167238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hipokalcémiás hatású peptidek előállítására

í67238 5 6 szerben szelektíven (a trifluorecetsavval lehasítható csoportok változatlanul tartásával) merkuriacetát­tal és kénhidrogénnel hasíthatjuk le. Az S-benzil­csoportokat a védett peptidről nátriummal folyé­kony ammóniás közegben hasíthatjuk le szelektí­ven. Mindkét esetben a védett peptidet szabad merkaptocsoportokkal kapjuk. Ezt pl. ecetsavas közegben jóddal, szerves oldószerekben dijódetán­nal vagy dirhodánnal, vagy folyékony ammóniás közegben levegő oxigénjével védett diszulfiddá oxidálhatjuk. Igen előnyös a merkaptocsoportokat tritilcsoportokkal védeni ós ezeket a diszulfidhid metanolos közegben jóddal történő kialakításával egyidejűleg eltávolítani a védett peptidről. A di­szulfidgyűrű kialakítását a mindkét ciszteingyököt tartalmazó részszekvencia, pl. az 1—10 dekapeptid, vagy a dotriakontapeptid lépcsőjével is végezhetjük. A találmány szerinti eljárás b) változatánál a kiindulási anyagként alkalmazott nyíltláncú pepti­det előnyösen az a) eljárási változatnál említett védőcsoportokkal állíthatjuk elő. Az S-tritilcsopor­tokat trifluorecetsavval távolíthatjuk el, és a sza­bad nyíltláncú peptidet az ismert módon kálium ferricianiddal vizes oldatban vagy folyékony ammó­niás közegben jóddal vagy levegővel oxidálhatjuk. Eltávolíthatjuk azonban a tritil-csoportokat a fent­említett eljárás szerint jóddal és metanollal, a di­szulfidképzéssel egyidejűleg is. Az N-acilszármazékok előállítása során az acil­gyököt aminovédőcsoportként alkalmazhatjuk. A keletkezett peptideket az ismert módon utólag, savaddíciós sóikká alakíthatjuk át. Az utólagos reakciókat célszerű sorrendben, egyenként vagy egymással kombinálva végezhetjük. A savaddíciós sókat az ismert módon állítjuk elő. A kiindulási anyagként alkalmazott peptideket úgy állítjuk elő, hogy az aminosavakat, ha szüksé­ges, könnyen lehasítható védőcsoportokat alkal­mazva, a kívánt sorrendben egyenként vagy előzőleg kisebb peptidegységeket képezve összekapcsoljuk, miközben adott esetben az eljárás valamelyik meg­felelő lépésében végrehajtjuk a diszulfidhid képzését. Célszerűen a hosszúláncú peptidek előállítására az irodalomban ismert valamelyik összekapcsolási eljárással dolgozunk, figyelembe véve a diszulfid­hidat. Az aminosav- és/vagy peptidegységek kapcsolása, pl. úgy történik, hogy egy védett a-aminocsoportot és aktivált terminális karboxilcsoportot tartalmazó aminosavat vagy peptidet szabad a-aminocsoportot és szabad vagy védett, pl. észterezett vagy amidált terminális karboxilcsoportot tartalmazó peptiddel reagáltatunk, vagy egy aktivált a-aminocsoportot és védett terminális karboxilcsoportot tartalmazó aminosavat vagy peptidet szabad terminális kar­boxilcsoporttal és védett a-aminocsoporttal rendel­kező aminosavval vagy peptiddel reagáltatunk. A karboxilcsoportot pl. savaziddá, -anhidriddé, -imid­azoliddá, vagy egy aktivált észterré, pl. ciánmetil­észterré, tiofenilészterré, p-nitrotiofenilészterré, tio­krezilészterré, p-metánszulfonilfenilészterré, p-nit­rofenilészterré, 2,4-diniltrofeniészterré, 2,4,5- vagy 2,4,6-triklórfenilészterré, pentaklórfenilészterré, N-hidroxiszukcinimidészterré, N-hidroxiftálimidész­terré, 