167317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rifamicin SV-származékok előállítására
3 167317 4 szénláncú alkanolok, az etilacetát, dioxán, tetrahidrofurán, benzol, klórozott szénhidrogének, kristályosíthatok. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatékony antibakteriális hatásúak mind Gram-pozitív, mind Gram-negatív baktériumok ellen. Az új vegyületcsoport hatékony aktivitást fejt ki Staphylococcus aureus törzzsel szemben. Ezen esetben a minimális gátló koncentráció kb. 0,001-0,05 Mg/ml között van. A kísérletek szerint egéren a 2. példa szerint előállított vegyület kb. 1 mg/kg és kb. 3 mg/kg közötti mennyiségben s.c. adagolva magas gátló hatást fejt ki Staphylococcus aureus kísérleti infekció esetén. Más kísérletek szerint a találmány tárgya szerinti eljárással előállított vegyületek aktivitást mutatnak kb. l-5jug/ml dózisban Staphylococcus aureus Tour törzsek ellen, melyek más, általában a terápiás gyakorlatban használt rifamicin-származékokkal szemben rezisztensek. Az új vegyületek toxicitása igen alacsony, i.v. adagolás esetén kb. 250 mg/kg és kb. 1500 mg/kg között van. A találmány szerinti vegyületek és ismert vegyületek rifampicin-rezisztens Staphylococcus aureus törzsekkel szembeni in vitro aktivitására nézve vizsgálatokat végeztünk [rifampicin = 3-(4--metü-l-piperazinü)-iminometil-rifamicin-SV, a legismertebb és a terápiai gyakorlatban legszélesebb körben alkalmazott rifamicin-származék, Id. a már hivatkozott 3 342 810 sz. Amerikai Egyesült ÁUaok-beli szabadalmi leírást]. A vizsgálatok a következő eredményeket adták: Példa szerinti vegyület Minimális gátló koncentráció (jug/ml) rifampicin-rezisztens Staph, aureus Tour ellen 1. 20 2. 50 3. 30 4. 50 rifampicin >100 3-formil-rimicin SV-p-karboxi-fenilhidrazon >100 3-formfl-rifamicin SV-N-metil-N-(2-hidroxi-etil> -hidrazon >100 A találmány tárgya szerint előállított vegyületek. 60 más, igen fontos vonása a humán leukémiás vér limphoblastokra jellemző DNS-polimerázokkal, valamint más tipikus vírus-nukleotid-transzferázokkal (polimerázok), amelyek a normál sejt által nem hasznosított vírusoktól származnak, szembeni gátló 65 hatás. A tanulmányokból ismeretesek olyan vírus-csoportok tagjai, amelyek szaporodásuk lényig részeként vagy bevisznek, vagy indukálnak a gazdasejtekben polimerázokat. Ily módon vannak vírusok, mint például a picornavírusok, polivírusok, amelyek RNS-dependens RNS-polimerázt indukálnak, míg más csoportok, mint például a leukémia-szarkóma-vírusok RNS-függő DNS-polimerázt szállítanak. Az onkogen vírusokban az RNS-függő DNS-polimeráz jelenlétét és igen fontos szerepét D.Baltimore, Nature, 226, 1209 (1970) és H.M. Temin és munkatársai, Nature, 226, 1211 (1970) fedezték fel. Az RNS-függő DNS-polimeráz-enzimek új felfedezését az állat speciesek tumor-vírusának RNS-ében más szerzők is igazolták [Green és munkatársai (Proc. Nat. Acad. Sco. USA 67, 385-393, 1970), Spiegelman és munkatársai (Nature, London, 227, 563, 1970), Hatanka és munkatársai (Proc. Nat. Acad. Sei. USA, 67, 143, 1970), Scolnik és munkatársai (Proc. Nat. Acad. Sei. USA, 67, 1034, 1970)]. Az RNS-vírus jelenlétét néhány tumorban más tények is támogatják: inverz transzkriptáz jelenlétét mutatták ki humán tej részecskéiben - az asszony családjában mellrák fordult elő- [Scholn és munkatársai: Nature, 231, 97, 1971]. Priori és munkatársai (Nature New Biology, 232, 16, 1971) limphomás gyermek mellkasi folyadék-sejtjeiből izolálták és szövetkultúrákon tenyésztették az inverz transzkriptázt tartalmazó ESP-1 nevű vírust. Az RNS-dependens DNS-polimerázok jelenlétét bizonyos humán tumor-típusokban R. Axel és munkatársai (Nature, 235, 32, 1972) és T. W. Reid és munkatársai (Biochem. Biophys. Res. Comm. 46, 383, 1972) is kimutatták. Jelenleg nincsenek nagyon hatásos szerek vírusos megbetegedések kezelésére, mivel a vírusoknak és sejteknek közös metabolikus szükséglete és útja van. Világos, hogy a legígéretesebb közelítés a virál-kemoterápiához olyan megfelelő vegyületek tervezése, amelyek specifikusan kombinálódnak a vírussal, vagy a vírus által transzformált sejt-polimerázokkal, a vírus által létrehozott genetikai információk kihatásait kontrolláló gazda-sejt polimerázzal azonban nem kapcsolódnak. Közelebbről a tumorképző vírus RNS-polimerázt gátló szerek fontos szerepet játszhatnak a leukémia és más rákos megbetegedések kezelésében. A találmány tárgyát képező eljárás szerint előállított vegyületek gátló hatását endogén egér sarcoma vírus RNS-dependens DNS-polimerázon és tisztított enzimek DNS-függő DNS-polimeráz-aktivitásán vizsgáltuk. A gátlást C. Gurgo és munkatársai (Nature, New Biology, 229, 111, 1971) módszere szerint vizsgáltuk. A vegyületeknek a polimeráz-aktivitásra gyakorolt hatását különböző koncentrációkban a H3 dTTP (triciált timin-dezoxiribozid-trifoszfát)-nak az oldhatatlan frakcióba való beépülésén keresztül határoztuk meg. A kísérletek jellemző példája a következő: 2
