167229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxibifenil-származékok előállítására
167229 talános képletű vegyületek az ezekben a leírásokban, továbbá a 764 257 és 764 258 számú belga szabadalmi leírásokban ismertetett módszerek szerint állíthatók elő. A találmány szerinti további jellegzetes előállítási módszereket ismertetünk az alábbiakban. A példákban közöljük a kiindulási vegyületek előállításának pontos reakciókörülményeit is. A következő leírásokban a savak ós származókaik előállításával kapcsolatban az R0 jel képviseli a [b] általános képletű csoportot — ebben a képletben R4 , R 2 és R 3 a már megadott jelentésűek. Savak b) Egy VIII általános képletű vegyületben a halogénatomot hidroxilcsoporttal cseréljük ki. Ebben a képletben R19> R 20 és R 21 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy hidroxilcsoportot jelentenek, de legalább egyikük halogénatom. A reakciót például a VIII általános képletű vegyületnek alkalmas oldószerben, például etilénglikolban káliumhidroxiddal való melegítésével végezzük. c) Egy IX általános képletű vegyületet dekarboxilezünk. Ebben a képletben R22 ós R 23 hidrogénvagy halogénatomot jelentenek. A reakciót a IX általános képletű vegyületnek alkalmas hőmérsékletre, előnyösen 180—220 °C-ra való melegítésével hajtjuk végre. A IX általános képletű vegyület 2-fenil-o-kinolactátból állítható elő a [B] reakcióséma szerint [Wessely és munkatársai, Monatsh. 83, 1260 (1952)]. Amidok d) Az amidokat hagyományos módon állítjuk elő. Például R0 —CH 2 (CH 3 )—COHal + NH 3 ^ -R0 — CH(CH 3 )—CONH 2 Alkoholok e) Az alkoholok előállítására a savakat vagy előnyösebben az észtereket, elsősorban az alkilésztereket redukáljuk. Redukálószerként például lítiumalumíniumhidridet használunk alkalmas oldószerben, például éterben, majd a reakcióterméket megsavanyítjuk. Oxazolinok f) Előállításuk savakból, történhet hagyományos módon, például a [C] reakcióséma szerint. Eszterek A savakat hagyományos módon észteresítj ük, például a következő reakciók szerint: (a) R0 —CH(CH 3 )—COOH + R 4 OH+ -R0 —CH(CH 3 )—COOR 4 vagy R0 —CH(CH 3 )—COHal + R 4 OH+ -R0 —CH(CH 3 )—COOR 4 (Hal halogénatomot, R4 rövidszénláncú alkilcsoportot jelent) (ß) R0 —CH(CH 3 )—COOH + CH 2 N 2 -* -* R0 —CH(CH 3 )—COOCH 3 (diazometán) A találmány szerinti eljárást a következő példák szemléltetik. 1. példa a) 174,5 g 4-jódanizol, 162,5 g 4'-bróm-3'-nitro-acetofenon és 144 g rézpor keverékét keverés köz-5 ben 80 °C-on 5 óra hosszat melegítjük, majd a hőmérsékletet 4 óra alatt fokozatosan 110 °C-ra emeljük. A keverést 110 °C-on 3 napig folytatjuk. Ezután a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük, és metiléndikloriddal extraháljuk. A kivonatot 10 szűrjük, és a szűrletből csökkentett nyomáson eltávolítjuk a metiléndikloridot. A maradékot vákuumban ledesztillálva 0,6 Torr nyomáson 200— 210 °C-on forró, lehűléskor megszilárduló terméket kapunk. Ez a termék metanolból átkristályosítva 15 a 127—129 °C-on olvadó 4-acetil-4'-metoxi-2-nitro-bifenil (A intermedier). b) 65 g A intermediert 45 perc alatt hozzáadunk 300 g ón(II)klorid, 440 ml tömény sósav és 600 ml etanol kevert meleg oldatához. A keletkező oldatot 20 visszafolyatás közben 3 óra hosszat forraljuk, majd az etanolt vákuumban eltávolítjuk. A lehűlt maradékot 650 g nátriumhidroxid vízzel és jéggel készült oldatába öntjük. A keletkező csapadékot metiléndikloriddal extraháljuk. A kivonatot vízzel mossuk, 25 vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítva 157—-161 °C-on olvadó 4-acetil-2-amino-4'-metoxi-bifenilt kapunk (B intermedier). c) 8,8 g B intermedier, 28 ml tetrahidrofurán, 30 9,5 ml víz és 38,5 ml 42%-os, vizes hidrogénfluoro -bórsav keverékébe keverés közben lassan beleuntjuk 2,7 g nátriumnitritnek 45, ml vízzel készült oldatát, miközben a reakciókeverék hőmérsékletét 5 °C alatt tartjuk. A keveréket 0—5 °C-on még 20 percig 35 keverjük, majd a kivált diazóniumfluoroborátot szűréssel elkülönítjük, 20 ml 10%-os, vizes hidrogénfluorobórsavval, majd 60 ml 10%-os, metanolt tartalmazó dietiléterrel mossuk, és vákuumban megszárítjuk. A kapott terméket 85 ml xilolban szusz-40 pendáljuk, és a szuszpenziót 70 °C-ra melegítjük, amikor elbomlik. A reakció lezajlása után a keveréket 45 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd a xilolt vákuumb an eltávolítjuk. A marad ékot forró benzollal extraháljuk, a kivonatot lehűtjük, híg 45 vizes nátriumkarbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumkarbonáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot vákuumban ledesztillálva 0,2 Torr nyomáson 146—156 °C-on forró, lehűlve megszilárduló terméket kapunk. Ezt a terméket 50 etanolból átkristályosítva 103—106 °C-on olvadó 4-acetil-2-fluor-4'-metaoxibifenilt kapunk (C intermedier). d) 3,93 g C intermediert hozzáadunk keverés közben 0,65 g nátriumból 42 ml izopropanollal)készült 55 oldathoz. A keletkező zagyot keverés közben 5 °C-ra hűtjük, és hozzácsepegtetünk 3,5 ml etil-klóracetátot. A reakciókeveréket, 5 óra hosszat keverjük, szobahőmrésékletre hagyjuk melegedni, és éjjelen át állni hagyjuk. Az izopropanolt csökkentett nyomá-60 son eltávolítjuk, ós a maradékot 1,8 ml 18 n vizes nátriumhidroxid-oldat és 25 ml 10%-os vizes etanol keverékével keverés közben 45 percig forraljuk. Ezután az etanolt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékhoz 200 ml vizet adunk. A keverékhez ke-65 verés és vízfürdőn való melegítés közben részletek-3
