167207. lajstromszámú szabadalom • Fékszerkezet, elsősorban gépjárművekhez

167207 zsinór stb.) útján emberi erővel, avagy segédenergiaforrásból táplálkozó szintén ismert erőszolgáltató szerkezetekkel (munkahengerekkel) történhet. A találmány szerinti kialakítás előnye, hogy a kombinációt a fékdob által körülhatárolt térben valósítja meg, tehát alkalmazása szokásos helyszükségletű. Nagy előnye elhelyezés szempontjából az is, hogy mivel csak a tárcsaféket kell működtetni, a működtető szerkezet ilyenhez szükséges jellegű, tehát löketiránya a forgástengellyel párhuzamos, és maga a szerkezet szükségképpen kisméretű. Az elhelyezési előnyökön túlmenően a működtetés elvi minősége és az ebből következő gyakorlati lehetőségek a találmány döntő előnyei közé tartoznak. A szokásos méreteket és fajlagos igénybevételi értékeket alapul véve, a tárcsafék az együttes fékhatásnak mintegy negyedét-harmadát szolgáltatja a találmány szerinti elrendezésben. Ebből az következik, hogy a működtetőerő-szükséglet is ehhez igazítható, tehát kisebb, mint amekkora az ismert megoldásoknál szükséges. A megkövetelt összes fékhatás keltésére szükséges erőnek a tárcsaféken ébredőt meghaladó részét a fékkengyel reakcióereje kelti a fékdobon. Ez a kis működtetőerő-szükséglet kiterjeszti az emberi erővel történő fékezhetőség határát nagyobb gördülősúlyú járművekre, azonos személyi igénybevételt alapul véve. Segéderő felhasználása esetében — a szokásos erőforrási jellemzőket (például közeg-nyomást) alapul véve — rendkívül kis szerkezeti méretek adódnak, figyelemmel még arra is, hogy a működtető elemek a fékpofákkal azonos számúak, miáltal az erőszükséglet megoszlása fokozódik. Előnye a találmány szerinti kialakításnak az is, hogy a kizárólag ráfutó fékpofákkal kialakított ismert szerkezetekkel szemben, a forgásirány megváltozásából eredő fékhatás-csökkenés az összes fékhatásnak csak egy hányadán következik be, mert a tárcsafék hatás-hányada mindkét forgási értelemben azonos. Hasonló előnyök jelentkeznek emelkedőn állóhelyben való, általában kézi erővel történő rögzítésre, illetve lassításra vonatkozólag is, mind a kisebb erőszükséglet mind a tárcsafék hatásának változatlansága következtében. Döntően nagy előnye a találmány szerinti szerkezeti kialakításnak az, hogy a szokásos fókdob-méretek esetében a szokásosnál lényegesen kisebb fajlagos felületi terhelés valósítható meg a súrlódó betétek ós az aktív dob-, illetve tárcsa-ellenfelületeken, egyszersmind a fékezési teljesítménnyel arányosan keletkező hőmennyiség eloszlása, valamint a hővezető tömegek és hőleadó felületek nagysága is előnyösen változik. Mindezek együttvéve a fék hatásosságát, annak változatlanságát és jelentős mértékű élettartam-növekedését eredményezik, ami a gépjárművek üzemében és üzembentartásában nagy jelentőségű. További előnye, a találmány szerinti kialakításnak, hogy a fékpofákon bekövetkező súrlódóbetétkopás következtében — különösen vastag betétek esetében — szükséges kopás-utánállítás, illetve fékhézag-beállítás az egyszerű automatizálhatóságon kívül úgy valósítható meg, hogy egyszersmind ellenkező kerékforgás esetében (például hátra-menetben) a tárcsafék hatásán kívül lefutópofás fékezést is ki lehet fejteni azáltal, hogy valamilyen ismert, húzásra utánaengedő, összetolásra — meghatározott holtjáték után — hosszváltozás nélkül erőt továbbítani 5 képes automatikus állítószerkezettel az egyik fékpofában tangenciális hézaggal megtámasztott féktuskót, illetve a fékkengyelt a másik fékpofával csuklósan össze lehet kötni olyképpen, hogy a féktuskóból, illetve fékkengyelből eredő tangenciális 10 irányú súrlódóerő az ilyen állapotban merev állítószerkezet közvetítésével a lefutó fékpofát csapja körül a fékdob aktív felülete felé nyomja, és annak nekitámasztja. A találmány szerinti szerkezeti kialakítás lehető-15 séget ad a tárcsaféknek — az általában kisebb üzemi nyomással dolgozó, s ezért nagyobb méretű szerkezetet igénylő — légnyomásos működtetésére is. Ez annak következtében lehetséges, hogy az erőszükséglet a találmány szerinti kombináció követ-20 keztében kicsi, hasonlóképpen a szükséges löket is a féktuskók súrlódó betétjének megengedett — viszonylag kisméretű — kopásával arányos. A kis működtető-erőszükséglet gyakorlatilag megengedhetővé teszi, hogy az erőforrást mereven lehessen 25 a nem forgó hajtómű- vagy futómű-részhez rögzíteni, és egy — a lengő fékkengyelben is megtámasztott — emelőkar útján az erőt a féktuskókra továbbítani, miközben a fékkengyelre nézve külső működtető erő reakciójának felvételét a fékkengyel 30 csapágyazása szolgáltatja. Ilyen szerkezeti kialakítás lehetőséget ad egyszersmind egy, az üzemi segédenergiaforrás által kompenzáltan potenciális állapotban tárolt további segéderő alkalmazására, és biztonsági második fékrendszerként való felhasz-35 nálására is, az ismerteknél lényegesen kedvezőbb körülmények ós feltételek között, nevezetesen a kisebb tárcsafék-működtetési erőszükséglet miatt kisebb, tehát jobban elhelyezhető és olcsóbb, például légnyomással előfeszített rugó ismert módon 40 való alkalmazásával. Különösen célszerű és előnyös a találmány szerinti fékszerkezet a nagy fék-igénybevételű gépkocsikban, például nagy sebességű vagy nagy tengelynyomású gépkocsikban, városi autóbuszokban 45 alkalmazva, vagy olyan helyeken, ahol a működtető szerkezet nagysága gátolja egyéb követelmények teljesítését, mint például mellső kormányzott kerekek légnyomásos fékszerkezettel történő működtetése esetében a nagy kerék-elfordítást. 50 A találmány szerint kialakított fékszerkezetek, illetve működtetésük néhány kiviteli módozatát az 1—4. ábrák mutatják be, a szimmetrikus azonosság miatt fél ábrákon. Az 1. ábra a fékpofák nézeti elrendezését mutatja be, a 2. ábra pedig — a 55 bejelölt metszetekben — az alkatrészek térbeli elhelyezését értelmezi egy — példaképpen — kormányzott kerékben elhelyezett, hidraulikus működtetésű kombinált fékszerkezetre vonatkozólag. A-nem ábrázolt tengely 1 öklös végébe rögzített 60 2 tengelycsonk-csapszegre 3 vállgyűrű és 4 csapágypersely révén 5 tengelycsonk van elfordíthatóan csapágyazva. A 6 kerékagy a tengelycsonk 7 és 8 kúpgörgős csapágyain fut, és hozzá 9 keréktárcsát, valamint 10 fékdobot 11 kerékcsavarok, illetve 65 12 kerékanyák rögzítik. A kerékagyon még 13 bor-2