167141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-helyettesített 7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-származékok előállítására
35 167141 36 a következő jellemző sávok észlelhetők: 3—4 ß (COOH), 4,74 ju (azid), 5,62/i 03-laktám), 5,75/n (észter), 5,85 ß (amid), kb. 8 ju (savas karbonil). A termék deuterokloroformban felvett NMR-spektrumában a következő sávok jelennek meg: T = 7,92 (3H, s, -COCH3), 6,65 (2H, d, S-CH2-), 6,51 (3H, s, -OCH3), 4,96 (2H, d, -CH2 OAc), 4,92 (1H, s, C6 H), 4,83 (1H, s, C 6 H 4 N 3 C-H), 2,55 (5H, fenil). C) lépés: 7-(D-a-amino-2-fenil-acetamido)-7--metoxi-cefalosporánsav 620 mg 7-(D-a-azido-2-fenil-acetamido)-7-metoxi-cefalosporánsav 6,2 ml ecetsavval és 9 ml vízzel készített oldatához 3,1 g porított cinket adunk, és az elegyet 6 percig 0 G -on keverjük. A cinket; kiszűrjük és 60 ml hideg vízzel mossuk. A szűrletet és a mosófolyadékot egyesítjük, 0 C°-on kénhidrogénnel telítjük, majd diatomaföldön szűrjük. A szűrletet 3 x 50 ml etilacetáttal mossuk, és a vizes oldatot az etilacetát nyomainak eltávolítása érdekében csökkentett nyomáson melegítjük. A vizes oldatot az etilacetát nyomainak eltávolítása érdekében csökkentett nyomáson melegítjük. A vizes oldatot fagyasztva szárítjuk. 480 mg fehér, porszerű 7-(D-a-amino-2-fenil-acetamido)-7-metoxi-cefalosporánsavat kapunk. A termék 1 ekvivalens ecetsavat, 2 ekvivalens vizet, és 2% ammóniát tartalmaz. Az ammónia az ecetsavval, illetve az antibiotikummal képez sót. A termék aminosav-analízissel megállapított fenilglicin-tartalma l,58jumól/mg (az elméleti érték 84%-a). Atermogravimetriás elemzés során 110C°-ig 17,8% súlyveszteséget észleltünk (az elméleti érték 99%-a). Titrálás adatai: inflexió pH 5,7 és 8,7 értéknél, pH 1/2 = 7,0. Egyenértéksúly: 476 (acetát-dihidrátra számított elméleti érték: 515). A terméket pH = 7 értékű közegben elektroforézisnek vetjük alá. Egyetlen folt jelenik meg, amely monoanionra jellemző. Elemzés Ci 9 H 2 1N 3 0 7 • 2H2 O • AcOH + 2% NH3 képletre: Számított: C =46,2%, H = 5,7%, N = 8,8%, S =5,6%, Talált: C =47,41%, H =:4,99%, N = 9,48%, S = 6,36%. A lúgról desztillált termék titrálása alapján a desztillátum 2% NH3 -t tartalmaz. Ultraibolya spektrum (foszfátpufferben): \max. = 263nm, E% 116 (e = 6170). A termék deutériumoxidban, 100 MHz-n felvett NMR-spektrumában a következő sávok jelennek meg: r = 7,65 (AcOH, kb. 1 ekvivalens), 7,61 (s, -COCH3 ), 6,17 (s, -OCH 3 ), 6,02, 6,19, 6,45, 6,62 (AB-q, J = Hz, S-CH2 -), 2,13 (s, fenil). A monodeutériumoxid (HOD) r = 5-nél fellépő sávja elfedi a további protonsávokat. A termék Nujolban felvett infravörös spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 2,8-4,5 n (NH3\ 5,65 M (0-laktám), 5,85 ß (ész ter), 6,2-6,3 At (COO-). 12. példa A) lépés: 7-(2-Karboxi-2-fenil-acetamido)-7-metoxi-cefalosporánsav-benzhidrilészter 5 0,5 g 7-amino-7-metoxi-cefalosporánsav-benzhidrilészter 15 ml rnetilénkloriddal készített oldatához monobenzhidrii-fenil-malonilkloridot (előállítását a későbbiekben ismertetjük), majd 0,5 ml piridint 10 adunk. A reakcióelegyet 30 percig keverjük, majd 12 ml vizet adunk hozzá. A vizes elegyet 5 percig keverjük, majd a rétegeket elválasztjuk egymástól. A metilénkloridos oldatot 2,5 n sósavoldattal, vízzel, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal kétszer, 15 majd telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, szűrjük és 25 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten, csökkentett nyomáson bepároljuk. 0.695 g 7-(2karboxi-2-fenil-a c e t a mi d o)-7-metoxi-cefalosporánsav-benzhidrilész-20 tért kapunk. A terméket 50 g semleges szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként kloroformot használunk. 400 mg üvegszerű, halványsárga terméket kapunk. A termék infravörös spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 3,03 ju (NH), 25 5,62 ju 03-laktám), 5,78/x (észter), 5,88 ß (amid). A termék széntetrakloridban felvett NMR-spektrumában a következő sávok jelennek meg: T = 8,18 (3H, s, acetil), 7,0 (2H, S-CH2-), 6,80, 6,73 (3H, d, diasztereomer OCH3 csoportok), 5,2 (4H, m, 30 -CH2 0-,malonilCH), 3,17 (2H, difenilmetil), 2,8 (20H, aromás), 2,0 (1H, amid NH). A reakcióban felhasznált monobenzhidril-fenil-35 -malonilkloridot a következőképpen állítjuk elő: 19,25 g fenilmalonsav 165 ml etilacetáttal készített oldatához 25 g difenil-diazometán 100 ml etilacetáttal készített oldatát adjuk 15 perc alatt, 15-20 C°-on. Az oldatot további 10 percig kever-40 jük, majd 500 ml vizet adunk hozzá, és az oldatot 15 C°-on 50%-os nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. Az oldószeres réteget elválasztjuk, és vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal kétszer extraháljuk. A vizes oldatokat egyesítjük, etilacetáttal 45 kétszer mossuk, lehűtjük, sósavval megsavanyítjuk és etilacetáttal háromszor extraháljuk. Az etilacetátos oldatokat egyesítjük, vízzel kétszer, telített vizes nátriumklorid-oldattal egyszer mossuk, majd magnéziumszulfát fölött szárítjuk. Az oldószert 50 25 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten, csökkentett nyomáson lepároljuk. Az olajos maradékot 200 ml 1 : 3 arányú éter-petroléter elegyből kristályosítjuk. 20,9 g monobenznidril-fenil-malonátot kapunk, op.: 119,5-122 C°. Az így kapott monoésztert (0,7 g) 55 2,5 ml vízben szuszpendáljuk, és a szuszpenzióhoz 2,10 ml 0,962 n nátriumhidroxid-oldatot adunk. Az elegyet 3 percig keverjük, szűrjük, és a szűrletet fagyasztva szárítjuk. A monoészter nátriumsójához ezután 5 ml benzolt adunk, és a szuszpenziót 60 0C°-on 1,5 ml oxalilkloriddal reagáltatjuk. Az elegyet 10 percig 0 C°-on, majd 5 percig 25 C°-on tartjuk, ezután csökkentett nyomáson, 25 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten bepároljuk. A maradékot széntetrakloridban oldjuk, az oldatot bepá-65 roljuk, és ezt a műveletet megismételjük. Az 5 ml 18