8-hidroxikinolinészterró, N-hidroxipiperidin­észterré átalakítva, vagy karbodiimiddel (adott esetben N-hidroxiszukcinimid hozzáadásával) N,N'­karbonildiimidazollal vagy izoxazoliumsóval, pl. 5 Woodward-reagenssel reagáltatva, az aminocsoport­tot pl. foszfittal reagáltatva aktiválhatjuk. Hasz­nálatos módszer a karbodiimid mószer, a Weygand­-Wünsch-féle eljárás (karbodiimid N-hidroxiszukcin­imid jelenlétében), az azidmódszer, az aktivált 10 észter- és az anhidridmódszer, továbbá a Merrifield­módszer és az N-karboxianhidrid vagy N-tiokarb­oxianhidrid módszere. A végtermékek előállítása mellett a találmány oltalmi körébe tartozik a kiindulási anyagok, min-15 denekelőtt a diszulfidhidat tartalmazó peptidtöre­dékek előállítása, és ezeknek kapcsolása a peptid maradék részével. Úgy találtuk, hogy előnyös olyan szekvenciából kiindulni, amely az első 10 N-termi­nális aminosavat tartalmazza, és ezzel az N-termi-20 nálissal kondenzálni az egész maradék szekvenciát. Kapcsolhatjuk azonban az említett N-terminális szekvenciát a 28. aminosavig (glicinig) tartó, szabad C-terminális karboxilcsoporttal rendelkező frag­menthoz is, és az oktakozapeptidet a 29—32. amino-25 savból álló tetrapeptiddel kondenzáljuk. Ez az el­járás különösen a hosszúláncú alifás alkoholokból származó C-terminális észterek és az N-szubsztitu­ált C-terminális amidok előállítására alkalmas. A kondenzációt pl. a Weygand-Wünsch módszerrel 30 végezzük. Ha az 1—10 szekvenciát a C-terminális 11—32 szekvenciával kondenzáltatjuk, akkor pl. a karbodiimides vagy a Weygand-Wünsch-mód­szert alkalmazzuk. A következőkben az N-terminá­lis dekapeptidek (1—10) előállítását részletesebben 35 ismertetjük. A dekapeptidek felépíthetők pl. az 1—4 és 5—10, az 1—5 és 6—10, az 1—6 és 7—10, vagy az 1—7 és 8—10 szekvenciákból, mint az az 1—8. ábrákon látható; felhasználhatunk ezenkívül más részleteket 40 is az 1—10 szekvencia felépítésére. A cisztein1 gyö­kön az a-aminocsoport védésére előnyösen terc­-butiloxikarbonil-csoportot, vagy egy ezzel egyen­értékű, savas hidrolízissel lehasítható csoportot használunk, vagy ha egy Na-acilezett dotriakonta-45 peptidet szeretnénk előállítani, a megfelelő acil-, pl. acetilcsoportot használjuk. Emellett célszerűen olyan merkapto-védőcsoportokat alkalmazunk, ame­lyek szelektíven lehasíthatok, szemben a savas hidrolízissel lehasítható Na-aminovédőcsoporttal 50 (pl. terc-butiloxikarbonil-csoporttal), pl. benzil­vagy tritilcsoportot. A dekapeptid terminális kar­boxilcsoportját nem feltétlenül szükséges megvéde­ni, pl. akkor nem, ha a kondenzációt az azid- vagy anhidrid-módszerrel végezzük. Ezt a csoportot véd-55 hetjük azonban a fentiek szerint észterezéssel is, pl. metanollal vagy etanollal (ekkor az észtercsoport hasítása híg nátronlúggal történik), vagy benzil­alkohollal vagy analógjával (hasítás pl. folyékony ammóniás közegben fémnátriummal). A közbenső 60 termékek aminocsoportjainak védése a szokásos védőcsoportokkal, pl. karbobenzoxi-, tritil-, terc­butiloxikarbonil- vagy 2-(p-bifenilil)-izopropiloxi­karbonil-csoportokkal történik. A közbenső termé­kek karboxilcsoportjait, ha szükséges, a szokásos 65 módon észterezhetjük. A szerin- és treoningyökök 3

Next

/
Thumbnails
Contents