167238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hipokalcémiás hatású peptidek előállítására
7 hidroxilcsoportjait éterezéssel, pl. t-butanollal, vagy ezzel egyenértékű csoportokkal védhetjük. A következő ábrákon és a példákban a következő jelöléseket alkalmazzuk: 1. azidmódszer 2. vegyes anhidrid módszer 3. aktivált észter módszer, leginkább p-nitrofenilészter (ONP) és a hidroxiszukcinimidészter (OSU) módszer 4. karbodiimid módszer 5. Weygand-Wüncsh módszere BOC terc-butiloxikarbonü-csoport DPC 2-(p-bifenilil)-izopropiloxikarbonil-csoport Z benziloxikarbonil-csoport TRI tritilcsoport Bzl benzilcsoport OtBu terc-butiloxi-csoport OBzl benziloxi-csoport ONB p-nitrobenziloxi-csoport ONP p-nitro fenoxi-csoport OMe metoxicsoport Oet etoxicsoport OCP 2,4,5-triklórfenoxi-csoport tBu terc-butil-csoport Pal palmitoilcsoport Ac acetilcsoport Bmp ß-merkaptopropionü-csoport TFA trifluorecetsav OSU N-oxi-szukcinimid-csoport A p-nitrofenoxi- és benziloxicsoportokat a metionin-tartalmú szekvenciákban folyékony ammonias közegben fémnátriummal, vagy palládiumszén katalizátor jelenlétében végzett hidrogenolízissel hasítjuk le, a benziloxikarbonil csoportot szintén hidrogenolízissel, az N-tritilcsoportot vizes ecetsavoldattal, a terc-butiloxikarbonilcsoportot trifluorecetsavval, a difenilizopropiloxikarbonil-csoportot vizes ecetsavoldattal, vagy pl. jégecet, 82,7%-os hangyasav és víz (7:1:2) eleggyel. A p-nitrobenzilvagy metilésztert hidrazinhidráttal hidraziddá alakíthatjuk át. Híg nátronlúggal a metilésztercsoportot hidrolizálhatjuk. A terc-butilésztercsoportot trifluorecetsavval hasítjuk le, a terc-butilétert ugyanígy. Az S-tritilcsoportokat merkuriacetáttal és kénhidrogénnel távolítjuk el, az S-benzilcsoportokat fémnátriummal folyékony ammóniás közegben, azaz az adott benziloxi- és p-nitrobenziloxicsoportokat egyidejűleg távolítjuk el. A diszulfid gyűrűzárás pl. 1,2-dijódetánnal, az S-tritil-védett vegyületek gyűrűzárása metanolban jóddal oxidálva történik. Az N-terminális szekvenciához kapcsolandó, 11—32, illetve 11—28 aminosavakat tartalmazó C-terminális szekvenciát pl. a 11—16, 17—20, 21— —28 és 29—32 egységekből állítjuk össze, mint az a 9. ábrán látható. Ezen a sémán a treoningyökök és tirozingyökök hidroxilcsoportjait védjük, de ez nem feltétlenül szükséges. Más részszekvenciákat is kapcsolhatunk össze, és más védőcsoportokat is használhatunk. A 10. ábra a 11—16 aminosavakból álló hexapeptid felépítését mutatja. Ezt azidmódszerrel kapcsolhatjuk a 17—28 vagy 17—32 szekvenciával. 8 A 17—28 szekvenciát azidmódszerrel a 17—20 és 21—28 részekből építhetjük fel. A 11. ábra a 17—20 aminosavat tartalmazó tetrapeptidhidrazid szintézisét, a 12. ábra a 21—28 okta-5 peptid szintézisét mutatja. A két szekvencia összekapcsolása után az a-aminovódőcsoportot lehasítjuk (a karbobenzoxicsoportot hidrogenolízissel, palládium-szén katalizátor jelenlétében), és az így keletkezett, védett oldalláncú dodekapeptidet az 10 azidmódszerrel a 11—16 hexapeptidhidraziddal (10. ábra) kondenzáljuk. Az így keletkezett 11—28 szekvenciát kapcsolhatjuk a 29—32 aminosavakat tartalmazó tetrapeptidamiddal (előállítása a 13. ábrán látható), pl. a 15 Weygand-Wünsch módszerrel. Így kapjuk a védett 11—32 szekvenciájú dokozapeptidamidot. Erről lehasítjuk az a-aminovédőcsoportokat (a karbobenzoxicsoportot pl. hidrogénezéssel, a DPC csoportot 90%-os ecetsavval, vagy jégecet-82,8%-os hangya-20 sav-víz (7:1:2) eleggyel) és az így keletkezett, szabad a-aminocsoportot tartalmazó vegyületet az ecetsav eltávolítása után az N-terminális dekapeptiddel (1—8. ábra) kapcsoljuk, pl. vegyes anhidrid módszerrel, aktivált észter (OSU) módszerrel, vagy 25 Weygand-Wünsch szerint. A szabad C-terminális karboxilcsoportot tartalmazó, 11—28 szekvenciát az a-aminovédőcsoport lehasítása után ismert módon, az N-terminális dekapeptiddel is kapcsolhatjuk a vegyes anhidrid 30 módszerrel, és az így keletkezett terméket kondenzáljuk a 29—32 tetrapeptidamiddal, pl. Weygand-Wünsch módszerrel. Másik lehetőség a C-terminális 11—32 szekvencia felépítésére, hogy azt a 11—19 és 20—32 részekből 35 építjük fel, amint az a 14. és 15. ábrán látható, előnyösen vegyes anhidrid vagy Weygand-Wünsch módszerrel. A 15. ábra szerint a C-terminális szekvenciát is előállíthatjuk szabad karboxilcsoporttal. Ebben az 40 esetben pl. a 32 aminosavon levő terc-butilésztercsoportot nem hasítjuk le, és alakítjuk át amidcsoporttá, hanem a J lépcsőig megtartjuk. A C-terminális karboxilcsoportot tartalmazó 20—32 szekvenciának a 14. ábra szerinti 11—19 szekvenciával 45 történő kondenzációját vegyes anhidrid módszerrel végezzük és ugyancsak így hajtjuk végre az így keletkezett 11—32 szekvenciának az 1—10 N-terminális szekvenciával történő kapcsolását. A védett dotriakontapeptidamidról a védőcsopor-50 tokát lehasítjuk, pl. trifluorecetsavval vagy tömény sósavval. A 2. eljárási változathoz használt, szabad, illetve tritilcsoporttal védett SH-csoportokat tartalmazó dotriapeptidet a fent leírt védett dotriakontapeptid 55 előállításához hasonlóan kapjuk, azzal a különbséggel, hogy a védett SH-csoportokat a szintézis befejezéséig megtartjuk. Ezután először az összes fent említett védőcsoportot eltávolítjuk a védett dotriakontapeptidről, majd lehasítjuk az SH-védő-60 csoportokat, illetve a tritilcsoporttal védett vegyületet közvetlenül, a fentiek szerint oxidáljuk. A 3. eljárási változat leginkább olyan végtermékek előállítására alkalmas, melyekben az oldallánc aminocsoportjai és az ce-aminocsoportok acilezettek. 65 Az Na -acilezétt dekapeptidet pl. az 5K ábra szerint 4
