékek a következő reduktív ciklizálási művelethez. Ugy is eljárhatunk, hogy a trión alkálifém-bórhidriddel történt redukálása után kapott elegyet közvetlenül híg savba öntjük, majd a szerves oldószert ledesztilláljuk és az I általános képletű ftálazinont hűtés után szűréssel kinyerjük. A legfontosabb lépés, azaz az I általános képletű vegyület redukálása és egyidejű ciklizálása végrehajtásához redukálószerként fémeket, mint ónt, cinket, alumíniumot használunk vizes ásványi vagy kisszénatomszámú alifás savakban. Különösen előnyös a cink használata különböző töménységű sósavban vagy kénsavban, 10°-tól 100 C°-ig terjedő hőmérséklettartományban. Katalitikus hidrogénezés szintén előnyösen használható a reduktív ciklizáláshoz. A fémekkel történő reakciót úgy hajtjuk végre, hogy az I általános képletű ftálazinon ásványi savas szuszpenziójához keverés közben, több adagban adjuk hozzá vékony lemezkék, szemcsék vagy por alakjában a kiválasztott fémeket, vagy pedig az ásványi savat adjuk a ftálazin és a fém-redukálószer vizes szuszpenziójához. Az elegyet 10—100C° között 1-10 óráig keverjük, majd lehűtés után szerves oldószerekkel, mint például kisszénatomszámú halogénezett szénhidrogénekkel extraháljuk. A szerves oldószert lepárolva ftálazino[2,3-blftálazin-5(14H),12(7H)-diont kapunk. Az I általános képletű vegyület katalitikus redukcióját bombacsőben, 10-200 C° közötti hőmérsékleten és 1-60 atm közötti nyomáson hajtjuk végre. Az alkalmazott oldószereket általában kisszénatomszámú alkanolok, víz, benzol, toluol, xilol és ecetsav közül, a katalizátort pedig a szokásos 5 hidrogénező katalizátorok, mint például előnyösen hordozón adszorbeált platina-dioxid, platina, palládium, ródium, ruténium, valamint Raney-nikkel közül választjuk ki. Megjegyzendő, hogy azok a kísérletek, amelyek 10 a 2-helyzetben nem helyettesített l(2H>ftálazinonok tetrahidroftálazinonokká való fémes redukciójára irányultak, mindig negatív eredményt adtak, például A. Darapsky és munkatársai [J. Prakt. Chem. 146, 307, (1936)] és Gabriel és munkatársai 15 [Chem. Ber. 26, 521, (1893)] közlése szerint. Valóban ezek a kísérletek mindig a ftálazingyűrű izoindolin- vagy 2-amino-izoindolin-származékokká történő átalakulását eredményezték. A ftálazinon Bellasio és munkatársai [Ann. 20 Chim. 59, 443, (1969)] által leírt katalitikus hidrogénezése sem bíztat jó kitermeléssel. Éppen ezért meglepő, hogy a 2-helyzetű o-karboxi-benzil-szubsztituens jelenlétében jó eredménnyel lehet a 3,4-helyzetű szén-nitrogén kettőskötést a gyűrű 2j zsugorodása nélkül redukálni, előmozdítva ezzel a ftálazino[2,3-b]ftálazin-5(14H),12(7H)-dionná való ciklizálást. A következő példák a találmány további bemutatására szolgálnak, oltalmi körének korláto-30 zása nélkül. 1. példa 3j 2-(o-Karboxi-benzil)-1 (2H)-ftálazinon előállítása 133 g (0,488 mól) ftálazino[2,3-b]ftálazin-5(14H),12-trion és 5 liter dioxán szuszpenzió-40 jához kis részletekben, 20-30 C°-on 28 g (0,74 mól) nátrium-bór-hidridet adunk. Az elegyet több mint 2 óráig keverjük, majd a híg sósavoldatba öntjük. A dioxánt ledesztilláljuk és hűtés után a terméket szűréssel elválasztjuk és metanolból 45 kristályosítjuk. A kitermelés 122 g (91%). Olvadáspont 214-215 C°. Ha a reakciót 60-80 Cc -on hajtjuk végre, a kitermelés 82%. 50 2. példa 7-Hidroxi-ftálazino[2,3-b]ftálazin-5(14H),-55 -12(7H)-dion és kisszénatomszámú alkil-éterei előállítása i-665 g (2,4 mól) ftálazino[2,3-b]ftálazin-5(14H),7,12-trion és 10 liter dioxán szuszpenziójáé0 hoz kis részletekben 280 g (7,4 mól) nátrium-bór-hidridet adunk a forráspont hőmérsékletén. Az elegyet körülbelül 3 óráig visszafolyatás közben forraljuk, majd bepároljuk és a maradékot vízzel felvesszük. A terméket szűréssel elválasztjuk. 65 Akitermelés 577g (85%). Olvadáspont 162-164 C°. 2
